Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Németh Péter: Az első magyar egyházmegye kialakulásának kérdéséhez
nem tartozhattak ehhez az épülethez, minhogy 1965 tavaszán rendkívül közeli rokonuk került elő Tihanyban, ahol ez a motívum nem bukkanhatott fel a XI. század közepe előtt.23 így joggal vetette fel Tóth Sándor, a veszprémi palmettás kövek legutóbbi feldolgozója: a veszprémi székesegyház jóval korábbi időkben, a XI. század előtt keletkezhetett, „mert aligha képzelhető el, hogy az épületet alig félévszázad leforgása után teljesen újjá kellett volna építeni”.24 2. A veszprémi székesegyháztól É-ra, eredetileg teljesen önállóan állott a Szp.nl György-kápolna, melyet H. Gyürky Katalin 1957-es ásatása hozott a felszínre. Eredetileg feltehetően félköríves apszissal ellátott rotunda volt, keletelt szentéllyel. A rotundát a XIII. század elején lebontották, helyére oktogonális kápolnát építettek, melynek félköríves apszisa már a székesegyház tengelyéhez igazodott. Ez utóbbi építésének kora a tatárjárás előtti két évtizedre keltezhető.25 A rotunda datálásához egyelőre hiányoznak a határozott bizonyítékok, a régészeti feltárás sem terjedt ki az épületet körülvevő, mintegy 2—3 m vastagságot kitevő hatalmas feltöltésre. H. Gyürky Katalin feldolgozásában nyitva hagyta a rotunda pontosabb datálásának kérdését, egyaránt gondolt a IX. század végére és Géza uralkodásának idejére.26 Gutheil a székesegyháznál korábbinak (talán IX. századinak) tartotta.27 Legújabban Bogyay — még az ásatás feldolgozásának megjelenése előtt — a rotundát az első magyar püspöki egyház keresztelő kápolnájának határozta meg, építését pedig összefüggésbe hozta Szent Adalbert és tanítványai X. század végi magyar missziójával.28 Bogyay véleményét erősítik meg az újabb régészeti leletek is: 1965-ben a Szent Györgykápolna É-i oldalán álló Tanácsakadémia (volt Szeminárium) épületének pincéjében gyermeksír maradványait tárták fel. A sírban X. század végére keltezhető gerezdcs és hengeres, két végükön peremes pasztagyöngyöket találtak.28 3. A veszprémi vártól DNY-ra eső Betekints-völgyben emelkedett egykor a veszprémvölgyi apácák kolostora. Alapítását az 1109-es átiratban fennmaradt oklevél alapján38 30 sokáig I. Istvánnak tulajdonították; az újabb kutatások szerint az oklevél kifejezései Géza fejedelemre is vonatkozhatnak, így lehetséges, hogy a kolostor alapítása még a X. századra nyúlik vissza.81 Máig kérdéses, hogy a kolostor első lakói ortodox ritusú, vagy pedig bencés apácák voltak-e. Annyi bizonyos, hogy a XIII. századtól kezdve cisztercita apácák lakták.32 A romok részleges feltárására 1937-ben került sor, a napvilágot látott jelentős kiterjedésű alapfalak egy szabálytalan alakú, négyzetes udvar köré csoportosulnak. A feltárt épületek diszpozíciója és egy szerény részletforma Tóth Sándor elemzése szerint arról tanúskodik, hogy 1937-ben a Konch mester által 1386—87-ben épített33 falak kerültek felszínre. Ha ez 23. Vö. KOMJÁTHY M.: A tihanyi apátság alapítólevelének problémái. Levéltári Közlemények 26 (1955) 27—47. 24. G. KRAMER—TÓTH S.: op.cit.: 237. 25. H. GYÜRKY K. : Die St. Georg—Kapelle in der Burg von Veszprém. Acta Arch. Hung. 15 (1963) 379—331. 26. Ibid. 369—370. 27. GUTHEIL-GYÜRKY—ERDEI—KOPPÁNY: op.cit. 138. 28 T. BOGYAY: Die Kirchenorte der Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Südost— Forschungen, 19 (1930) 70. 29. Bakonyi Múzeum ltsz. 65. 399. 20. ; KELEMEN M.— TÓTH S. leletmentési jelentése MNM Adattára, XXI. 333/1065. 30. KARÁCSONYI J. ; Szent István király oklevelei és a Szilveszter-bulla (Bp. 1891,) 24—39; CZEBE GY. : A veszprémvölgyi oklevél görög szövege (Bp. 1916) 15—19: PAIS D.: A veszprémvölgyi apácák görög oklevele, mint nyelvemlék. (Bp. 1939) 5—7. munkákat említjük a gazdag irodalomból. 31. Vö. LÁSZLÓ GY.: op.cit. 393. 44—47. jegyzet; KUMOROVITZ L. B.; A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség. Századok (1963) 2. 32. G. FEJÉR: CD. VII./l. 362. IV. Béla 1240-ben kéri a kolostor felvételét a ciszterci rendbe (vö. H. GYÜRKY K. : op. cit. 379). 33. MÁLYUSZ E.: Zsigmondkori oklevéltár I. (Bp. 1951) 53. reg. 119
