Nagy Lajos (szerk.): Wathay Ferenc énekeskönyve - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 1. (Székesfehérvár, 1955)

Nagy Lajos: Bevezetés

4

egész Bába belső Hl a ind Bécei^» és rémülés ban, nincs, azt ki a elírhatná ." Győr elf ojdLeJZaa.. után Нацуг.гс^'ron teatoná sUrcc-oirí ké-t «eatundeig, utána Sárvárra nevezte ki Nádasdy b'erenc ötven lovon való hadnagységra, 15S7-bon Pápa visszafoglalása utón a sárvári had oda-“ ment, s onnan szállottak táborba 15S6*bun, s indultak visszafoglalni Palotát> Veszprémet, Tihanyt, Vázsonyt és Gesztust, Azután wath.y Veszprémbe került, szintén hadnagyként, 16oc, január 11-én feleségül vatte'Viczc.y István özvegyót, Ladonyi Annát. Felesége még ugyanebben az évben pestisben meghalt. Felesége halála után ismét Sárváron katonáskodott és innen indult Nádasdyval lőcl-ben Fehérvár áld, ‘-négyévé c azt,ás a vezér basával is harcolhatván, isivel segítségére jött vala Fehérvárnak, aegókalnazánk az esztendőben."

16o2. február 17-ón ismét megnősült, a tizenhétóves Vághy Zsuzsannát vette el. április 1-én visszatért Fehérvárra, "mely rut, puszta ás felette sziik hely vala," s ott "a fŐ kapitány után,... a magyarság valamennyi ott volna, fő-hadnagyuk és vice-kapitányuk" lett. Fehérvár elfoglalásakor, augusztus 2$-ón fogságba kariilt. Először Budára vitték, onnan tizenkét nap múlva, vasat verve a lábára, a többi fehérvári fogollyal együtt he jókon Nándorfehérvárba szállították, s mint Haszári basa rabját, börtönbe zárták. Szökni próbált, eszébe jutva " szerelmes társa és jó szabadsága Levágta a vasat a lábáról, de_egy német rab elárulta. Második kísérlete már sikerült: egy törökké lett magyartól török ruhát szerzett s 16o3. május 4-én kiszökött a tömlőéből.

Karónsebes felé menekült,de csak Csákcvárig jutott el. Itt elfogták, Temesvárra vittek,s"egy Ferkét hodzsának"adták át,az bilincsbe verette. Itt is levágta a kezéről és nyakáról a vasakat, de ezre - vették. Így hónap múlva ismét szökni próbált, sikertelenül, ^y nándorfehérvári török felismerte, hogy a basa rabja /eddig Nagy András néven bujkált/, ezért a temesvári várbeli tömlöcbe vitték át, de innen "kibül soha rab azelőtt nem szaladt vala el", julius lc-én éjjel kiszökött /kiásta magát/. Lippára akart eljutni, útközben lefeküdt pihenni a fűbe, egy arra járó török csapat azonban észrevette, s Fellakba vitte. Innen került vissza Temesvárra, majd Nándorfehérvárba, "az előbbeni kedvetlen szállásomra",mint irta, 16c3, augusztus 4-én.

Nándori ehervár ból szeptember 25-én indították útnak a rabokat, összesen hatvanöt, Konstantinápoly felé. Harminc napig tartott az ut, s Vvathay Ferencet 16e3. október 31-én a Fekete Toronyba zárták. Börtönét, melynek falai között annyi magyar rab szenvedett, azt a "búval virágzó rut, sötét tömlöcot" jól ismerjük verseiből:

Sőt lakásom most hol, ki akarod tudni,

Egy magas toronyban, kit nehéz hidd lakni,

Konstantinápolyhoz két clasz mérföldnvi,

Az Fekete-Tenger parton megláthatni,

öt hi jón száz grádicsfokra kell fel bele menni.

Itt irta énekeit és históriáit, s rajzolhatta a Irtott városokat, u ■ foglyok _ keserves élotét-és sa-ját 'magát; 16c4-ben készítette énekes könyvét s másolta be az addig elkészült énekeket, 1

A 133 levélből álló, sajátkezűieg irt kötetben 28 vers van. — A verseket áőszó előzi meg/fcTió 4-5/ és a szerző-prózában irt önélet-