Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kozák Károly: A székesfehérvári királyi bazilika legkorábbi építkezési korszaka
előcsarnok, lakótorony (Divald Kornél feltételezése) — szempontjából is új lehetőségeket vet fel, amelynek igen fontos topográfiai vonatkozásai vannak. (Esetleg „zárt” tér a NY-i homlokzat előtt.) E kérdések tisztázása, részbeni megoldása fontos adatokat szolgáltathatna legkorábbi egyházi- és világi központjaink kutatásához. A fentiekben felvázolt, egyszerű elrendezésű, egyhajós, a korábbinál szerényebb méretű bazilika a korábbi feltevések és ismert történeti adatokra gondolva, talán első hallásra hihetetlennek tűnik. Az adatok és érvek gondos elemzése azonban igazolja e feltevés jogosultságát. A Kálmán király idejében írt Hartvik-legendában azt olvashatjuk, hogy István király „...híres és nagy bazilikát kezdett építeni, csodás művészettel...,”9 Ez időben már sor kerülhetett a korábban kissbb méretű bazilika bővítésére — ezt a történeti helyzet, István király szenttéavatása is hihetővé teszi — gazdagodására. Amennyiben viszont csak átírással állunk szemben, az építkezéseket először megörökítők a szerényebb méretek dacára is méltán dicsérhették a kőpadlóval fedett, színes mozaikkal díszített templomot. Eddig hajlamosak voltunk egy kicsit az akkor már fejlett építészettel és egyéb ismeretekkel rendelkező országok megmaradt építészeti alkotásai — elsősorban Itália — és néhány nálunk megmaradt, erősen átépített és többszörösen bővített románkori székesegyházunk (Pécs, Győr, Gyulafehérvár stb.) alapján megalkotni első székesegyházaink képét. Valószínűbb azonban az, hogy a letelepülő életmódra lassan áttérő nemzet, az országot járó királyi udvar és az akkor kiépülő egyházi szervezet nem igen tudott még abban az időben hatalmas székesegyházakat építeni. A székesfehérvári bazilika első formájáról, méreteiről most felvázolt képet némileg alátámasztja egy 1967. évi megfigyelés is. Az István Király Múzeum ellenőrző felméréseivel kapcsolatban kisebb feltárásokat végeztek a falsíkok tisztázása céljából. Megállapították, hogy az általunk első építészi szakaszba sorolt déli hajófal — pillérek alatti — és a szentély alapozása azonos szinten helyezkedik el és kőanyaguk is hasonló. Ezzel szemben, az északi mellékhajó északi falának nyugati részén mutatkozó falmaradvány más jellegű és vastagságú.10 A XI. század elején alapított püspökségek és apátságok templomaival kapcsolatos legutóbbi vizsgálatok a székesfehérvári bazilika maradványainak elemzése sorári nyert megfigyelésekhez hasonlókat eredményeztek. Ezek közül a kalocsai feltárások dokumentációs anyaga volt a legrészletesebb. Kalocsa A kalocsai püspökség élére elsőként Asztrik került, aki ezt megelőzően pécsváradi apát volt. Ö hozta a koronát Rómából első királyunknak. E két királyi alapítás világosan utal az apátnak a királyi udvarhoz fűződő szoros kapcsolatára. A kalocsai első székesegyházról Henszlmann Imre múlt századi és Foerk Ernő 1910/11-ben végzett feltárásai nyomán tudunk. Az ásatásokból levont következtetések nem egységesek, sőt helyenként súlyos ellentmondások mutatkoznak. A feltárásokról készült felmérések lehetővé tették a felmerült kérdések vizsgálatát. Henszlmann Imre az első székesegyházat egyhajós, félköríves szentéllyel záródó, négytornyos templomnak határozta meg. Az ásatás során előkerült maradványok azonban nem voltak elégségesek részletesebb alaprajzi rekonstrukció elkészítéséhez (4. kép).11 Foerk Ernő ásatása szerencsésen egészítette ki Henszlmann ásatásának adatait, ö ugyanis a templomon belül ásott, ahol feltárta az első székesegyház félkör -9. BERCSÉNYI D. : op.cit. 22.; VARJÚ E. : Legendae Sancti, regis Stephani. Szent István király legendái. (Bp. 1928) 19—11. 10. E helyen köszönöm meg KRALOVÄNSZKY ALÁNNAK, hogy megfigyeléseinek ezen adatait rendelkezésemre bocsájtotta. 11. HENSZLMANN I.: op.cit. 50. 146
