Szakál Ernő - Entz Géza: István király szarkofágja - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 11. (Székesfehérvár, 1969)
A szarkofágfedél e két töredékének felmérése után a rekonstrukció rajzi elkészítésére is sor kerülhetett. A saroktöredék homloknézeti motívumainak a süllyesztett mezőben lévő kereszt középtengelyén való átfordításával a rövidebb szarkofágoldal képe egyértelműen alakult ki. A hosszoldalról származó töredéken lévő szalagfonatok ívelődésének kiegészítése azt mutatta, hogy köralakú és álló, széles, mandulaformájú, alul és felül enyhén csúcsos szalagfonatmezők váltották egymást a felső rézsün. A szalagfonat kiegészítése a rézsű magasságát, méretét is meghatározta, amely szerint a fedlap felső lezárását vízszintes sík alkotta. Ezt igazolja a kereszt kiegészítésével adódó kompozíció is. A hosszoldal töredékének elhelyezését, a váltakozó szalagfonatmezők szimetrikvs elhelyezésével, a két köralakú és három széles rriandulaalakú főformávaí, továbbá a gyöngysorszerű rombuszokból képzett dísz egyenletesen végigfutó ritmusának figyelembevételével lehetett meghatározni. Az István király szarkofág alsó szakasza már az átfaragás időpontjában olyannyira sérült lehetett, hogy az új elhelyezésben az alsó szakasz már takarva volt. A rekonstrukcióban egy lépcsőként kialakított alépítmény fedi el az átfaragatlan részt. Munkám nem volt eredménytelen, ha a rekonstrukciós terv elkészítésével és ismertetésével a rómaikori szarkofág átfaragásával alkotott István király kőkoporsó további művészettörténeti értékeléséhez adatokat szolgáltathattam. Szakái Ernő Felhasznált irodalom DERCSÉNYI DEZSŐ: A székesfehérvári királyi bazilika. Műemlékek Országos Bizottsága. (Budapest, 1943). FITZ JENŐ: A székesfehérvári középkori bazilika. IKMK B 2 (1960). NAGY EMESE: A székesfehérvári István koporsó keletkezése. Műv. Ért. (1954) 101—106. 7
