Fitz Jenő: Hercules-kultusz Eraviszkusz területén - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 4. (Székesfehérvár, 1957)
szentélyben. A Hercules kisbronzok javarészét magánházak, villák larariumaiból származtathatjuk. Emlékanyagunkban a következő szobrok szerepelnek: 13. Hercules, bronzszobor. — Érd.” 14. Hercules, bronzszobor. — Óbuda, II. század.69 Az utóbbi szobrocska értékét hiteles lelőkörülményei jelentősen emelik számunkra: a Szépvölgyi út villa urbanajának törmelékei között egy kis fülke alatt került elő, ebben lehetett eredetileg elhelyezve.60 Az érdi szobor Lysippos farnesei Héraklésének rómaikori utánzata," az óbudai szobrocska szintén a provincális átlagot jelentősen felülmúló itáliai munka.62 A pannoniai Hercules kisbronzok között ezek a kvalitásos darabok egyáltalában nem egyedülállók. Elég itt a jó műhelyből származó töredékre utalnunk, amelyet Ziehen Polykleitos és Skopas hatására dolgozó eklektikus művésznek tulajdonít,63 vagy a pápai áldozó Hercules'1 és a Lysippos iskolájára valló poetovioi Hercules szobrocskákra.65 Ezek a finom minőségű importált hellénisztiíkus alkotások eleven fényt vetnek egykori birtokosaikra, azok társadalmi helyzetére. A szobrok, bár legnagyobb részük a családot, a házat védő Herculest testesíti meg, nem tartoznak — ellentétben a kultusz-szobrokkal — egységes típushoz, amely a bajtól védő Herculest fejezné ki, hanem ellenkezőleg, a hellenisztikus Hercules-ábrázolások számos kedvelt típusát megtaláljuk közöttük, egészen eltérő mondanivalóval. Ezek az alkotások a legnagyobb valószínűség szerint a hellenisztikus műveltségű birodalmi felső osztályok tagjainak házait, villáit díszíthették, akik számára nem annyira a bajtól óvp isten jelenléte, mint inkább a szobor művészi kivitele volt lényeges. Pannóniában számos példányban ismeretes a Hercules kisbronzoknak egy másik típusa, amely az istent magasra emelt bunkóval, támadóan kilépő tartásban ábrázolja.60 Ezek a klasszikus hagyományoktól messzeeső, barbár szobrocskák éppen Hercules segítő, bajtól védő vonásait juttatják kifejezésre. Nyilvánvaló, hogy ezek az olcsó és sokszor igen kezdetleges alkotások egészen más társadalmi osztály Hercules-kultuszának bizonyságai, olyan osztályénak, amely — az isten lényegének hű kifejezése után ítélve — valóban hitt is a segítő istenségben. J. M. Stajerman alapján, aki a felső osztályok Herculesével a rabszolgák és colonusok védő istenét állítja szembe, kézenfekvő lenne ezt a típust az utóbbi osztályokhoz kötni. A Hercules-kultusz azonban differenciáltabb, mint J. M. Stajerman feltételezi; a szobrocskák eredetének, társadalmi hátterének vizsgálata más felé mutat. Erre a továbbiak során még viszszatérünk. A jó műhelyekre visszavezethető bronzszobrokhoz hasonlóan a hellénisztikus műveltségű romönizált (részben italikus és keleti) lakosság-7
