Zádor Anna: Pollack Mihály Fejér megyei működése - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 12. Tanulmányok Fejér megye művészettörténeti topográfiájához 1. (Székesfehérvár, 1967)
azt a felvilágosítást kapja, hogy a kastély tervein kívül semmi más irat nincs a főherceg birtokában.14 A háború végén ez a kastély súlyosan megsérült, majd az omladozó, de kétségtelenül helyreállítható épületmaradványt lebontatják, helyrehozhatatlan kárára a hazai műemlék állagnak. Az építéstörténetről inkább a keletkezés és befejezés végpontjait sikerült megállapítani. A nádor 1819-ben vette meg a birtokot a vallásalaptól. Az építkezés röviddel ezután megkezdődhetett és 1827-re annyira befejezett volt, hogy a nádor — Fiúméból hazatérve — egyenesen oda szállt.15 Teljesen kész még ekkor nem lehetett, mert 1829-ben Pollack azt írja Csapó Dánielnek már említett levelezésében, hogy egyetlen rajzolója van és azt nem tudja egyelőre Szekszárdra küldeni, mert Alcsuton dolgozik.10 Mivel Kunits 1824-ben megjelent Topográfiája azt említi, hogy a szép kovácsolt vaskaput Renner Károly pesti kovácsmester készíti: a kastély feltehetően ekkor már lakható állapotban volt.17 Az eredeti Pollack-alkotás egy majdnem négyzetalakú udvart övező épület volt, amelyet minden oldalról kisebb-nagyobb szobák sora töltött ki, s az udvar felé eső oldalon ablakokkal bőségesen megvilágított folyosó futott körül. Így az egyes helyiségek kényelmes megközelítése biztosítva volt. A kertre néző főhomlokzat az alaprajzban is kiemelkedő középső rizalitot mutat: ebben helyezkedik el a nagy kerti- vagy díszterem, az udvar felé kis előtérrel bővítve. Kétoldalt egyenletes méretű és egytengelyűén sorakozó helyiségek következnek, míg az épület egész mélységét betöltő díszterem egyik udvar felőli oldalán a kényelmes pihenőkkel forduló lépcső kapott elhelyezést. A főépület nagy gonddal kiképzett főrésze a kertre néző főhomlokzat (16. kép), öt-öt, egyenletes ritmusban sorakozó, egyformán kialakítót! ablakokkal ellátott tengely veszi közre a lépcsős talapzaton, különálló oszlopbázisokon emelkedő, két szintet összefogó, négy jón oszlopból álló portikuszt, amelynek levegősségét a fríz kecses vonalvezetése, lapos reliefje még fokozza. Párkányzaton nyugvó, háromszögletű oromzat zárja le ezt az ünnepélyes és mégis könnyed, messziről kecsesen kiemelkedő centrális motívumot. Az oszlopcsarnok mögötti falsíkot lapos falpillérek közt nyíló, félkörívben záródó három ajtó törte át, amelyek az említeti belső nagy terembe vezettek, míg a portikusz mennyezetét pilléreken nyugvó hevederek három egyenlő részre bontották. A pillérközöket — az első emelet magasságában — ornamentális relief díszítette, amely semminő ábrázolással nem terhelte ezt a derűs és pihenésre szám épületet. A motívum egyébként — mint az udvar körüli folyosó is — fejlettebb kidolgozásban a Nemzeti Múzeumnál, mesterünk legérettebb alkotásánál szerepel majd újra. E gondosan kiérlelt középső oszlopcsarnok-15
