Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kozák Károly: A székesfehérvári királyi bazilika legkorábbi építkezési korszaka
Kozák Károly A SZÉKESFEHÉRVÁRI KIRÁLYI BAZILIKA LEGKORÁBBI ÉPÍTKEZÉSI KORSZAKA Az elmúlt évtizedben végzett jelentős számú és mértékű régészeti, valamint műemléki feltárás számos újabb adattal bővítette románkori építészetünkre vonatkozó ismereteinket. Eddig ismeretlen összefüggések körvonalai bontakoztak ki előttünk. Felfigyeltünk olyan sajátos alaprajzi, szerkezeti megoldásokra, amelyek nagy segítséget nyújtottak a középkori épületek, templomok építési idejének, rendeltetésének, valamint a különböző időben végrehajtott átalakítások, bővítések korának pontosabb meghatározásánál (szentélyzáródások, ablakok formája, méretei, elrendezése, falba épített egyeneskarú lépcsők, kereszt alakú nyílások stb.). Megnövekedett a templomok alaprajzának részletesebb (forma, méretek, arányok, szerkezeti megoldások), a történeti adatokkal gondosan egyeztetett vizsgálatának jelentősége. Felvetődött annak a megállapításnak a lehetősége, hogy a századok folyamán bizonyos „törvényszerű” változások következtek be románkori templomaink alaprajzi elrendezésében. E változások gondos elemzése lehetőséget nyújtott középkori templomaink építési idejének, s a különböző építési szakaszok pontosabb meghatározásában. Gerevich Tibor első bazilikáink alaprajzát a római és kisázsiai ókeresztény bazilikáktól, valamint az ezek nyomán épített későbbi bazilikáktól származtatta, amelyek szerinte háromhajósak voltak. Az egyszerűbb típusnál az olasz példákhoz hasonlóan csak a főhajó zárul egy félköríves szentéllyel (Székesfehérvár, Kalocsa, Nagyvárad), a gazdagabb megoldásnál pedig mindhárom (Pécs). Véleménye szerint az első, ma már nem ismert pannonhalmi templom megelőzte legkorábbi székesegyházaink építését és a római S. Alessio e Bonifazio kolostorból ide települt első bencés szerzeteseknek döntő szerepe volt románkori építészetünk formálásában.1 A fenti megállapítással ma is egyetérthetünk, hiszen első királyunk uralkodásának kezdetétől, haláláig szoros kapcsolatban állt a pannonhalmi és a többi hazai bencés kolostor szerzeteseivel. Az egy, vagy három félköríves szentéllyel záródó templomtípus azonban úgy gondoljuk, hogy nemcsak egy szegényebb és gazdagabb megoldást jelent, hanem a hazai elterjedés tekintetében időbeli különbséget is jelez. Az egy félköríves szentéllyel záródó típus megfigyeléseink szerint korábban jelent meg és terjedt el hazánkban a három félköríves szentéllyel záródó templomtípusnál. E feltevés igazolása véleményünk szerint jelentős mértékben bővítené és biztosabbá tenné legkorábbi templomainkkal, székesegyházainkkal kapcsolatos ismereteinket. A fent említett templomok közül egy sem maradt meg eredeti formájában, de részben ismerjük néhány alaprajzi elrendezését, főbb méreteit, valamint alapításuk és építésük időpontját. Ezen csekély számú adat alapján — alkalmasnak tartjuk azokat a felvetett kérdés vizsgálatára. E vizsgálatot a legkorábban épült templomok közé tartozó székesfehérvári bazilika maradványainak elemzésével kezdjük.2 1. GEREVICH T.: Magyarország románkori emlékei. (Bp. 193'9.) 25—29. 2. E tanulmányunk az ArchÉrt (1966) számában megjelent, „Félköríves szentélyű templomaink a XI. században” c. dolgozatra épül, s azt fejleszti tovább elsősorban Székesfehérvár és az általános fejlődés vonatkozásában. 141
