Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Horváth János, ifj.: Székesfehérvár korai történetének néhány kérdése az írásos források alapján
— Fehér-menyét-et jelent. Ezt a Fehér-menyét = Saroltu-t, Géza fejedelem feleségét szokták azonosítani az egykorú Thietmar merseburgi püspök (+1018) Chronicon-ja alapján Deuviux, azaz Géza fejedelem feleségével, a „Beleknegini, id est pulcra domina Sclavonice dicta”-val.17 A kérdés genealógiai vonatkozását tehát nyitvahagyva, térjünk vissza András király és Béla herceg Albus, ill. Benyn .fehér’ melléknevéhez. Hogy náluk nem a bőr- ill. haj-színre vonatkozik ez a jelző, az bizonyos a Képes Krónika és Kézai Krónikájának egy párhuzamos helyéből. Képes Kr. 96. fej. „Ez a Béla ugyanis kopasz volt és színére nézve barna; monostorát ezért — testalkatának megfelelően — Szelcszárdnak nevezte eí.”18 Kézai 59. fej. „A Szekszárdnak nevezett monostorában temetik el (t. i. Béla királyt). Ö ugyanis kopasz volt és színét tekintve barna; ezért, monostorát úgy nevezte el — kicsinyítő képzővel ellátva azt — ahogyan testileg őmaga volt megalkotva.”19 Béla herceg tehát kifejezetten barna színű volt, amit a testi alkatáról elnevezett Szekszárd helynév is kifejezésre juttat, amennyiben a régi magyar ,zug’ (szüg) — ,sceug’ (szög) — ,szeg’ ,fuscus’-t, ,barná’-t jelent; a ,zard’ (szárd) pedig a -d kicsinyítőképzővel ellátva ,calvus’-t, ,kopasz’-t.20 E fenti szövegek ellenére Székely István a Krakkóban 1559-ben kiadott Cronica ez világnac jeles dolgairól című művében az alábbi jellemzést adja erről a Béla királyról: „Vala pedig a Béla kiró.l feier kopasz, kiről oztán ot a Városkát neuezec Szekszardnac.”21 Székely Istvánnak ez a legalább is fogyatékos értelmezése, nyilván annak az ellentmondásnak önkényes feloldása, amely ellentmondás az ő korában már nyilvánvalóvá vált a szeg, szög (= .barna, sötétszínű, feketés’) + szár-d (= .kopasz, fehér’) szóösszetételben, mint helynévben, s így az összetétel első tagját, a ,szeg, szög’-öt figyelmen kívül hagyva, az összetétel második tagjának, a ,szár-d’-nak adja egyszerre két értelmezését: ,szár-d’ szerinte egyenlő ,feier’, azaz fehér és .kopasz’. A Béla „testalkatával” már a krónikások által kapcsolatba hozott Szekszárd helynév elő- és utótagja között mutatkozó jelentéstani ellentmondás — (ha fekete, akkor nem lehet fehér, ha fehér, akkor nem lehet fekete!) — két másik XVI. századi történetírónkat, Heltai Gáspárt és Pethő Gergelyt Székely fenti megoldásával 17. THIETMAR: Cronioon. (A. GOMBOS: Catalogus font. hist. Hung. (Bp. 1937) 2203). 13. ,,Hic enim Bela erat calvus et in colore brunus, propterea suum monasterium ad suam dispositionem Zugzard appellavit.” SSRH I. 360. 19. ,,...in suoque monasterio dicto Sceugzard sepelitur (sc. Bela). Hic enim calvus erat et colore brunus, propter quod suum monasterium diminutive, sicuti erat ipse corpore dispositus, sic vocari iussit.” SSRH I. 130. 20. A ,szög’, ,szeg’ szó ,fuscus, brunus, subniger’ jelentésére a régi magyar nyelvben vö. SZAMOTA—ZOLNAI: Magy. Oklevél Szótár (Bp. 1902—06) szög 1.: 1290: Equum zug coloris; 1303: Equum zeg coloris; 1321: Vnum equum zug colorts et alium zew coloris, stb.. — A régi magyar ,szár’ szavunk ,calvus, calvaster, depilis: kopasz’ jelentésére vö. uo. szár 2.: 1109: Villa Zaarberin; 1211: Ad montem qui dicitur Zaarhegy; 1250/11273: Uergit ad montem qui uulgo Zaharhyg dicitur; 1270: Ville Zarberen; 1315: Terras suas Episcopales in ZaarBeren mixtim existentes; stb. — A szár szavunknak volt a Schlägel! Szójegyzék szerint egy ,croceus’ ,sárgás, sáfrányszínű’ jelentése is; a példák azonban, amelyeket erre SZAMOT A— ZOLNAI: OklSz. (i. m.) szár 3. alatt felhoz, legalább is vitathatók: 1357: Duos equos suos zeg et zár coloris; 1479: Vnum equum valde bonum Zaar; uo. Vnum equum Zaar, alium equum Zewgh. A felhozott példákból látható, hogy itt elsősorban ló-szín-nevekről van szó, a szeg, szög vitathatatlanul sötétbarnát, esetleg feketés-et jelent, a szár azonban a sárga mellett fehér-et is jelenthet ezekben a példákban. 21. SZÉKELY I.: Cronica (Krakkó, 1559) 167. (Fakszimile kiadás.) 103
