Fitz Jenő: A Fejér megyébe hurcolt római kövek kérdéséhez - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 7. (Székesfehérvár, 1958)

feltétlenül aquincuminak ítélte, a kő későbbi sorsát ennek igazolásául kétszeres elhurcolással magyarázta, Dormúth Árpád tájékoztatására támaszkodva. „A Zichyek, akik a török uralom alól való felszabadulás után a XVIII. században kijavítják a birtokaikon fekvő régi malmokat és többnyire Tác-Fövenypusztáról hozatnak e célra faragott köveket," — írta Dormúth. „Persze”, tette hozzá Alföldi, „hozhattak Fehérvárról is kőanyagot.” Azaz, mivel sem Sárpentelén, sem Székesfehérvárt római település nyomai nem ismeretesek, Sárpentelére Fehérvárról aquincumi eredetű köveket fuvaroztak a Zichyek. Ennek a tetszetős magyarázatnak azonban egy sor tény ellentmond. Már az is csökkenti Alföldi feltételezésének hihetőségét, hogy Sárpentelén két Jupiter Dolichenus felirat került elő, hihetőleg ugyanabból a szentélyből. Az eredetileg összetartozó darabok kétszeres elhurcolás után aligha maradhattak volna együtt. De a Székesfehérvárról való kiszállítás feltevése önmagában is ellentmond történeti ismereteinknek és teljességgel valószínűtlen. Székesfehérvár ugyanis a XVIII. században éppen nem volt elhagyott romterület, ahonnan az vitt el követ, aki akart. Ellenkezőleg, a város történetében a lendületes építkezések és a fejlődés nagy korszaka ez, ahol nagy értéke volt az építőanyagnak. A városi magisztrátus és a polgárság aligha tűrte volna, hogy vidéki földesurak elhurcolják telkeikről kőanyagukat. A kétszeres elhurcolást éppen ezért, mint tarthatatlan feltevést, teljesen el kell vetnünk. A sárpentelei kövek eredetének meghatározásában változtatás nélkül Dormúth idézett soraira támaszkodhatunk: a kövek minden valószínűség szerint, Tácról kerültek a sárpentelei malomba. Dormúth tájékoztatásában megelégedett az egyszerű ténymegállapítással és annak indoklására már nem terjeszkedett ki, holott a kövek eredete szempontjából ennek el nem hanyagolható fontossága van. Ugyanis a Zichyek nem azért szállítottak Tácról köveket Sárpentelére, mert ott nagyobb elhagyatott romterület lett volna, hanem azért, mert Tác határa saját uradalmukhoz tartozott, ahol szőlőforgatáskor rendszeresen kerültek elő faiak, és faragott kövek. A kövek felhasználását megkönnyítette a szállítás egyszerűsége is: Tác ugyanaz a Sárvíz mellett fekszik, mint a sárpentelei malom. A lelőkörülmények vizsgálata alapján tehát a sárpentelei Uolichenus-kövek egy Tácról elhordott Dolichenus-szentélyből származhattak.1'

Talán ugyancsak a birtok-viszonyok révén juthatunk közelebb a seregélyes! sírkő eredeti helyének meghatározásához. A töredéket Fülen F — hivatkozva arra, hogy Seregélyesen római település nyoma nem mutatható ki — Vetus Salina, vagy Intercisa területéről származtatja, stílus-vizsgálatai alapján.17 Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy Seregélyes ugyanannak a Zichy családnak birtokában volt, amely a közeli Tácot is magáénak mondhatta, a sírkő táci származását legalább is a lehetőségek közé fel kell vennünk. A kő az 1735-ben épült templom pa-7