Nagy Lajos (szerk.): Wathay Ferenc énekeskönyve - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 1. (Székesfehérvár, 1955)

Nagy Lajos: Bevezetés

8

harcikról, sikerekről, kudarcokról, a bsjók forrásairól, fogságéról, a foglyok szenvedéseiről, a haza, az Alföld szépségeiről. Korának krónikása volt, élesszemü, kitűnő emlékezetű ember. Tinódi Lertoe Sebestyén és Balassi Bálint kisebb tehetségű, de buzgó követője ő, aki Fehérvárért való kényszerű nyűgében "paraszt versekkel", de "szöngő szólással" harcolt a tőrök alóli felszabadításért:

Országul, magyarok kell vala támadni,

Ily jeles helyért mindnyájan indulni, .

Az más szájával nem kell vala enni,

Ily szép hazánkért fáradtságot nézni.

énekeskönyvét s önéletrajzát olvasgatva, előttünk áll a vitézi életet kedvelő, s a haza szabadságáért vérét ontani kész, bátor és vakmerő katona alakja, valamint a magyar nemzet sorsán aggódó konstantinápolyi rab alakja, aki már nemcsuk a török veszedelmet látja, hanem a német veszedelem erősödését is:

Mert az hol az török nyáron nem pusztíthat,

Télen hadakozó az semmivé juttat,

Olasz, néoet, francuz fenékkel fölforgat,

Azt csudálom, szádban marad is egy falat.

Költő veit,ki nagvon szép szavakkal tudott beszélni a természet szépségeiről, a virágokról, melyek "széjjel a mezőn szépen tündökölnek"?. fák ágin ropdécselő fülemüléről. írván hagyott feleségéről, akit úgy emleget, hogv "kedves rúzsáig", s a börtönben nagy, nehc-z vasakban srenvedő önmagáról:

Mint az fü levágattam, s mint széna megszáradtam,

Éltemtől megfosztattara s kínra jutottam,

Italom konnyhullással, kenyerem áztattam,

Örömtül és erőmtől már ér. elváltam.

S amiről ez c bevezetés nem beszél, beszéljen a kiadás: az énekes könyv szövege. 28 a kiadás talán alkalmas lesz arra is, hogy életet öntsön Wathay Ferenc szoborba merevített alakjába, s hogy ez a vitéz és költő, aki eddig csak u Fehérvárral összeforrott nevével maradt emlékezetben, most mer, mint 35o évvel ezelőtt, 5 maga is szerette volna, énekeivel szóljon hozzánk.

Budapest, 1954. május.

Nagy Lajos