Somogyi Árpás: A Vladimiri Istenszülő ikon XV. századi másolata Székesfehérvárt - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 5. (Székesfehérvár, 1957)

Arzén pátriárka vezetésével 1690-ben hazánkba jött menekültek közül egy csoport Székesfehérvárt telepedett le és így az 1752 körül befejezett templom kicsinek bizonyult. 1771-ben kezdték meg és 1780 augusztus 20-án fejezték be.10 Ez ma is fennáll és azt bizonyítja, hogy a székesfehérvári pravoszlávok fontosnak tartották művészi kiképzését. Számos emlék maradt fenn abban, balkáni és magyarországi, pravoszláv, posztbyzánci stílusban dolgozó mesterektől."

A Székesfehérvárt letelepedett pravoszlávok művelődési centruma, a XVII,—XVIII. században, e templom körül sarjadzott, mint általában az ortodox népek művelődésének és művészetének központjai ekkor a templomok voltak. Ezekben fennmaradt emlékek adnak számot ma a különböző hatásokról, amelyeknek befogadásával felvirágzott ez a byzánci hagyományokat őrző, és a népművészet elemeivel keveredett művészet. A Székesfehérvárt fennmaradt emlékek közül egy régi orosz ikonnal kíván foglalkozni e tanulmány. Az ikon a régi1 orosz festészetnek még virágzó korszakában született meg és a XVII. század folyamán került a székesfehérvári pravoszlávok templomába.

Ikonunk álló hcssznégyszög alakú fatáblára van, festve, amelynek belső, mélyített mezőnyét foglalja el maga az ábrázolás. A képet kettős keret veszi körül. A keskenyebbik pálcakeret az ikon szélén fut körül, míg a szélesebbik, közvetlen a mélyített mezőnyt keretezi.

Az ikon a gyermekét tartó Istenszülőt ábrázolja és csak a mélyített középső tükröt tölti ki. Mária derékig, míg a gyermek teljes alakiban van ábrázolva. (1. kép) Az Istenszülő jobbválla irányában, lehajtja fejét, míg a gyermek anyjának jobbkarján ülve, nyakába kapaszkodik és átkarolja őt, fejkendője alatt. A gyermek Jézus jobbkarját Mária balválla felé kitárja, jobtolábát előre nyújtja, míg a másikat felhúzza olyképpen, hogy talpa látszik. Mária jobbikezével a gyermek combját tartja, jellegzetes kéztartással', négy ujját összeszorítja, míg hüvelykujja éles szögben eláll. Baltenyerét a gyermek jobbkarjához emeli, szelíden, laza ujjtartásslal.

E bensőséges ábrázolás, mely gyermekét cirógató anyát állít elénk, a szakirodalomban „Vladimiri Istenszülő” néven szerepel. Előképük az a híres, XII. századi, byzánci eredetű ikon, amely jelenleg a Tretyákovképtárban van. A Letopiszek feljegyzései szerint a nevezetes ikon 1155- évben már orosz földön volt. (2. kép)12 Az ikont hajón hozták Konstantinápolyból,13 előbb Vüsgorodba,1' majd onnan fejedelmi ajándékként Kievbe került.15 1155-ben Andrej Bogolyufoszkij Vladimiirbe vitte, 1395-ben pedig Dimitrij Donszkoj Moszkvába szállította, ahol az Usizpenszkij székesegyházban helyeztette el.'“ Az ikonnak nagy szerepe volt orosz-földön. Népszerűsége különösen megnövekedőit, amikor harcosaival Tamerlán visszafordult Oroszországból.17 1395-től, vagyis Moszkvában való felállításától, az orosz állam palládiuma lett.15

4