Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Bónis György: Székesfehérvár az Árpádház székhelye
lenül mondotta ki az 1222-i Aranybulla — és nyomában az 1231. évi megújítása is — legelső cikkében, hogy a király akadályoztatás vagy betegség esetét kivéve köteles a szent király ünnepét Fehérvárt megülni, vagy helyette a nádor lesz ott, hogy a pereket eldöntse, s a királyi serviensek szabadon járulhatnak eléje.54 Tisztázásra vár még, hogy a törvénynapoknak itt éreztetett elmulasztása összefügg-e Esztergom vagy Óbuda előtérbe nyomulásával, vagy csak II. András uralkodásának általános jellegével. Egy bizonyos: ezekből a törvénynapokból vezeti le jogtörténetírásunk az országgyűlés intézményét; Székesfehérvár tehát a bölcsőhelye ennek is. Végezetül azzal a helytörténeti szempontból szomorú ténnyel kell szembenéznünk, hogy a királyi család szakrális székhelyének nem sikerült állandó intézményeket magához kötnie, s így sohasem lehetett az ország fővárosává. Az Osztrák rimes krónika ugyan 1270 táján azt írja, hogy II. András halála után „itt ültek kúriát” {curia Albe celebratur),55 de hiszen a kúria az Árpád-korban még másutt is összeülhetett. Ugyanígy követte a királyt a kancellária is, amely a királyi kápolnától csak III. Béla korában kezdett önállósulni.56 Amikor 1240-ben pápai vizsgálat állapítja meg, hogy a kancellárság a székesfehérvári egyházhoz tartozik, majd 1290-ben az országgyűlés dekrétuma biztosítja a hatóság tényleges vezetőjének, az alkancellárnak tisztét a fehérvári prépostnak,57 ezek a fejlemények a XIII. század termékei. A korábbi időre csak annyit bizonyítanak, hogy az oklevélkiállítás a király kápolnájának egyik feladata volt, s ezt a ritka feladatot saját egyházának papjaira bízta. Ezért túlzottnak tartom azt a kijelentést, hogy a „székesegyház sekrestyéjében volt elhelyezve a királyi és országos levéltár”,58 annál is inkább, mert ilyen a XI—XII. században nem is létezett. Közismert tény, hogy 1349-ben I. Lajos a fehérvári káptalantól kérte Szent István legendáját, hogy Karakó vár nemes jobbágyainak és népeinek szabadságait megállapíthassa; a káptalan azt felelte, hogy a legendát I. Károly „a belső sekrestyéből”. János custos idejében Visegrádra vitette.59 Gerics József és Kristó Gyula mutatták ki, hogy a Hartvik-legendát jogbiztosító eszköznek is tekintették, s ennek segítségével hamisítványokat is gyártottak.60 Az oklevél azonban csak azt bizonyítja, hogy a hitelesnek tekintett életrajzot a káptalan sekrestyéjében, a királyság szent jelképei mellett őrizte meg, de korántsem tanúsíthatja királyi levéltár létezését a kancellária nélküli korban. Székesfehérvár tehát, mint a korai feudális Európa más kiemelkedő centrumai is, a király egyik székhelye volt, melyet augusztus második felében rendszeresen felkeresett. Mint az uralkodó „saját egyháza”, koronájának őrzőhelye, koronázásának színtere és Kálmán óta végső nyugvóhelye is, szakrális jelleget öltött, de egyúttal a magyar alkotmányfejlődés kiindulópontjául is szolgált. Róma módjára őrizte a szentként tisztelt sírokat, s helyet adott a koronázásnak, de elvesztette régi fényét akkor, amikor IV. Béla a római uralom óta először igazi fővárost teremtett Budán.61 54. ECKHART F.: Magyar alkotmány- és jogtörténet (Bp. 1943) 29. 55. A. GOMBOS: op.cit. 673. 56. FEJÉRPATAKY I. ; A királyi kancellária az Árpádok korában (Bp. 1865) 31—32 ; SZENTPÉTERY I.: Magyar oklevéltan (Bp. 19310) 84—85. 57. FEJÉRPATAKY L.: op.cit. 47—48; SZENTPÉTERY L: op.cit. 86, — A vySehradi kápolna ős a cseh kancellári tisztség hasonló kapcsolatára 1268-i oklevelet idéz KUMOROVITZ L. B.: op. cit. 146. jegyzet. 58. SÓLYOM K.: Üj szempontok az Anonymus-probléma megoldásához. Irodalomtört. Közi. 70 (1966) 63. 59. G. FEJÉR: CD VII/1. 108—109; KÁROLY J. : op.cit. II. 645. 60. GERICS J.: Krónikáink szerepe a középkori jogéletben. Levt. Közi. 33 (1932) 10. KRISTÓ GY.: Korai levéltári és elbeszélő forrásaink kapcsolatához (Szeged 1986, Acta Univ. Szeged. Acta Hist. XXI. 4.) 23—25. Az 1086-i nagy angol összeírást (Domesday Book) a normann krályok winchesteri kincstárában őrizték. W. HOLDSWORTH: A histon/ of English law I. 7. kiad. (London 19Ö6) 42. •61. Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1967 májusában. 58
