Zádor Anna: Pollack Mihály Fejér megyei működése - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 12. Tanulmányok Fejér megye művészettörténeti topográfiájához 1. (Székesfehérvár, 1967)
Mielőtt a vidéki müvekre rátérnék, még egy kérdést kell közbeiktatnom. Ismételten előfordult, hogy a székesfehérvári egykori Zichyházat a Március 15-e utcában mesterünknek tulajdonították. Ezt először Bierbauer vetette fel, utána többen is elfogadták. A stíluskritikai meghatározás alapján a budai egykori Sándor-palota, a későbbi miniszterelnökség palotája szolgált. A ház sokszorosan átépített mivolta, másrészt a Sándor-palotának véleményem szerint nem megnyugtató atribuálása Pollackhoz, megnehezíti, hogy ebben a kérdésben — további adatok előkerüléséig — dönthessünk. Az első kastély, amely a Fejér megyei sorozatot megnyitja, a vajtai illetve eredetileg szőnyi egykori Zichy-kastély. Sajátos eset annyiban is, hogy a terveket mesterünk a Zichy-család Komárom megyei birtoka számára készítette, miután fivére, a Milánóban működő Leopoldo Pollach, már jó 20 évvel korábban tervezett vadászlakot a Zichy-család egy tagja számára. Nyilván nem azonos családtagról, sőt építőhelyről van szó, de erről is hiányoznák a pontosabb adatok. Az 1815-ben készült Pollack Mihály-tervek angolkertben elhelyezett, U alakú ' kastélyt oszloptornácos udvari homlokzattal és a kertre néző, homlokzatom kupolával fedett, sokszögű rizalitban kiemelt díszteremmel mutatnak. E család birtokában lévő egykori tervek2 a háború viharában elpusztultak, vagy kallódnak, így nem tudom itt bemutatni őket. Eddig ismeretlen okból ez a Szőnybe tervezett építkezés nem valósult meg. A tervek kivitelezetlenül a család birtokában maradtak és több mint 100 év múlva, 1920 után a család egyik tagja azokat Fejér megyei birtokán, Vajtán kiviteleztette.7 Így az a sajátos eset történt, hogy pontosan Pollack tervei szerint, de keletkezési korából és körülményeiből kiesve, került megvalósításra az épület, amelyet az elkerülhetetlen éleíkörülményváltozások miatt természetesen itt-ott a tervtől eltérően kellett kivitelezni. Ha a mai kastély U alakú, kertes udvarába lépünk (7. kép), a főhomlokzat teljes szélességében húzódó oszlopsor — amely mögött szellős-árnyas tornác húzódik — a kiemelt négyoszlopos rizalittal, amely levegős és kellemes aláhajtónak is szolgál: a hazai művészetben ritka típusú és magas igényű megoldással találkozunk. (8. kép) Ugyaniyen könnyed hatást váltanak ki az oldalhomlókzatok, a végigvonuló ablakpárkányok felett reliefdíszes süllyesztett falmezőkkel, míg az erőteljes vízszintest hangsúlyozó zárópárkány szilárdítja a vízszintesen elhúzódó épültttömeg ilyetén hatását (9. kép). Rokon megoldású az udvari szárnyak ugyancsak reliefdíszes falmezői, világos jeléül annak, hogy e könnyed és egyúttal gazdag szobrászi díszű tervben a lombardiai klasszicizmus, talán maga Leopoldo Pollach terveinek és építkezéseinek hatása él tovább. Olaszos 10
