Szakál Ernő - Entz Géza: István király szarkofágja - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 11. (Székesfehérvár, 1969)
lap hosszában szabálytalanul végig van repedve, közepén és a homlokoldal felé eső részen ugyancsak felfedezhető egy-egy, nagyjából függőleges repedés, mely a hosszanti repedésbe torkollik. A rövid hátlap sima, ábrázolást nem mutat, csupán felül és kétoldalt kettős keretelés vehető ki rajta. Jobb felső részén függőlegestől ferdére váltó erős repedés mutatkozik. A keretelés alul a koporsó minden oldalán hiányzik. A szabálytalan, csonkult alsó végződések a többi finoman megdolgozott felületekkel ellentétben durván nagyoltak. E tekintetben kivétel a baloldali hosszú lap, ahol a középső sáv alatt hosszú és egyenes csíkokból álló tagolásnyomok vehetők ki. Ezeket Nagy Emese az átfaragás idejéből eredezteti és a római, valamint középkori részeket összekötő átmeneti megoldásnak mondja.3 A koporsó fedele lemeztaggal és horonnyal illeszkedett a szarkofág ugyancsak azonos, de ellentett kiképzésű pereméhez. A fedél négy sarkát csúcsos akrotérionok hangsúlyozták. Ezek között, a rövid homloklodalon trapéz körvonalú középrész helyezkedett el, melynek széle az akrotérionok szélével esik egybe. Az ennek megfelelően kialakuló, részarányos, bemélyített mező közepén egyszerű kereszt tűnik fel, melyet egy-egy három levélből álló, liliomszerű, talpas életfa fog közre. A hosszú oldalakon az akrotérionok bemélyített mezejét hétszer tagolt, levélre emlékeztető életfa tölti ki. Az akrotérionokat összekötő keskeny sávban szögletesen kialakított asztragaloszsor vonul végig. A fedél alsó része befelé hajló ferde síkkal kapcsolódik a szarkofág testéhez. Minthogy s fedél homlokoldalából több, mint a fele, a jobb külső saroknak pedig jelentős hányada egy darabban került elő a kőtárból,8 a fedőlap szerkezete és alapidoma hitelesen rekonstruálható. — Egy másik kőtöredékben Szakáinak sikerült egy olyan fedéldarabot találnia, mely a hosszoldal teljes képét lényegében, sőt bizonyos részleteiben is meghatározza.9 A kő alsó szegélyén megvan az asztragaloszsor, melynek indítását a saroktöredék mutatja. A szarkofágfedél hosszú oldala ferdén csatlakozott a homlokoldalhoz és a csonkagúlaszerűen lemetszett gerinccsíkot kötötte össze a függőlegesen álló .asztragaloszdíszes szegéllyel. A gerinccsík következtében válik a rövid homlokoldal középrésze trapéz körvonalúvá. A hosszú fedéloldal ferde síkján széles, sima, befelé egyszer enyhén lépcsőzött keretben ugyancsak hármas szalagfooatsor jelenik meg, mely alul és nyilván felül is felváltva íves, illetve enyhén csúcsos végződésű. Az íves szalagfonatban a töredéken madár sziluettjének farok- és szárnyrészei bontakoznak ki. A másik fonat középdísze kivehetetlen. A teljes hosszoldalon öt körfonat szerkeszthető ki. Belső terüket madár- és talán növényi díszek töltötték ki. Ez utóbbiak valószínűleg a koporsó oldallapjainak virágaihoz lehettek hasonlók. Az sem lehetetlen azonban, hogy 10
