Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 6. (Székesfehérvár, 1958)

1. VELENCEI RERESZTŐ SZERSZÁMOK

Vejsze. A Velencei tóval kapcsolatos irodalom vejszékről csak futólag emlékezik meg. Herman is csak annyit említ, hogy „ez a rendszer tóságokban dívik, így a Velencei és Erdély-részi tavakon, és kiváltkép a buta kárász és compó vesztére készül, helyen-közön átfogja a tavat egész szélességében is.’M

Néhány halász is emlékezik, hogy időnkint egyesek próbálkoztak vejszével. Egyik sukorói 65 éves adatközlőnk apjától hallotta, hogy valamikor használták a vejszét, de apja már nem. Nádból készült, három, 10—15 m. hosszú szárnya és 3—4 kamrája volt. (1. kép az adatközlő rajza nyomán.)

Tiszántúlról Ecsedi közöl ilyen kacsos vejszét.5 Szabó Kálmán azonban kétségbe vonja az adat helyességét azzal, hogy ez nem „fogós”.6 Ez/.e! szemben már Jankó János szinte ugyanezt az alakot leírta Finnországból, csakhogy annak két szárnya van.7 (2. kép) Sirelius ugyanazt az alakot közli, mint Jankó.8 Mindezt megerősítik Mohács környéki öreg halász adatközlőink is, akik hasonló alakú csiga vejszre még emlékeznek. Herman szerint a hal éles szögben nem tud fordulni, ezért nem találja meg a kijáratot a vejszéből, hanem állandóan annak fala mellett körbe úszkál.9 Ezen alapszik a csiga vejsze fogóssága is, ámbár feltételezzük, hogy a bejárat szűkebb, mint ahogy a rajz mutatja.

Emlékeznek más típusú vejszékre is. A 3. képen láthatót a hídnál használták még 1918 előtt, 1930 körül a velencei határnál egy csapásban látott adatközlőnk egyet, de sem nevét, sem tulajdonosát nem tudta. (4. kép) Más adat szerint az első világháború végén még a csapásokban előfordult az 5. képen látható forma is. (Csapásnak nevezik a nádasokban lévő keskeny sikátorokat, melyeket halászhelyeknek és csónakutaknak használnak.)

Jankó ezt a típust nevezi középlészásnak. Akkor még magyarországi előfordulásáról nem tudtak.10 Ecsedi ismertet egy középlészás vejszét, de ez csak egy téglalap alakú fejből, sípból, — ahol a hal bemegy — és a fejjel érintkező lészából áll."

A vejszéket nádszálakból kötözött falakból hajlították és a fenékbe leverték. Pontos készítési módjukat a tó halászai már nem ismerik. Előnyének tartják, hogy megfogja a pontyot is, mert az a nádtól nem fél. A tóra azonban nem tartják alkalmasnak, mivel a nagy síkvizek miatti erős hullámzás kidönti. Egyesek még most is gondolkodnak azon, hogy dróthálóból készítenék, de tudomásunk szerint kivitelezésre eddig nem került sor. Ellene szól a tavon a vejszéknek az is, hogy a vízszint állan-6