Firbás Zoltán (szerk.): A szegedi Nagytáj - A szögedi nemzet történeti kultúrföldrajzi térképe (Szeged, 2019)

A SZOGEDI KIRAJZÁS TELEPÜLÉSEINEK BEMUTATÁSA TÁJKÖRZETENKÉNT

HOMOKHÁTSÁG

Az egykori szegedi és dorozsmai határ részeiből alakult tanyás községek, amelyek közigazgatásilag ma a Szegedi, Mórahalmi és a Kisteleki járáshoz tartoznak 2014-től.

1 SZEGED ALSÓTANYÁK TÉRSÉGE- a régi szegedi határ része

SZENTMIHÁLY Ősi tiszai jobbparti révátkelőhely-középkori nevén Zentmyhayl. 1725-től került Szeged város birtokába. Szentmihálytelek Alsóvárossal szoros rokoni kapcsolatban állott paprikatermesztő helység. A településtől délre a Szabadkára vezető régi országút Maty-éren átvezető kőhídja az 1700-as évek elején épült. Az akkor még élő Tisza parton az 1860 -es években számos vízimalom működött a „mónárjárókban”. A Nagy Árvíz után innen is szállítottak sok földet a Város föltöltéséhez. Egykor nagyvasúti fővonali vasútállomása és tanyai kisvasúti megállóhelye is volt.

ROSZKE A Várostól délnyugatra a Tisza holtágának jobb partján fekvő ősi község Recke néven már a középkorban virágzó falu volt. A dohánymonopólium (1851) után a röszkeiek áttértek a paprikatermesztésre. Az egykori szegedi határ része, "Röszke-Szentmihálytelek tanyai kapitányság", a hajdani kertésztelepből a 20. század elejére fejlődött faluvá, 1950-ben vált önálló községgé. Határában látogatható ma az egyetlen szögedi paprikamúzeum. Ma a szegedi járáshoz tartozó 3500 fős község.

MORAHALOM Röviden „Móra” a név az ősi szegedi Móra-család szálláshelyére utal. 1729: Móra halma. Sokáig pusztaság volt. A régi szegedi határ leginkább népesedő- virágzó települése, a kertészkedő és szőlőműves kistáj szíve. Eredendő népe teljes egészében alsóvárosi sarjadék, településmagja 1894-ben létesült Alsóközpont néven. A régi Mórahalom, Királyhalom, Nagyszéksós kapitányságok határos részeinek egyesítéséből 1950-ben keletkezett a korábbi község. A Homokháti Tájház, a Babos-tanya, a Királyhalmi iskola, a Kraller Borház, a Zöld Közösségi Ház, a Nagyszéksósi rezervátum őrzik a hely emlékeit. 1989 óta város, a Mórahalmi járás székhelye 6 ezer fővel.

D OMASZÉK Az egykori szegedi határ része, a domaszéki és feketeszéli kapitányságaiból 1952-ben önállósult tanyaközség. Neve a középkori Doma családnévből ered. Az egykori városi bérföldeken kialakult, s a mai napig legsűrűbben tanyásodott határrészen kezdődött az 1700-as évek közepén a homoki szőlőtelepítés, majd az 1860-as évektől a fűszerpaprika termesztés. Az egykori alsótanyai kisvasút emlékét helyi múzeum őrzi. Ma a Szegedi járáshoz tartozó 5 ezer fős község.

ZÁKÁNYSZÉK Népi nevén „Zákány” a Város régi domaszéki, mórahalmi és csorvai kapitányságainak részeiből 1950-ben alakult „tanyaközség” Névadója a középkori Zákány-család. A település magja a Zabosfája határrészben keletkezett. A Lengyelkápolna nevet Kapitány Istvánná Lengyel Jozefa alsóvárosi tanítónőtől kapta. Tájháza őrzi a népi hagyományokat. A 2700 fős önálló község a mórahalmi járáshoz tartozik.

ÁS OTT HALOM A régi szegedi határ délnyugati szélén nagyhatárú tanyaközség. A név első levéltári említése 1760: Ásott halom. Várostanya annak a hatalmas alsótanyai erdőövezetnek középpontja, amelyet Szeged városa az 1800-as évek elején Vedres István kezdeményezésére Átokházán, Engi homokján telepített, majd állami kezelésben Kiss Ferenc, az erdők atyja fejlesztett tovább. 1883-ban, Szeged rekonstrukciójának ünnepén Ferenc József tanyavilágunkba, Alsóásotthalomra is ellátogatott, a hely a királylátogatás emlékezetére kapta a Királyhalom nevet. „Átokháza, másképpen Szatyorlak eredete: a szabadkaiaknak a szegedi határba való becsapásait megakadályozandó a Város, a futóhomokot kiosztotta tanyaföldnek, s mivel több évig nem termett semmi, azért nevezték el az ottlakókÁtokházának".) Ásotthalom népe túlnyomóan alsóvárosi eredetű, a bérföldes tanyavilág jellegzetes települési formája a tanyasor. Az ásotthalmi szőlőkultúra alapozta meg a bácskai Horgos és a szomszédos lürályhalom (Backi Vinogradi), Hajdúszállás (Hajdukovo) virágzó gyümölcs- és szőlőtermesztését, borszűrését és pálinkafőzését. Ez az alsótanyai magyar szegényparasztság vándorolt tovább Kelebia, Bácsalmás homokjaira is. A falu tanyás határához kötődik a betyár Rózsa Sándor, aki a Körösi csárdában mulatott, valamint Pipás Pista sajátos élete is. 1950-ben önállósult tanyaközség, a Mórahalmi járáshoz tartozó 3800 fős határmenti község.

RÚZSA Régebbi nevén Rúzsajárás valamikor az alsóvárosi puszta, a későbbi Alsótanya külső része volt, az 1800-as évek elején Rúzsa Jakab járása néven is emlegették. Északon a hajdani dorozsmai föld, most Üllés község, keleten Zákányszék és Mórahalom, nyugaton Pusztamérges, délen Ásotthalom, Öttömös szomszédos vele. Közigazgatási határa 1950 előtt Szeged város csorvai és átokházi kapitányságainak körébe tartozott. 1949-ben Csórva néven önálló község lett, majd 1957-ben a régi Csorvával egyesülve a Rúzsa nevet vette föl. Ma a Mórahalmi járáshoz tartozó 2800 fős község.

PUSZTAMÉRGES A középkorban Asszonyszállása néven kisebb kun település volt. Romjai megérték a XX. századot, de birtokosának, a szegedi Wagner-családnak a maradvány útjában állott és széthordatta. Népies nevén Mérges nem tartozott a Város régi határához. Az egykori Alsótanyával határos buckás, terméketlen futóhomokon 1902-ben keletkezett, boráról elhíresedett tanyaközség, 1908-tól tartozik Csongrád megyéhez. Az alsótanyai kisvasút végállomása itt volt 1975-ig. Ma 1200 fős község ma a mórahalmi járás része.

О TTOM О S Már az Árpád-korban itt falu volt, régies neve török családnévi eredetű Ötömös, Ettemes. A török alatt elnéptelenedett pusztán az 1897. évi parcellázás után nagyrészt Alsótanya szegényparaszt népe telepedett le. Zákány, Rúzsa, Pusztamérges, Üllés szomszédságában kialakult tanyaközségben. A község 1908-tól tartozik Csongrád megyéhez. Öttömös puszta birtokosának, Magyar Imrének leszármazottja volt a neves Afrika-kutató Magyar László. Ma a Mórahalmi járás része a 700 fős község.

GYÁLARET A Tisza-szabályozás 1885. évi átvágása során a Gyálai rét elszakadt anyatelepülésétől, amely Trianonban Szerbiához került. A Tiszán inneni Nagyrét határrészen (Fehérpart, Szilágy, Lúdvár) 1923-ban Újgyála néven alakult település 1973-ig Gyálarét néven önálló község volt, ma Szeged városhoz tartozik. A Gyálai-Nagyréten fekvő Lúdvári dűlő alól az 1970-es évek ásatásai nyomán került elő az ún. Lúdvári Vénusznak nevezett termékenység szobrocska.

2 KISKUND О ROZSMA EGYKORI HATÁRÁBÓL LÉTREJÖTT KÖZSÉGEK

KISKUNDOROZSMA Szeged nyugati szomszédságában korábban kiterjedt határú mezővárosi jogállásai. Népi nevén Dorozsma hivatalosan Kiskundorozsma, tréfásan Derézsma, büszkélkedve Kisszöged. A mai Dorozsmát Orczy István mátravidéki palócokból, illetőleg jászokból alapította. 1745-ben a megváltással (redemptio) Dorosma szabad jogállású kiskun település lett. Szeged városa és a német lovagrend között Bécsben egyezség jött létre 1725-ben, amelynek értelmében a Város Dorozsma, a lovagrend pedig Szentmihálytelek birtokáról mondott le. A falu történetét Sztriha Kálmán helyi plébános írta meg. Dorozsma szülöttje Jerney János (1800-1855) történetíró, szegedi piarista diák, Dugonics romantikus szellemének örököse. Egykori tanyás határából alakult ki 1950-ben a négy község: Üllés, Bordány, Forráskút és Zsombó, amelyek ma a Mórahalmi járáshoz tartoznak. A korábbi nagyközség 1973 óta Szeged városhoz tartozó 11 ezer fős gyarapodó településrész.

ZSOMBO Régi dorozsmai puszta, amely az 1800-as évek utolsó évtizedeiben kezdett tanyásodni, régi népi nevén Forrózsombó. A zsombó szegedi tájszó, a zsombék alakváltozata, és vizenyős, környezetből felbukkanó homoki földrészt jelent. Lakosságának nagyobb része kirajzott dorozsmai, jellemző az ő-ző tájszólás, paprika, gyümölcs, szőlő munkatechnikája. A Zsombói csárdában Rúzsa Sándor igen szeretett mulatni. Zsombón élt Tombácz János (1901-1974) a szegedi nagytáj ismert mesemondója, a népművészet mestere. 1950-ben a szatymazi, tehát a szegedi földhöz tartozó Márták határrész hozzácsatolásával önálló tanyaközséggé alakult. Ma a Szegedi járás községe 3300 fővel.

FORRÁSKÚT Régi dorozsmai puszta a majsai út mentén Zsombó és Csólyos között, népiesen Fóráskút. Benépesítéséből a dorozsmaiak mellett a szegedi nép is kivette a részét. A nagyobb úri szőlőbirtokokat is szegedi példára telepítették. 1950-ben önálló tanyaközség lett, amelyhez a szegedi földből Átokháza egy részét is hozzácsatolták. Ma a Mórahalmi járáshoz tartozó 2200 fős község.

В O RD ANY Egykor dorozsmai puszta, amely az 1800-as évek elején kezdett tanyásodni. Első levéltári előfordulása: 1747. Bordán. A kápolna körül tanyaközpont bontakozott ki, amelyet Dudáskápolna néven emlegettek. A lakosság állandó szaporodásával új templom építésére és felszentelésére került sor (1910), s a település a Kistemplomtanya nevet kapta, 1950-ben pedig az önállósuló új tanyaközség fölvette az ősi Bordány nevét. Benépesítésében jórészben a környékbeli határból származó szegediek vettek részt. A mórahalmi járáshoz tartozó 3300 fős község.

ÜLLÉS A középkorban a terület kun puszta, a krónikák Ellés nevű kun szállásként említik. Üllést 1736-ban nyilvánították önálló községgé, határában már 1748-ban tanyák álltak. Legalább harmada alsótanyai származék. Az egykori dorozsmai határból 1948-ban önálló községgé vált Árpádközpont (Üllés) névvel. Tanyavilágában tanított a törzsökös szegedi családból származó Fontos Sándor festőművész. Ma a Mórahalmi járáshoz tartozó 3100 fős község.

SZEGED VÁROS KÖZIGAZGATÁSI HATÁRA 1950 ELŐTT ÉS AZ ÖNÁLLÓVÁ VÁLT MAI TELEPÜLÉSEK

Az egykori „szögecli főd" kistáj térképe

Kiskunfélegyháza

Kecskemét, Pest

Tömörkény

Bánomhegy

Csongrád

Szentes

Kiadja

a Móra Ferenc Múzeum Felelős kiadó: Fogas Ottó igazgató Támogatók:

Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Szegedért Alapítvány

m

Móra Ferenc Múzeum Szeged

n<á Ц

Szerkesztette: Firbás Zoltán Imre kartográfiai alkotó, urbanista- Szeged Lektorálták:

Marjanucz László, Miklós Péter történészek jWC Nyomdai kivitelezés: Generál Nyomda Kft., Szeged ISBN 978-963-9804-61-6 Megjelent: 1000 példányban Szeged, 2019.

Felhasznált források:

Készült elsősorban Bálint Sándor, Szentkláray Jenő,

Kálmány Lajos kutatásai nyomán, valamint a vonatkozó történeti térképek, szakmonográfiák, tanulmányok, helységnévtárak, útikönyvek, tájleírások, webhelyek információinak rendszerezésével, térképgrafikai földolgozásával 2011-2019 között

Köszönet illeti a kiegészítéseket, észrevételeket nyújtó személyeket!

Szögedi kirajzás települése - meglévő ^ Szögecli kirajzás települése- megszűnt D Egykori külterületi népiskola

Szeged város határa 1950 előtt mai beépített településterület

3 SZEGED-FELSŐKÖZPONT TÉRSÉGE

A régi szegedi határ része

SZATYMAZ Török, esetleg kun eredetű családnév, amely föltétlenül pásztorkodásra, középkori szálláshelyre utal. Szatymaz sokáig szállásokkal tarkított puszta volt, csak az 1800-as évek elején keletkeztek rajta Zombory Pál főkapitány kezdeményezésére högyek, azaz szőlőtelepítések. Inkább fölsővárosi polgárok, szegedi értelmiségiek birtokoltak Szatymazon, akiknek jelentős hatásuk volt a környék szőlő- és gyümölcskultúrájának kibontakozására, különösen az ismert őszibarack termesztésre. Itt volt szőleje és kúriája Zsótér Andor egykori dúsgazdag szegedi hajósgazda-nábobnak, s innen indult Dankó Pista is. Szatymaz fejlődésére döntő hatással volt, hogy a pesti vasútvonal áthaladt rajta. Sok városi tisztviselő volt, aki tavasztól késő őszig itt lakott a szőlejében, innen járt be szegedi hivatalába. Szatymaz község 1950-ben a Város fehértói és őszeszéki kapitányságainak összevonásából keletkezett. A Szegedi járáshoz tartozó község 4900 fővel.

В ALÁST YA Szeged és Kistelek városok közötti ősi postatút, majd vasút mentén az 1725-től Szeged városhoz tartozó homokos pusztán alakult ki a nagyhatárú szórványtanyás település. A község magjának számító tanyaközpontot Szeged-Felsőközpont külterületi kapitányság néven 1891-ben alapították. Felsőtanya, így Balástya népe túlnyomóan fölsővárosi eredetű. A zöldség- gyömölcs, virágtermesztő helységet a korábbi Fehértó, Gajgonya, Őszeszék kapitányságok határrészeiből 1950-ben szervezték önálló községgé. Ma a kisteleki járáshoz tartozik 3400 fővel.

3 SZEGED-FELSŐKÖZPONT TÉRSÉGE- folytatás

CSENGELE Aközépkorban a halasi kun székhez tartozott. Csengéié név török, közelebbről kun eredetű. Jelentése: erdős, bozótos. Felső- és Alsócsöngöle kun puszták Szeged határába kebeleztetése Szeged városa és a német lovagrend között Bécsben az 1700-as évek első harmadában kötött egyezség során jött létre. A homoksivány megkötésére a Város Vedres István kezdeményezésére erdőket telepített Csöngőién (1805). Szeged fölparcellázott csöngőiéi bérföldjeire túlnyomóan balástyai szegényparasztok települtek 1850 után. A szegedi határ felsőközponti kapitányság területén 1950-ben született tanyaközség. Ma a kisteleki járáshoz tartozik 2 ezer fővel.

KISTELEK Nem tartozott Szeged városhoz, de térségileg homokháti település. A Buda-Szeged közötti postaút egyik állomásának védelmére telepítette a Város 1776-ban az úrbéres községet, ezzel Szeged Kistelek földesura lett. Zömében szegedi Felsőtanyáról kivándorolt családokkal, benősült fiatalokkal gyarapodott, valamint felvidéki tótokkal népesült be, akik a szegedi népélethez, tájszóláshoz asszimilálódtak. Hagyományait helytörténeti gyűjtemény, napsugaras népi házak őrzik. A Város úrbéri joghatósága 1848-ban megszűnt ugyan, kegyurasága azonban 1945-ig megmaradt. Templomának homlokzatán mai napig ott van Szeged címere. 1989 óta városi jogállású, ma 7 ezer fős, a kisteleki járás központja.

TISZA-MAROS KÖZE

5 TISZA BALPARTI TELEPÜLÉSEK SZEGED FÖLÖTT

MÁRTELY Tisza bal parti Árpád-kori eredetű ősi halászfalu. A település a Szt. Adorján mártír tiszteletére szentelt zalavári bencés apátság halászóhelye volt, a 16. században Marthel-ként említve. A török hódoltságot viszontagságokkal bár, de átvészelte. A 18. században a vásárhelyi latifundium részeként a Károlyiak birtoka lett, akik csanyteleki dohánykertészeket telepítettek ide 1860-ban. A Mártélyi Tájvédelmi Körzet névadó központja, üdülőteleppel, művészteleppel. Ma a hódmezővásárhelyi járáshoz tartozó 1300 fős község.

MIND SZENT A Tisza bal parti Hódmezővásárhelytől északra eső egykori mezőváros a szegedi nyelvjárásterület északkeleti sarkában. A hódoltság utáni újjászületésében részük volt az odavándorolt szegedi halászoknak. A révátkelőhelyen kifejlődött a szegedi fisérektől irányított halhasítás, virágzott a super, azaz hajóácsipar is. 1993 óta városi jogállású, ma 7 ezer fős a hódmezővásárhelyi járás része.

4 TISZAMENTI JOBBPARTI TELEPÜLÉSEK SZEGED FÖLÖTT

SZEGED SZABAD KIRÁLYI VÁROS

A nagy múltú város és a könyék életében meghatározó szerepet játszott a Tisza. Szeged a török időkben is megőrizte fontosságát, főként az itt működő ferences kolostornak köszönhetően a város a dél-alföldi római katolikusság szakrális központjává vált. A terület megélhetését a tiszai halászat mellett évszázadokon keresztül az extenzív állattartás biztosította. Szeged lakói, akár a város külterületén, akár belterületén éltek, jól megfogható csoportöntudattal rendelkeztek, magukat "szögedi nemzetként" emlegették A Tisza szabályozása után a város és a környező települések népsűrűségének növekedése intenzívebb gazdálkodásra ösztönözte az itt élőket. A kirajzás indoka a földszerzés volt, valamint a föld eltartó képességéhez képest túlnépesedett akkor Szeged határa. A 19. századtól a jó minőségű fűszerpaprika védjegye Szeged neve lett. Ugyanakkor a Duna-Tisza közti homoki szőlőtermesztésben is fontos szerepet játszottak a helyiek. A mezőgazdasági termelést színvonalas kisipar, kézmúvesipar majd gyáripar egészítette ki.

A város történeti helynévalakjai:

latin: Partiscum, Segedinum, német, délszláv: Segedin, szlovák: Segedin, lengyel: Segedyn, román: Seghedin, olasz: Seghedino

Jogállás-közigazgatás:

1246-városi jogállás, 1498-szabad királyi város, 1719-től királyi szabad város ismét 1950-ban kivált belőle Felső -és Alsótanya területén 9 község szerveződött 1962-től Csongrád megye székelye

A városhoz kapcsolódó helységek közigazgatásszervezési információi Szentmihály 1725-től került véglegesen Szeged város birtokába Újszeged 1880-tól a városhoz tartozik

1973-tól Szegedhez tartozik: Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg, Tápé Algyő 1972-1994 között a városhoz tartozott

A SZEGEDI NAGYTÁJHOZ TARTOZÓ HELYSÉGEK MAI TESTVÉRTELEPÜLÉSI KAPCSOLATAI

Szerbia (SRBi -Vajdaság:

Akasztó /Ada (Ada)

Békés / Magyarittebé (Növi Itebej) Bordány / Hódegyháza (Jazovo) Csanádpalota / Pádé (Padvé)

Csongrád /Óbecse (Beéej) Hódmezővásárhely / Zenta Karcag /Bácskossuthfalva (Stara Moravica) Kiskunhalas- Magyarkanizsa (Kanjiía ) Kiskunhalas -Szabadka (Subotica) Kiskunmajsa /Topolya (Baéka Topola) Makó /Ada (Ada)

Mélykút-Bácskossuthfalva (Stara Moravica) Mezőtúr-Törökbecse (Növi Beéej) Mórahalom / Temerin (Temerin) Nemesnádudvar-Ada Öttömös-Horgos (Horgoá)

Öttömös-Kispiac (Male Pijace)

Röszke /Magyarkanizsa (Kanjiia)

Szeged / Szabadka ( Subotica)

Románia (ROL

Algyő / Újvár (Uivar) Temes m.

Battonya / Pécska (Pecica) Arad m.

Bordány / Detta (Deta) Temes m. Hódmezővásárhely /Arad

Mezőkovácsháza / Majláthfalva (Mailat) Temes m. Nagybánhegyes /Pankota (Páncota) Arad m. Röszke / Végvár (Tormac) Temes m.

Sándorfalva / Újszentes (Dumbrávfra) Temes m. Szeged / Temesvár (Timi?oara) Temes m.

Szentes / Újszentes (DumbráviJja) Temes m. Újkígyós / Zimándújfalu (Zimandu Nou) Arad m. Zsombó / Máriafölde (Teremia Maré) Temes m.

TÁPÉ A Tisza jobb partján Szeged és a Maros torkolat fölött kialakult egyik legrégebbi Árpád-kori magyar falu, Első okleveles említése 1138: villa Tapai. Itt épült a 13. század második felében a falu gótikus temploma. IV. Béla 1247-ben Tápét és a Vár-tó halastavat a szegedieknek adományozta. Ettől fogva 1848-ig Szeged a jobbágyfalu földesura. őrzi hagyományait: gyékényszövést, néptáncot, népzenét, a szeptemberi tápai búcsút. Címere vízimadarat ábrázol, amely föltehetően a gém, a szegedi táj nyelvén genes. írók, költők, művészek kedvelt faluja. A szegedi tájnak Alsóvárossal egyetemben a legarchaikusabb emberi közössége, amelyet Dorogi Imre, Heller Ödön, Nyilassy Sándor festőművészek örökítettek meg. A nóta szerint Szeged is csak azért híres város, mert Tápéval határos. Bálint Sándor műveiben szinte állandó utalás van a tápai gyűjtéseire, Szögedi szótárának alig van szócikke, amelyikben ne utalna tápai adatra. 1950-ben a Tápai rétet elkapcsolták Szeged határától, s Tápé nagyközséghez került. A korábban zárt életű község 1973-óta Szeged városhoz tartozik, teljesen összeépült már Szegeddel.

ALGYŐ A Várostól északra a Tisza jobb partján fekvő ősi halászfalu, révátkelőhely. Neve Villa Geu formában 1138-ban fordul elő először, mint hercegi birtok. Régi népi nevén Győ falu, melléknévi alakja gyevi: gyevi embör, gyeviek. A terület 1733-tól Erdődy Kristófé, 1803-tól a Pallaviciniek birtoka. Az 1879. évi Nagy Árvíz elvitte, ezért Pallavicini Sándor őrgróf az általa alapított Sándorfalvára telepítette át a gyevieket, a nép azonban visszatérve újjáépítette a falut. Algyő egészen 1945-ig az uradalomtól, illetőleg bérlők kegyeitől függő szegényparaszt falu volt jelentős kubikossal és napszámossal. A tiszai ártér füzesei szolgáltatják még ma is a kosárfonás alapanyagát. Itt született Süli András (1896-1969) naív festő a róla elnevezett utcában. Tájház őrzi a helyi hagyományokat. Az 1960 as évektől olajipari településsé vált fejlődő település 1973-1994 között közigazgatásilag Szeged városhoz tartozott, ma önálló 5 ezer fős nagyközségként a szegedi járás része.

SÁNDORFALVA Szatymaz és Fehértó szomszédságában, a DorozsmaMajsai-homokhát és a Dél-Tisza-völgy találkozásánál fekszik. Az egykori Pallavicini birtokból az 1879. évi szegedi és gyevi árvíz után kiszakított és Pallavicini Sándor őrgróftól alapított település, innen a neve, eredendő népessége algyői. 1970-től nagyközség, 2005-től városi jogállású, ma a Szegedi járás része a 7800 fős kisváros. A romániai Temes megyei Újszentes (DumbráviJja) testvértelepülése.

DOC Sándorfalvától északra lévő kisfalu már a középkorban virágzott, a hódoltság alatt elenyészett. Területére a 18. század második felében szétszórtan szegedi dohánykertészek, majd az 1800-as években gyevi, felsőtanyai, mindszenti nincstelenek, pásztorok, cselédek telepedtek. Az egykori Pallavicini-uradalom majorjaiból, kertészségeiből és pusztáiból, határrészekből keletkezett kisközség. A Szegedi járáshoz tartozik Sándorfalvával közös Önkormányzati hivatallal a 700 fős kisközség.

OPUSZTASZER A régi szegedi határtól északra a Tisza jobb partja és a mai Kistelek között már a középkorban virágzó hely 1348: Suenhaz. A hódoltság idején pusztává vált, népe Szegedre húzódott. (1650). 1766-1773 között az Erdődy grófok a birtokukban lévő pusztaságot Szeged városának zálogosították el, ekkor volt a legnépesebb a szegedi kirajzás. A szabadságharc után a lakosság jórésze kénytelen volt elvándorolni. 1974 előtt Sövényháza számos pusztából, majorból szerveződött tanyaközség a volt Pallavicini-uradalom területén, népe jószágtartással, dohánykertészettel, sáfránykertészettel, lóneveléssel foglalkozott. A korábbi falunév hajdani sövényerődítményre utal. Egyik határbéli házsora Kutyanyak sajátos telekformát őrzött meg. A régi község emberi világa Tömörkény István novelláiban sűrűn felbukkan. Ópusztaszer község ma a kisteleki járás része 2100 fővel.

BAKS Baks a szeged-csongrádi út mellett, a mindszenti rév és a Dong-ér közelében a Tisza menti rétségből kiemelkedő, szőlővel beültetett hátságon települt az 1760-as években. Határában Ányáson a középkorban falu virágzott, majd pusztává vált. Baks dohánykertészség lakóit 1852-ben a Pallavicini uradalom elűzte házaiból. A mai község a volt kertészteleptől észak-keletre, a Dongér melléki magas parton települt a 19. század végén Baksi szőlő néven. A szegediek által benépesített Sövényházáról kirajzottakból keletkezett falu. A 18. század végén a Pallavicini-család majort és kápolnát épített, majd a az 1930-as években a Pallavicini-uradalom új központjául választotta. A zsellérházas népi építészeti hagyományú mezőgazdasági település 1947-ben vált önálló községgé. Ma a kisteleki járáshoz tartozó 2500 fős község.

CSANYTELEK Eredetileg útszélre települt hosszú szalagtelkes falu a Tisza jobb partján, Csongrádtól délre. Már I. Géza Csany halászfalut a garamszentbenedeki apátságnak adományozta. A 15. században kunok szállták meg, de a török hódoltság alatt elpusztult. Csany a Károlyi-uradalomhoz kerülve (1721) újjászületett, ők szegedi dohánykertészeket telepítettek ide Szegedről és Sövényházáról 1778-ra. A falu törzsökös családnevei szinte kizárólag Szegedre utalnak. Ma a csongrádi járáshoz tartozó 2600 fős község.

6 MAROS JOBBPART- CSANÁDI TÉRSÉG

MAKÓ A Csanádi-síkon fekvő Maros jobbparti középkori település folyami átkelőhely. Bálint Sándor Makót is azok közé sorolja, amelyekhez Szeged népének vérségi köze van, lásd az összefüggő ö-ző népnyelv. A város legelső, középkori neve Velnök. Ennek emlékezetét őrzi az Alsóvároson máig virágzó Vőneki családnév. A13. században vette föl a személynévi eredetű Makó nevet. A hagyma városaként is ismert református többségű város 1950 ig a korábbi Csanád megye székhelye volt, jelenleg a makói járás központja 27 ezer fővel.

MAROSLELE A Maros közeli községet először 1274-ben említik Leleu, Lelee in Chanad néven majd: 1488 Lele. Közelében volt a Maros egyik szigetén a Csanád-nemzetség alapította Tömpös monostora. A hódoltság után a Csanádi püspök birtoka volt 1702-1945 között, 1873-tól község lett. A18. század végén makói római katolikus dohánykertész lakosság szállta meg. Tápé népe a Tápai rét fokozatos meghódításával Leiére is behatolt. A Csanádi püspök- Dessewffy Sándor- támogatta a falu lakosságát, hozzájárult a templom és az iskola építéséhez, így hálából, az ő tiszteletére 1908-ban Püspökielére változtatták a község nevét. Ma makó vonzáskörében a Makói járás része 2 ezer fős község.

ÓFÖLDEÁK A Csanádi-síkon fekvő Árpád-kori település első okleveles említése 1332-ből való: Fülöp deák (Philippus diakónus) nevéből alakult ki. Eredetileg az ősi Földeák falu évszázadokon át itt állott. A Návay-család részvételével felgyorsult a közélet és a gazdasági élet szervezése. 1845-ben a tiszai árvíz öntötte el, ezért az uraság segítségével partosabb helyre települt át, s azóta Óföldeák néven emlegetik. Lakossága szoros atyafiságban áll Földeák népével. Egykor kőfallal övezett gótikus temploma kiemelt érték. Óföldeák majorból vált új községgé 1950-től, ma a Makói járás 500 fős kisközsége.

FÖLDEÁK Földeák Hódmezővásárhely és Makó között fekszik a Száraz-ér mentén, eredetileg Óföldeák helyén állott. A falu föltételezett régi neve Deákfalva, a középkori Fülöp deák a falu névadója. A török hódoltság idején, 1561-ben végvári vitézek birtok adományként szert tettek a településre, azonban ténylegesen birtokolni nem tudták. A község mai területe sokáig a kamarai kincstár tulajdonában állt, újratelepítése 1723-tól indult. Návay János, az ősi Návay nemesi család leszármazottja, 1729-ben az egész területet megvásárolta. Nemzetiségi képe teljesen homogén magyar összetételt jelez, mezőgazdasági község korábban jelentős kézműiparral. Ma a makói járáshoz tartozó 3 ezer fős község.

7 TISZA-MAROS SZÖG (Torontáli háromszög)

ÚJSZEGED A régi Maros-torkolat alatti, Tisza bal parti helység a török hódoltság után katonai közigazgatás alá került és 1779-ig a Bánáthoz tartozott. 1799-ben Szeged úrbéres települése lett, ahol zsellér háztelkeket utalt ki a tanács. 1781-ben Szeged bérbe vette a királyi kamarától a szőregi uradalmat, amelyhez Újszeged is hozzátartozott, s helybeli dohánykertészekkel telepítette be. 1796-ban mezőváros lett, majd Szeged városába való kebelezése 1880-ban történt, a hozzá tartozó Nagymarostővel együtt, addig Torontál vármegyéhez tartozott. 1883-ban megnyílt a régi közúti híd, amely fölváltotta korábbi hajóhidat. Ma Szeged fejlődő kertvárosa mintegy 28 ezer lakossal.

SZOREG Tájegységiig ide tartozó a szegedi nagytájnak talán legszebb fekvésű faluja a Város keleti szomszédságában, de már a Tiszán túl a vizsgált történeti időben önálló volt, településszerkezetiig e jeligét máig megőrizte. Az első megjelenése 1239. Zeurug néven, régi forrásokban Sőreg, Szőrög, Sziireg, Kisszőreg, Nagyszőreg bakban is előfordult. Szőreget már 1712-ben alsóvárosról dohánykertészek szállották meg. 1796-tól visszakerült a kamara közvetlen hatáskörébe. 1781 -tői a szőregi uradalmat a kincstártól Szeged városa vette bérbe. Szőregnek egészen a trianoni szerződésig jelentős szerb kisebbsége volt. Eredetiig Torontál vármegyéhez tartozott. Az 1950-es megyerendezés során Csongrád megyéhez került, Szőreg nagyközség 1973-ban egyesült Szegeddel, ma mintegy 6 ezren élnek itt.

DESZK Szőregtől keletre a régi kanyargós Maros mentén. Első előfordulása: 1490. Dezk, talán a Desiderius régi magyar becéző alakja. Régi öregek ajkán Dészk, falu. A Gerliczy család birtoka volt 1801-től 1928-ig, aki felparcelláztatta, s a kastélyt épített. 1800-as évek elején szegedi dohánykertészek is megjelentek a faluban, néhány dorozsmai család, valamint katolikus délszlávok, sokacok is betelepültek. Az első világháború után számos szerb család Jugoszláviába költözött, helyükre bánáti magyarok érkeztek. A szegény sorsú deszki szerbek látták el a tiszai hajóvontatást. Ma szerb nemzetiségű hagyományőrző 3700 fős község a Szegedi járásban.

KLÁRAFALVA Marosszögi kisközség, a Maros bal partján Deszk és Kiszombor között. Először 1488-ban említi oklevél. Nevét Szent Klára tiszteletére épült templomáról kapta. A középkori falu a török hadjáratokban teljesen elpusztult. 1777-ben települ újra Magyarcsanádról származó magyar dohánykertészekkel, majd makói hagymatermesztők is költöztek ide. Öregek ajkán Kalára. Á majorságból fejlődött útmenti település 1801-től a báró Gerliczy-család tulajdonát képezte. Ma a Szegedi járás része a 450 fős kisközség.

FERENCSZÁLLÁS Maros bal partján Deszktől keletre, Kiszombor előtti útmenti falu. A községet 1828-ban alapította a deszki báró Gerliczy Ferenc, aki névadója is a helységnek. A báró major-rendszert alakított ki és szerződött dohánykertészeket alkalmazott. A kukutyini terület az 1880-as évek idejében zabbal volt bevetve, de az éppen akkor áradó Maros vízzel öntötte el a földeket. A leleményes parasztemberek nem akarták, hogy veszendőbe menjen a termés, ezért csónakokból, vagy a vízben gázolva vágták le a zab „hegyét”, a kalászát. Innen ered a szólás: „Menjünk Kukutyinba zabot hegyezni!”. Ma a szegedi járás része a 600 fős kisközség.

7 TISZA-MAROS SZÖG (Torontáli háromszög) - folytatás

KISZOMBOR Maros-menti középkori település röviden és népiesen Zombor. A falu a középkorban a Csanád nemzetség birtoka. 1256: Zombur. A török hódoltság alatti megtépázódásai és elnéptelenedése után a 17.-18. század folyamán több szakaszban települt újjá. 1783-tól az Öexel-, későbbi nevén a Rónay-család birtoka. A szögedi dohánykertészek megtelepedése 1712-re tehető. Műemléki értékű épületekben gazdag település egyedülálló román kori építészeti alkotása a középkori rotunda. A 3700 fős nagyközség ma a makói járás része.

UJSZENTIVÁN Marosszögi település Szőreg alatt hajd ani vízjárta területen. Zenthyvan elnevezéssel 1411. évi királyi oklevélben találkozunk. A helység 1700 körül mint lakatlan puszta került említésre. A Csanádi kerületi közigazgatás 1746-ban területére szerbeket telepített, akik 1784-ben a szentiváni határban új községet alapítottak, amelyet a régi Szentivánnal ellentétben Újszentivánnak neveztek el. Korábbi népességének fele szegedi eredetű. AII. világháború végéig jelentős számú német ajkú lakossága volt, a fejlődő községet ma magyarok és szerbek vegyesen lakják. Ma a szegedi járáshoz tartozó 2 ezer fős község.

TISZASZIGET A Tisza és Maros egykori vízvidékéből kiemelkedő eredendően színmagyar falu Szőregtől délre. A temesvári bánsághoz tartozó területre a Csanádi Tiszttartóság 1746-ban telepített községet, szerb lakosokkal, korábbi neve Ószentiván volt. Népi nevén Szentiván, Sziget. 1783-ban a királyi kamarától megvásárolta Szeged városa, s szegedi magyarok, alsóvárosi és tápai dohánykertészek népesítették be. 1955 óta viseli mai nevét, 1800 fős magyar község, a szegedi járás része.

KÜBEKHAZA A trianoni román és szerb határ mellett, Szegedtől délkeletre fekvő bánáti település nevét Kübeck Károly udvari kamarai elnök után kapta. Az 1844-ben alapított dohánytermelést folytató kis telepes falu a dolgos magyar és német polgárainak köszönhetően gyorsan a környék legszebb és leggazdagabb falujává vált Kübeckhausen néven. 1918-ban szerb megszállás alá került, majd 1921-ben visszakerült Magyarországhoz. A hármashatár (Triplex) melletti 1500 fős község ma a szegedi járás része.

Elpusztult, elnéptelenedett helységek e térségben

TÉRVÁR Tiszasziget területén, közvetlenül a szerb határ mellett fekszik Térvár (1450-ben Therwar) alig ötven lakosával. Az 1777-ben Szegedről érkezett magyar dohánykertész családok szinte egyedi településformát hoztak létre. Gyakorlatilag elnéptelenedett mára, Térvár puszta néven.

VEDRESHÁZ Tiszasziget, Térvér és Gyála közötti hatalmas vízvidéket Vedres István városi főmérnök ármentesítette, s 1808-ban szegedi zsellérekből dohánykertész falut alapított rajta, még gyapottermesztéssel is foglalkoztak. A nevét viselő magas színvonalú 150 fős vedresházi gazdaságot az 1816. évi hatalmas tiszai árvíz tönkretette, nem támadt föl többé, a helység népe Pádé, Hodics, Jázova, Száján és Tiszaszentmiklós szegedi kirajzású új dohánykertészségeibe olvadt be. Ma Tiszasziget elnéptelenedett határrésze.

SZÁZEGYHÁZ Elenyészett középkori falu a mai Deszk és Kübekháza között. Emlékezetét máig őrzi a Százegyház dűlőnév. Első előfordulásai: 1330. Zazhaz. 1366. Zazeghaz. „Templomán -írja Borovszky Samu - alighanem valami dísz vagy alkatrész száz darabot tett, s innen vette különös nevét." az is lehetséges, hogy a nevet a nép tréfálkozó kedve szülte.

8 ÉSZAK-BÁNSÁG román oldal a trianoni határtól keletre

OBEB A trianoni hármashatár román oldalához került egykori Torontál megyei román többségű kisközség Hivatalosan Óbéb, másként Béb, Óbéba, románul románul Beba Veche. Magyarsága 1773-ban idetelepült szegedi dohány kertészek ivadéka. Itt született Téry Ödön, a kárpát-medencei magyar turizmus egyik megalapítója, hegymászó, menedékház-építő. Óbéba Trianon után 1920-23 között előbb Szerbiához tartozott, azóta Romániához, alig ezer fős kisközség.

PUSZTAKERESZTUR Kiszombortól délre, az egykori Torontál vármegyéhez tartozott, a „trianoni hármashatár” közelében Romániához került kis falu. Árpád korban: Kerestur. Régebbi népi nevén Magyarkörösztúr, románul Cherestur. 1773-ban szegedi dohánykertész családok telepedtek le, amelyeket később Szőregről jött egyéb szegedi sarjadékok gyarapítottak.

VALKÁNY Torontálban Nagyszentmiklóstól délnyugatra az Aranka menti bánáti vegyesajkú nagyközség, amely már a középkorban virágzott Végvalkány néven. Románul Valcani. A hódoltság alatt sem néptelenedett el egészen. 1736-ban a temesvári katonai kormányzat románokat telepít rá. 1781-ben Batthyány Ignác erdélyi püspök megvásárolta a kamarától az óbébai uradalmat, amelyhez többek között Valkány falu is tartozott. Szegedi eredetű gányó kisebbsége ezután került ide hozva a tájszólást. Napjainkban ezer fős román többségű község.

NAGYSZENTMIKLOS Temes megyei város az Aranka folyó mentén, közel a trianoni határhoz. Románul Sánnicolau Maré, németül Großsanktnikolaus, szerbül Ááéééé Náiéééóo, bánsági bolgárul: Smikluá. Magyar népe Bolgártelekről, Pusztakeresztúrról, Valkányról, Őscsanádról és Porgányból települt át, tehát másodlagos szögedi kirajzásnak tekinthető. Nevezetességei az avarkori Aranykincs megtalálásának helye (1799), Bartók Béla, Révai Miklós szülőhelye, Nákó-kastély. Napjainkban többségében román népességű 11 ezer fős kisváros, térségközpont.

9- Egykori (megszűnt/elsodort) helységek a szerb Észak-Bánátban

PODOLKÁNY Törökkanizsától délkeletre a Temesközben szegedi gányókból települt kertészség volt, amelyet 1785-ben a bébai uradalom területén Batthyány Ignác püspök alapított, majd a szabadságharc viharaiban elenyészett. E helyen napjainkban útmenti kis lakott hely található, Podolkány magyar, illetve Podlokanj szerb néven.

FIRIGYHÁZA Törökkanizsától keletre elterülő falucska, amely a Csanád-nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Ottani nép nyelvén olykor Fility, a középkorban Fejéregyház, katonai térképeken Féregyháza. Napjainkra szinte elnéptelenedett.

VERBOVICASZIGET Törökkanizsától északkeletre Vérbapuszta, másképp Verbői sziget őrzi emlékezetét. Egykor Batthyány Ignác püspöktől, a bébi uradalom birtokosától 1785-ben szegedi gányókból alapított kertészség. A szabadságharc viharaiban elpusztult, nem támadt föl többé.

SASULES Rabé és Majdan között keletkezett gányótelep másként Sasillés, a szabadságharc utáni években, amelyről lakosainak csekély száma ellenére is sajátos társadalmi szervezkedése miatt kell megemlékeznünk. Pontos helye nem ismert.

VÖRÖSCSÁRDA Szerb-Bánságban Oroszlámos és Törökkanizsa közötti, apró útmenti település volt, amelynek lakossága teljes egészében Szeged gányó népéből sarjadt, szögedi tájszólásban. Egykori helyen egyértelmű.

BÚD ZSÁK Törökkanizsától délkeletre, Oroszlámostól délnyugatra volt Budzsákmajor, másként Buzsákpuszta tanya világa. 1776-ban alapította Százegyházáról ide húzódó szegedi gányócsalád. Az 1800-as évek elején a virágzásnak induló Törökkanizsa, majd a vele összeépült Jozefova fogadta be őket.

IMRETELEK A csókái uradalom területén szegedi dohánykertészektől alapított falu (1825), amely 1870 táján föloszlott. Nevét Marczibányi Imréről amely az 1800-as évek hetvenes éveiben szintén elenyészett. „E község lakosait - írta Kálmány Lajos - karhatalommal űzette szét az uraság. Egykori helye a csókái határban nem egyértelmű.

LŐRINCFALVA / TERJÁN Csókától keletre az Aranka (Harangod) felé a már középkorban Tarján népes puszta volt. A csókái uradalomhoz tartozva a Marczibányi-család birtokába került (1783). Az uraság 1848-ban a maga keresztnevéről elnevezett Lőrincfalva községet alapított itt. Kálmány Lajos szerint a falu több helységből összeverődött, de lényegében szegedi gyökérzetű népességű volt gazdag hagyomány világgal.

10 ÉSZAK-BÁCSKA (Vajdaság)

SZABADKA Szabadka város a Vajdaság második legnépesebb városa. írásos dokumentumokban 1391-ben említik Zabotka néven, a török idők előtt a Hunyadiakbirtoka volt. A hódoltság után (1686) a Habsburgok újratelepítették, Mária Terézia királynő 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánította: Maria Theresiapolis. Bunyevác nevén Subotica. (Szeged 1748-ban határpőrbe bonyolódott, ami megegyezéssel végződött.) A 18. században számos szegedi család telepedett Szabadkára, a katolikus bunyevácok eljártak az alsóvárosi havi búcsúra. A modern magyar költészet megszólaltatásában halhatatlan része van a szegedi Juhász Gyula és a szabadkai Kosztolányi Dezső barátságának. A100 ezer fős városi népessége ma is jelentős magyarságot hordoz.

HORGOS A határában terült el Szentpétör puszta, illetőleg dűlő, amely az Árpád-korban az alsóvárosi johanniták birtoka volt. Kárász Miklós 1770 táján nógrádi palóc jobbágyokból, továbbá jászokból alapította meg a falut, majd a 18. század utolsó évtizedeiben a Kárászok szegedi dohánykertészeket telepítettek a község határába. A Trianonnal elszakadt, ma a Vajdasághoz tartozó nagyközség (szegediesen Horgas) a szegedi népiség hatása alatt állt, jellegzetesek a napsugárdíszes házak, s a paprikatermesztés. A kamaráserdei villasoron 1900 táján számos szegedi polgárcsaládnak volt nyaralója, itt élt Nyilasy Sándor, a híres szegedi festő, s itt kezdte népdalgyűjtését Bartók Béla. Ma Magyarkanizsa közigazgatásához tartozó 6 ezer fős nagyközség.

KIRÁLYHALOM Egykori hivatalos nevén Horgos-Királyhalom, megkülönböztetésül a vele összefüggő, de még a Város ősi határához tartozó Szeged-Királyhalomtól, amely a mai Ásotthalom egyik határrésze. A név Ferenc József 1883. évi tanyai, ásotthalmi látogatásának emlékezetét őrzi. A Kárász-család birtokában lévő egykori homokpusztán az alsótanyai szegényparaszt nép települt meg. A népes tanyaközség hivatalos szerb neve Baéki Vinogradi, tükörszóval Bácsszőlős, amely szőlőkultúrájára utal.

A Kárász-uraság értéktelennek tartott királyhalmi homokpusztáját Ormódi Béla szegedi bankár potom áron megvásárolta, s alsótanyai, s helybeli szegényparasztok között kedvező fizetési föltételek mellett parcellázva Királyhalmán mintaszőlészetet teremtett. Ma Szabadka közigazgatásához tartozik.

11 Alsó-Kiskunság, Bács-Kiskun megye, Kiskunmajsa környéke - folytatás

HARKAKÖTÖNY A halasi határban, Tázlár, volt Prónayfalva tanyaközségből 1949-ben kivált falu. Az egykori Harka és Kötöny volt kun pusztákat, jórészt a halasi Bibó család egykori birtokát foglalja magában. Lakossága szinte teljes egészében szegedi eredetű, amely az 1900-as évek első évtizedeiben, leginkább Alsótanyáról, főleg Mórahalomról és Csorváról (Rúzsa) települt ide, őrizve az ő-ző nyelvjárást. Köztük voltak jómódú nagygazdák, akik itt a szegedi ár harmadáért vásároltak földet. A falu szegedi jellege sokáig töretlen volt, ami a modernebb termelési technikáknak, kertészkedő hajlamnak (szőlő, gyümölcs, dinnye, paprika) alkalmazásában is megnyilatkozik és amelyet még a szegedi szülőföldről hoztak magukkal. A kisparasztok másik rétege árendás volt, a „szegedi földekrő’ származtak ide a halasi földre önálló gazdának, a maga szegényének. Ma a kiskunhalasi járáshoz tartozó ezer fős kisközség.

TÁZLÁR Már 1279-ben Tázlár. A földrajzi név eredeti jelentése ’kopaszok’. A futóhomoknak, buckának egyik legklasszikusabb alföldi része volt A jászkun Tázlár sokáig néptelen, sivár puszta maradt. A település először a Prónayfalva elnevezést kapta. A Kalocsai Takarékpénztár parcellázta föl 1880 táján. Ezután szeged- alsótanyai népek kivándoroló két raja vette birtokába, akik dohánytermesztéssel, paprikatermesztéssel foglalkoztak. Manapság is tázlári eső a neve a porviharoknak. Az 1700 fős kisközség ma a Kiskunhalasi járáshoz tartozik.

BOCSA A középkori kun szállás helyén hatalmas nyárfaerdők, járások, homokbuckák világában kialakult hatalmas határú tanyaközség, Szentimrebócsa néven Soltvadkert közelében. Erdendő lakosságának jó ötödrésze szegedi. Részei: Bagibócsa, Szappanyosbócsa, Fiserbócsa, Ződhalombócsa, Papbucka, Alsógáspársor, Fölsőgáspársor, Balhasor, Ugri. Ma a kiskőrösi járás része, 1900 fős.

KASKANT YU Korábban Páhi tanyavilágához tartozó területen keletkezett tanyaközség. A hajdani pusztát a Pejacsevich-, illetőleg Degenfeld-család birtokolta, illetőleg parcellázta föl. Lakossága az 1800-as évek végén települt, főleg a Jászság és a Tápió völgye katolikus, valamint Soltvadkert evangélikus agrárszegény népéből. A két világháború között (1937) a szegedi törzsökhöz tartozó Sándorfalva több családja is ragasztott itt földet magának. Ma a Kiskőrösi járáshoz tartozó ezer fős kisközség.

12 VIHARSAROK BÉKÉS MEGYE

BÉKÉSSÁMSON A Viharsarki település Csongrád - Békés megye határán a Száraz-ér mentén fekszik. A nép ajkán Sámson, már a középkorban virágzó település, 1446-ban „Samson”. A falut 1552-ben elpusztították a törökök, de megmaradt a Száraz-éri mellvédes kőhídja, a „Török híd”. Hosszú ideig pusztaság, amely a Károlyi-család hódmezővásárhelyi latifundiumához tartozott. Károlyi Antal 1770 körül a sövényházi, csanyteleki kezdeményeken fölbuzdulva dohánykertészeket telepített ide. Ma az orosházi járáshoz tartozik 2400 fős község.

PUSZTAFÖLDVÁR Az egykori Csanád megyei község középkori nevén Földvár, népiesen Fődvár a török időben elenyészett, majd kamarai birtokká lett. Nevét a népvándorlás korában öszszehordott földvárról, sáncokról kapta, amelyek a 18. század derekán még láthatóak voltak. A földvári kincstári pusztát 1840 után Wodianer Sámuel és Móric, a korai magyar mezőgazdasági kapitalizmus jellegzetes, szegedi eredetű alakja dohánytermesztés céljára árendált. Ma az orosházi járás része az 1600 fős község.

CSANÁD APÁCA Népi nevén Apáca faluként a 15. század folyamán bukkant föl. A honfoglalás kori első települést tatár hordák felperzselték. A hatalmas kiterjedésű pusztaság a török kiűzése után a kincstár birtokába került, hol Békéshez, hol Csanádhoz tartozott. 1821-ben Hengelmüller Mihály vállalkozó bérelte a kincstártól aki dohánytermesztő telepeseket hívott az ország minden tájáról. Népének mintegy háromnegyed része eredendően szegedi sarjadék Bálint Sándor szerint. 1836-ban került bejegyzésre Nagy Apácza Kertész Község néven, majd 1908-ban a község nevét Csanádapáczára változtatták. Ma Békés megye orosházi járás része a 2500 fős település.

ÚJKÍGYÓS A békési falu régi iratokban Dohányoskígyós, amely szinte teljes egészében Szeged szerteszóródott dohánykertész népéből települt ő-ző nyelvjárássziget katolikus vallással, mesehagyománnyal. Wenckheim József Antal hívó szavára 1814-ben létrehozott gányófalu volt hatalmas portákkal, az urasági bérföldek megváltása 1884-ben történt. Újkígyósiakból települt a Romániához tartozó Simonyifalva (Satul-Nou) népének jelentős része (1883). Népköltészeti hagyományokban bővelkedik. 1970-ben nagyközség lett, majd 2009-ben város. Ma 5 és félezer fős kisváros, a békéscsabai járás része.

szabadkígyós A volt Wenckheim-uradalom Ókígyós nevű majorja 1950-ben Szabadkígyós néven önálló község lett. Népe szinte teljes egészében Újkígyós szegedi gyökérzetű családjaiból került ki. Hagyományvilága, ő-ző tájszólása egyezik az anyafaluéval. Kiemelkedő értéke az Ybl Miklós tervezte eklektikus Wenckheim-kastély. 1977-1990 között Újkígyóssal társközségi kapcsolatban állt. Ma 2400 fős, a békéscsabai járás része.

13 KÖZÉP-BÁNSÁG szerb oldal a Tisza balpart- román határ között -folytatás Megszűnt (elhalt) helységek e térségben:

AKÁCS Egykori kertészközség, ma a bánáti Beodrához tartozó majorság, illetőleg tanyavilág Akacs alakban. Karácsonyi Bogdán földesúr 1816/17-ben szegedi szerződéses dohánykertészekkel népesítette be Akácsot, amely 1891-ben föloszlott. A mintegy 450 lelket számláló lakosság házait szétszedve Felsőmuzslya kincstári pusztára költözött át, s ott kezdett sok más szegedi eredetű sorstársával új életet. A híres aracsi puszta-templomrom kissé odébb van.

MOROTVA Pádé és Beodra közötti egykori bánáti kertészközség 1787-ben már virágzott, szegedi dohánykertészek alapították. Földesúri huzavonák miatt a falu 1832-ben föloszlott. Népe a közeli Padéra, de főleg Szajánba költözött át, neve pusztanévként máig él.

CSESZTELEK A szerb-Bánságban, Bégaszentgyörgytől északra. Egykor magyarlakta dohánykertész község, mára magyar népe eltűnt. Ma Éestereg szerb néven, németül Tschesterek néven létező község. 1910-ben 673 magyar lakta, addig 2002-ben már csak 11 magyar élt itt.

14 TEMESI BÁNSÁG TERÜLETE- Temesköz-Bégaköz Temesvártól északra szórvány helységek

MAJLÁTHFALVA Aradtól délnyugatra Vinga szomszédságában fekvő község, románul Mailat. Kamarabirtokon 1819-ben települt, az akkori országbíró Majláth után a falut róla nevezték el. Tórzslakossága a szegedi gyökérzetű Szentmihály, Törökkanizsa, Nagykikinda, Verbica, Magyarcsernye, Száján, Torontáltorda, továbbá Hódmezővásárhely odavándorolt katolikus dohánykertészeiből ötvöződött össze. Népe a 20. század második felében áttér a kalocsaihoz hasonló piros paprika termelésére, így Majláthfalva lett az őrölt pirospaprikával Erdély ellátója. Ma is magyar többségű ezer fő alatti község.

UJSZENTES Temesvártól északra, ma már városrész románul DumbráviJ>a, szentesi kirajzású magyar nyelvsziget

ALBERTFALVA Megszűnt helység Temesvártól északnyugatra. Az északi Bajzáth-uradalom pákád pusztáján, a középkori Pakasz falu helyén szegedi törzsökből telepített (1819) dohánykertész magyar falu, amely földesúri huzavonák miatt már 1825-ben föloszlott. A nép visszaköltözött Magyarcsernyére és Tordára, ahonnan idejött. Egykori helye föltehetőleg Torontál és Temes megye egykori határán volt.

11 Temesvártól délnyugatra

AURÉLHÁZA Torontáli térségben, Temesvártól délnyugatra, a Béga-menti árvízjárta területen. Romániához kapcsolt egykor vegyesajkú falu. Rrománul Raut, németül Rautendorf. A kincstár 1843-ban Magyarszentmárton népéből, tehát szegedi törzsökből telepítette. Ma alig 500-an lakják.

ÚJVÁR Béga menti bánsági falu Romániában Temes megyében. Románul Uivar, németül Neuburg an der Bega. Újtelek és Jánosfölde első írásos említése 1785 évi amikor magyar és német családokat telepítettek ide. 1880-ban a falu lakossága többségében német volt, Trianon után 1923-ban a románok elcserélték a szerbekkel, s ma túlnyomórész románok élnek itt, ezer főnél kevesebben.

ÖREGFALU Béga menti bánsági vegyesajkú falu Temesvártól délnyugatra a szerb határ közelében. A Bega többször elöntötte. Románul Pustini0. Magyar népe szegedi tájszólásban beszélt, talán magyarszentmártoni kirajzású. Ma alig 700 fős

14 Temesvártól délre

MAGYARSZENTMÁRTON A Béga-menti Magyarszentmárton kamarai birtokra települt, Temesvártól délnyugatra. 1809-ben Szegedről származó 50 dohánykertész család szállotta meg. Ma Romániához tartozó, románok és szerbek közé ékelődött falu. Románul Sanmartinu Maghiar. Ma alig 700 fős kisközség.

8 ÉSZAK-BÁNSÁG román oldal a trianoni határtól keletre - folytatás Elnéptelenedett, megszűnt települések e térségben

BATTYÁNHÁZA Népiesen Bottyánháza a Romániához tartozó Óbébával összeépült gányótelep, amelyet 1838-ban szegedi dohánykertészek alapítottak a Batthyány-uradalomban. Helye nem egyértelmű, föltehetőleg az Óbéba- Oroszlámos- Valkány háromszög térségében volt..

10 ÉSZAK- BÁCSKA (Vajdaság) - folytatás

HAJDÚJÁRÁS Eredetileg homokpuszta volt, amelyet a földesúr Szabadka szegedi példára 1902-ben örökbérlet formájában felparcellázott. Leginkább a mi mórahalmi, átokházi, csorvai, nagyszéksósi szegényparasztságunk szállotta meg, s a szegedi tanyavilág életformáját gyökereztette a hajdújárási futóhomokba. Szerb nevén Hajdukovo, jelentősen magyar ajkú határszéli falu, elsőrangú szőlőkultúrája, bortermelése, pálinkafőzése. Ma Szabadka közigazgatásához tartozik.

12 VIHARSAROK BÉKÉS MEGYE - folytatás

BÁNKÚT Kisközség Medgyesegyháza mellett. A hódoltság után sokáig kamarai puszta, ahova a szegedi származású Wodianer-cég szegedi gányókat telepített a bánkúti uradalomba 1843-ban. Hamarosan falu lett belőle, papot is kapott, azonban már 1852 táján szétoszlott. A Baross László nemesítette Bánkúti búzáról vált ismertté. Ma a gyulai járáshoz tartozó 400 fős község.

14 Temesvártól délre - folytatás

ÓTELEK Temesvártól délnyugatra a Bega mentén fekszik. Románul Otelec. A középkorban Feltelek, Teleki néven virágzott, a hódoltság idején elenyészett. Öregteleket 1767-ben a Maros mentéről jött román családok alapították. Magyar többségű falu volt, ma alig 700 fős.

KISSZIGET Magyarmajdán-Rábé térségében lehetett az Torontál vármegyei egykori helység, megszűnt, helye nem egyértelmű. Másként Kisszüget az óbébi uradalomhoz tartozott. Birtokosa, gróf Batthyány Ignác, a tudós erdélyi püspök, itt négy gányótelepet alapított (1785).

BOLGÁRTELEP Bánáti bolgár-magyar vegyesajkú zsákfalu Óbesenyőtól északnyugatra. Az egykori torontáli dohány kertész falut (colonia tabaccaria) a kamara részben szögedi gányónépből telepítette (1844), amely ő-ző tájszólást beszélt. Románul Colonia Bulgarä. Napjainkra gyakorlatilag elnéptelenedett a volt telepes zsákfalu Bálint Sándor idejében még 500 fős volt, legutóbb már csak 20-an lakták.

PORGÁNY Kiszombortól délkeletre elterülő magyar falu, amely a középkorban még Pordány néven virágzott. Trianonkor Romániához került, román neve Pordeanu. Első előfordulása 1247: Pradanmunustura. A Csanád-nemzetség itteni monostora a tatárjárást is átvészelte. A falu középkori magyar lakossága Pordányi néven- aló. század második felében megritkult. 1861-ben községgé alakult a szegedi dohánykertészek által megszállt helység, a Nákó-család nagyszentmiklósi uradalmához tartozott. Ő-ző tájszólását, szegedies hagyományvilágát őrzi. Mára gyakorlatilag elnéptelenedett határmenti zsákfalu.

KEGLEVICHHÁZA Kiszombor és Óbesenyő között fekvő vegyes ajkú kisközség a román bánsági oldalon. Népi nevén Keglovics, románul Chegleviciu. A középkorban Kökényér falu feküdt a helyén, a Gellért-legenda is emlegeti. A török időkben elenyészett. A mai falu kincstári pusztára települt (1844) németekből. Nevét Keglevich Gábor kamarai elnök után kapta. Kevés magyar családja szegedi dohánykertészekből került ki szegedi ö-ző tájszólással. Százéve még ezer fős német lakosú falu volt, napjainkra gyakorlatilag elnéptelenedett.

9 ÉSZAK-BÁNÁT Tisza balpart román határ között- szerb oldal

GYÁLA A Tisza bal partján, a torontáli oldalon, Trianon óta Szerbiában lévő jelentős szerb többségű község, szerbül Dala. Szomszédságában feküdt a középkorban Daróczfalu (1451). A mai Gyála helység helyén a Nagy- Gyála feküdt. 1848-ig a kamara volt a földesura. A szőregi kincstári uradalom megszűntével Szapáry gróf birtokába került. A falu magyarsága a 18. század utolsó évtizedeitől kezdve dohánykertészként szivárgott be eredendően szegedi, illetőleg szőregi, ószentiváni családokból állott. Ma 800 fős község tele diófával, Törökkanizsa közigazgatásához tartozik.

SZERBKERESZTÚR A Tisza bal partján régebbi nevein Ókeresztúr, Ráckörösztúr, középkorban Papkeresztúr. Temesvár visszavétele után szerbek kezdtek ide letelepedni, 1717-ben Kistúr néven említik. A trianoni határtól délre elterülő túlnyomóan szerb többségű, hajdanában a szőregi kincstári uradalomhoz, Szeged bérleményéhez tartozó bánáti falu, amelynek magyar kisebbsége a 18. század végén dohánykertészként telepedett itt meg. Ma Törökkanizsa közigazgatásához tartozik, 1600 fő lakja.

T О RO KKANIZSA A legszebb Tisza bal parti települések egyike a bánáti oldalon, Árpád-kori átkelőhely: Rew Kanisa. Itt volt a királyi sóraktár, középkori neve Révkanizsa. A Törökkanizsa nevet akkor kapta, amikor a bánátiak 1686 -1718 között még a félhold uralma alá tartoztak. Régebben Újkanizsa, szerbül Növi Knezevac, németül Neu Kanischa. A 18-19.-században a legbefolyásosabb és leggazdagabb nemesek bánáti központja, 1832-től mezőváros. Szerviczky György a helység ura 1804 és 1820 között Szegedről dohánykertész-családokat telepített uradalmára, más részük a szomszédos Budzsák gányófaluból származik. A halászati múltú, paprikatermesztő, néptánc örökségű, Hagyományok Házával rendelkező kisváros ma 7 ezer fős.

JÓZSEFFALVA Szerbül szerbül Obiliasevo, régies nevén Jozefova régen összeépült Törökkanizsával, de kamarai birtokon hamarabb települt. 1817-ben kapott kiváltságlevelet. Magyar lakosságának eredete zömében Szegedről származott. Kálmány Lajos állítása szerint budzsáki népünkből ide is jöttek. A mai Törökkanizsa közigazgatásához tartozó helységrész.

RÁBÉ Torontáli magyar falucska Törökkanizsától északkeletre a Szerb-Bánátban, a hármashatár közelében. Szerb neve Rabe. Első okleveles előfordulása 1256: Rabey. A középkorban a Csanád nemzetség birtoka, később a Telegdiek kezére jut. A Csanádi tiszttartóság 1773-ban szegedi dohánykertészeket telepített ide. 1783-ban Szeged városa vásárolta meg. A falut 1875-ben az árvíz öntötte el. Önálló községgé 1900 táján lett. Rábé szegedi gyökérzetű népe szerb és román szomszédok közé szigetelődve, számos archaikus szülőföldi magyar hagyományt őrzött meg. Ma Törökkanizsa közigazgatásához tartozó 100 fős kisközség.

LUDAS Első említése 1335: terra Ludasyghaz, régi népi nevén Ludaspuszta, szerb nevén Supljak. Kertészségből, illetőleg tanyavilágból sűrűsödő falu Szabadka mellett, a Palicsi-tó szomszédságában Az 1740-es években szegedi dohánykertészek települtek meg Ludason, 1900 táján, a homoki parasztszőlők bontakozásának idején még alsótanyai kivándorlók („gyarmatos kertészek”) is csatlakoztak. Ma Szabadka közigazgatásáshoz tartozik.

MARTONOS A tiszaparti halászfalunak a közeli Várossal mindig eleven kapcsolatai voltak. 1367: Marthonos, a hódoltság idején Mezőmartonos, népünk ajkán Martonyos, az 1900-as katonai térképeken Bács-Martonos, szerbül Martonoá. Nevét középkori, máig álló, Mártonnak ajánlott egyházáról kapta, amely a 18. század elejétől a görögkeleti szerbek temploma. 1781-ben Martonos környékén megjelentek a gányók, azaz dohánykertészek, jellemező még a paprikateremesztés és kosárfonás. Jelenleg Magyarkanizsa közigazgatásához tartozó 2 ezer fős község.

BÁCSGYULAFALVA Szabadkától délnyugatra eső, a magyarlakta tömbtől távol magában álló helység, népi nevén Gyulafalva, Telecska (1922-től) mai szerb megnevezéssel Teleéka, németül Teletschka. Zombortól 20 km-re keletre a Telecskai-dombok hátán fekszik. Trianon előtt Bács-Bodrog vármegye része volt. Fogyatkozó népességének többségét máig magyarok alkotják. 1883-ban tizenhét szegedi gyökérzetű bánáti falu: (Száján, Jázova, Csóka, Lőrincfalva, Tóba, Torda, Kisorosz, Aracs, Bikács, Töröktopolya, Monostor, Törökkanizsa, Jozefova, Akács, Óbessenyő, szórványosan még Istvántelek, Törökbecse) helységeknek „szögénysége”, azaz dohánykertészettel foglalkozó zsellér lakossága telepedett itt meg. Ő-ző beszédű, hagyományőrző egykori dohánykertész község, a házak mellett sorra megtalálhatóak a dohányszárító pajták. Ma is magyar többségű 2 ezer fős község.

11 ALSÓ-KISKUNSÁG (BÁCS-KISKUN MEGYE) Kiskunmajsa környéke

KISKUNMAJSA Népiesen Majsa, a középkorban Majossaszállása. A Kiskunsághoz, majd a hódoltság alatt elenyészve, pusztaként Szeged városához tartozott. A kunpuszták hovatartozásának eldöntése után a mai Majsa jász eredetű népe a 18. században Majsa pusztára költözött, majd 1745-ben megalapította Majsa redemptus községét. A szapora nép korán föltűnik Balota, Bodoglár, Zsana, Tajó halasi pusztákon is. A szegedi nép a 1800-as évek második felétől kezdve szép számmal települt a majsai járásokra, homokpusztákra, és a tanyai gazdálkodást kezdeményezi. A keveredő családok nyelvében az ő-zés győzött. A kiegyenlítődést a közös katolikus vallás is elősegítette. Majsán napsugárdíszes házakat is látunk. Szegedi hatásokkal gazdagon átszőtt népéletű. 1989 óta város, ma 11 ezer fős, a kiskunmajsai járás központja.

KOMP О C Aközépkorban kun szállás volt. 1436. Kempcegzallas. A hódoltság alatt Kömpec néven Szeged városának nemes földei közé tartozott, amelyen legeltetés folyt.. Amikor 1852-ben a Pallavicini uradalom könyörtelenül szétverette dohánykertész telepeit, a földönfutó szegedi gyökérzetű nép vándorbotot volt kénytelen a kezébe venni. Az egri káptalan 1918-ban Kömpöcöt örökáron Kiskunmajsának adta el. Kömpöcöt a szegedi tanyavilág népe telepítette és alakította át virágzó homoki tájjá. Lakossága felsőtanyai, kisteleki, sándorfalvi, tehát közvetve szintén szegedi családok. Önálló községgé 1950-ben szerveződött, ma a Kiskunmajsai járáshoz tartozik 700 fővel.

CSÓLYOSPÁLOS Dorozsma és Majsa között elterülő tanyaközség a régi Csólyos és Pálos puszták tanyásodása nyomán 1945 után egyesített település. Azelőtt Pálos közigazgatási és egyházi szempontból Majsához, Csólyos pedig Félegyházához tartozott. A hely Szegeddel való legkorábbi kapcsolatai a török hódoltság korából mutathatók ki. Mint hajdani, elnéptelenedett kun szálláson ősi jogon a Város legeltetett. A szegedi katolikus pionír parasztrajok az 1800-as évek utolsó negyedében jelentek meg itt, hozzáfogtak a paprika- és dohánytermesztéshez, szőlőt telepítettek, a pusztán jószágot tartottak, a homoki agrárkapitalizmus kibontakozását hozva létre. Az itteni szőlő- és baracktermesztés Szegedről indult fölfelé, vagyis a futóhomokon nyugat, észak felé. Csólyospálos virágzó jószágtartása jelentős volt a 20. század első felében a húsdisznó, amelyet a szegedi szalámigyár vásárolt föl. Ma a kiskunmajsai járáshoz tartozó 1700 fős község.

KÍGYÓS Régebbi nevén Kígyóspuszta a hajdani tanyaiak ajkán Kíjós, egykor kun puszta, ma tanyaközpont. A hódoltság alatt a Város birtoka. Valamikor temploma is volt. Az 1900-as években Dorozsmai, de főleg alsótanyai szegényparasztok szállták meg. Nagyobb birtokot szerez itt Wolf Miksa, szegedi, illetőleg üllési szőlőbirtokos, telepítései ösztönző hatással voltak a helybeli paraszti szőlőkultúra kialakulására. Az 1960-as évek terve szerint a megszüntetésre ítélt tanyavilág lakosságának egy része számára itt jelöltek ki házhelyeket Pusztaház néven. Ma kiskunmajsához tartozik néhány házzal.

SZÁNK Kiskunmajsától északnyugatra virágzó falu, amely egy 1451. évi határpörben kun szállásként bukkan föl először. A középkori település a hódoltság idején elenyészett, templomának romjai még a 17. század végén is láthatók voltak. 1642-ben már a szanki puszta Szeged városának birtoka, majd önálló községgé 1874-ben alakult. Majsa és a szegedi tanyavilágnak már homoki földmíveléssel foglalkozó szegényparaszt népe tanyát épített, szőlőt telepített. Halas felől jöttek a katolikusok ő-ző tájszólásukat hozva a szegedi Szatymazról, Balástyáról, Kistelekről, Csöngőiéről. Szánk ma a környék egyik legszebb, legvirágzóbb faluja, amely olajipar révén országos hírhez jutott. Ma a kiskunmajsai járáshoz tartozó 2300 fős község.

JÁSZSZENTLÁSZLÓ Hajdan kun szállás, 1570-ben Szentlászló néven említ. A redempció után négy jász település váltotta meg. Az 1800-as évek végén eladták, illetőleg fölparcellázták. Az 1873-ban községgé alakult helység lakossága Majsa, Félegyháza, kisebb részben a szegedi táj, főleg Balástya, Kistelek, Csöngőié szegényparasztságából verődött össze. Ma a kiskunmajsai járáshoz tartozik 2400 fővel.

NAGYKAMARÁS A békés megye település népe másodlagos szögedi kirajzásúnak tekinthető, mivel a Wodianer Sámuel szegedi dohánykereskedő alapította Bánkút 1843 utáni feloszlatását követően települtek a helységbe (másik részük Zimánközbe tartott). Ma a mezőkovácsházi járás része az 1300 fős község.

DOMBIRATOS A régi Csanád megye keleti szélén fekvő telepes falu. Már 1414-ben Belsevyratos nevű helység, majd a török hódoltság alá került. A hódoltság után kincstári birtok lett. A katolikus magyar dohánykertészek Csanytelekről kerültek ide. A környék népnyelvén Dumiratos alakban ismert. Ma a mezőkovácsházi járás része az 500 fős község.

DOMBEGYHÁZ A középkorban virágzó Csanádi falu a hódoltság alatt lassú sorvadással elnéptelenedett. A török után kamarai birtok, majd Edelspacher Zsigmond szerezte meg (1725). A puszta egy részét 1800-ban Marczibányi István vette meg, aki 1818-ban Marczibányi-Dombegyháza néven ide falut telepített. A nép a földesúrnak ez évben született Livius fia után máig Levés néven is emlegeti. 1992 óta önálló község, 2300 fős, a mezőkovácsházi járás része.

KISIRATOS Kelet-Csanádban a középkori Nagyiratos falu helyén fekszik. 1418-ben Irathws néven említik. Aradtól északnyugatra, ma Romániához tartozik, de szorosan kapcsolódik a határos magyarországi településekhez. Román nevén Dorobanti. Borovszky Samu föltevése szerint nevét szépen festett, azaz iratos templomáról kapta. 1828-1848 között a Szalbek csalad megvette a kamarától a teljes birtokot. A román-magyar határvonal meghúzását követően elszakadt Nagyiratostól. 2004 óta önálló község 1400 fővel, még ma is túlnyomórészt magyar népességgel.

13 KÖZÉP-BÁNSÁG szerb oldal a Tisza balpart- román határ között az Arankától délre SZÁJÁN

Nagykikindától nyugatra az Aranka közelében. Az 1400-as években: Zayhan. Bánáti népünk ajkán Magyarszaján, szerbül Sajan. Tajnay János 1806-ban a szegedi földről, tanyákról, továbbá az algyői uradalomhoz tartozó Hantháza kertészségéből szegedi dohánykertészek népesítettek be. 1883 körül a gyakori árvizek miatt többen Bácsgyulafalvára telepedtek. Gyökereiket őrzi tájháza, ballada- és mesekincse, a napsugaras házvégek. Nagykikinda közigazgatásához tartozó ma is magyar többségű 1100 fős község.

TISZAHEGYES Bánáti község Száján és Nagykikinda között. A középkorban virágzott, 1339: Hegeseghaz. Népiesen Högyös, sőt Igyos, szerbül Idős túlnyomó részében szerb ajkú falu. Magyar kisebbsége Szajánból rajzott ki 1838-ban. Ma Nagykikinda közigazgatásához tartozik 1800 fővel.

NAGYKIKINDA A középkorban Kökénd néven virágzott, a hódoltság alatt elpusztult. Népi nevén Kikinda, Kökinda, szerbül Kikinda. A vízjárta és szikes területekkel körülvett településen a magyarokon kívül németek is megtelepedtek Großkikinda néven. A török után kiváltságos szerb terület lett, amely a vármegyei rendszer visszaállítása (1779) után is megmaradt. Szeged kirajzott családjai 1776-tól kezdve tűntek föl. 1858 óta város, 1876-ban olvasztották Torontál megyébe. Ma 37 ezer fős kommunaközpont.

ZSOMBOLYA Nagykikinda Temesvár között, az egykori Szeged-Temesvár vasútvonal melletti kisváros. Eredeti magyarsága a környékbeli Ótelek és Magyarszentmárton lakosaiból berbuválódott, tehát másodlagos magyar kirajzás. Trianon után 1920-23 között Jugoszlávia része volt átmenetileg. Ma a román Temes megyéhez tartozik, románul Jimbolia. Bánáti sváb központ, németül Hatzfeld. 11 ezer lakosa között jelentős a magyarok száma.

TORONTÁLOROSZI Nagykikindától délkeletre a bánáti földeken fekszik népi nevén Kisorosz, a középkorban Oroszi (1332), mai szerb nevén Rusko Selo. 1776-ban szegedi és környékbeli dohánykertészeknek települt hosszú utca menti falu. Kálmány Lajos gyűjtött itt is. Ma Nagykikinda közigazgatásához tartozó 2800 fős község.

TORONTÁLKERESZTES Temesvártól délnyugatra, a Temes menti román bánsági magyar falu másként Körösztös, régebben Keresztúr puszta, románul Cruceni. Kincstári puszta volt, 1868-ban telepítették először majd 1892-ben újabb numerussal. Lakossága temesközi magyar népből verődött össze, máig szegedi ő-ző tájszólásban beszél. Ma is magyarlakata 500 fős kisközség.

TEMESSÁG Temesvártól délre a Temes folyó mentén fekvő bánáti vegyesajkú község, föltételezhetően áttételes szögedi kirajzással. Régiesen Ság, románul aag, németesen Schag. A Csanádi káptalan telepítette birtokára gányó eredetű magyar kisebbségét, a szomszédos Paráccal együtt a mi táj szólásunkat beszélték. Ma 3 ezer fő alatti román többségű község.

TEMESFALVA Temesvártól délkeletre a Temes mentén. Románul Dragsina, régisen Draksafalva. Dorozsmai kirajzású település. Családnevei (Ocskó, Komlósi, Joó, Dudás) Kiskundorozsmára utalnak. 2002-ben a településen 194 magyar élt az 505 lakosból.

BAKÓVÁR Temesvártól délkeletre Buziásfürdő közelében bánáti vegyesajkú falu. Román neve: Bacova. A sváb alapítású falu Névadója Bachó János főispán (1783). Magyarsága az ország több részéből és több szakaszban települt. A magyar lakosság részben el is németesedett, a megmaradtak azonban sokáig szegedi tájszólásban beszéltek. Ma 1500 fős román többségű község.

OTVOSD Temesvártól délkeletre Pogányos mentén fekszik bánáti ő-ző nyelvjárásban beszélő magyar falucska, föltételezhetően áttételes szögedi kirajzással. Régiesen Eötvösd, Eötvösfalva, románul Otvesd. 1868 ban az állam telepítette, a numerus szerint temesközi magyar gányó népből. Napjainkban 300 fő alatti kisközség.

JÓZSEFSZÁLLÁS Temesvártól délre bánáti magyar gányófalucska, románul Josif. A hajdani pusztát az állam 1869-ben telepítette temesközi magyarokból, akik sokáig az ő-ző nyelvét beszélték, s szegedi eredetűnek vallják magukat. Ma 300 fős kisközség.

CSÁK Temesvártól délre, a Holt-Temes partján fekvő egykor vegyesajkú bánáti egykori mezőváros(l824) Régi magyar nevén Csákvár, a 18. században Csákóvá, románul Ciacova. Kisebbségi magyarsága szegedi tájszólásban beszélt. Egykori vízivárát a törökök elbontották, csak lakótornya maradt meg. Korábban németek lakta település 2004 óta város, ma mintegy 2 ezer fős

14 Temesvártól keletre

LUGOS Temesvártól keletre a Temes folyó mentén fekszik románul Lugoj. Magyarságának jelentős része Nőrincséről, Szapáryfalváról származik, ún. másodlagos kirajzású. 2002-ben a 43 ezer lakosból 10 % vallotta magát magyarnak.

NORINCSE Lúgostól északra, a Bega völgyében vegyesajkú krassószörényi falu. A magyar időkben kincstári birtok volt. Rrománul Nevrincea. Másodlagos kirajzású: a bihari Sittérre csábított (1900) és onnan elűzött sándorfalvi családok sok viszontagság után itt vertek gyökeret mellé temesközi szegényparaszt magyarokkal. Ma 300 fős kisközség.

SZAPÁRYFALVA Lúgostól északra a Temes-Béga csatona közelében az 1881-ben alapított magyar telepesfalu, Román neve Tipari. Többsége makai református sarjadék, katolikusai szegediek. Mindkét felekezetnek természetesen Ő-ző az anyanyelve. Mára népessége 700 főre csökkent, de magyarlakta.

MAGYARMAJDÁNY Majdán, vagy Maidan, szerbül Majdan. A középkori Oroszlános helyén, a mostaninak szomszédságában elterülő, ma Szerbiához tartozó falu. A név a török majdan ’ vásár, piac, gyülekezet’ szóval azonos. A 18. században még kamarabirtok, amelyre 1770-ben szegedi dohánykertész családok telepedtek meg. Később gróf Batthyány Ignác, erdélyi püspök birtoka lett. Ma Törökkanizsa közigazgatásához tartozik 200 fővel.

OROSZLÁMOS Torontáli vegyes ajkú falu, szerb nevén Banatsko Aranöelovo. 1785-ben gróf Batthyány Ignácz erdélyi püspök Oroszlámos határában négy szerződéses dohánytermelő magyar falut telepített Erdélyből és Szeged vidékéről. Az ott már el nem férőeket Új-Oroszlámoson helyezték el, így magyarsága 1820-ban települt szegedi dohánykertész családokból állt. A községet 1805-ben szabályozták, 1848-49-ben a fellázadt szerbek a gróf Batthyánytól telepített Verbovicza-Sziget, Podlokány és Újhely falvakat elpusztították, mire azok lakosai is nagyrészt Oroszlámosra költöztek. Ma Törökkanizsa közigazgatásához tartozó 1700 fős község.

CSŐ KA A Tisza bal partján Zentával átellenben fekvő révátkelőhely nagyközség, régi nevén a Csaka. Kőkorszakbeli leleteit Móra Ferenc ásatásai (1908) hozták felszínre. 1280-ban a kunok földúlták. Temesvár eleste után elpusztult, majd a zentai győzelem (1697) után szerb pásztornép szállta meg. A kamarától Marczibányi Lőrinc vásárolta meg, 1782-ben 500 szegedi családot telepített ide, akik Csókán és az uradalomhoz tartozó pusztákon dohánykertészként vertek gyökeret. 1800 táján Baranyából és Tolnából származó magyar családok, kisebb számmal felvidéki szlovákok is érkeztek a településre. 1868 után az uradalmat a Léderer-fivérek vették meg, akik híres gazdaságot hoztak itt létre szőlészettel, borászattal, szeszgyárral. A második világháború után ebből fejlődött újjá. Ma önálló község a Szerb-Bánátban 4 ezer fővel.

KANIZSAMONOSTOR Csókától keletre fekvő falu, népiesen Monostor, szerbül Banatski Monoátor amelyet már a középkorban is emlegetnek. A kamarai puszta a csókái uradalom tartozékaként a Marczibányi-család birtokába jutott, akik 1782 táján Szeged vidéki magyar dohánykertészekkel népesítették be. Kálmány Lajos csókái káplán korában itt is gyűjtött. Népnyelve, hagyományvilága archaikus szegedi elemeket őriz. Ma Csóka községhez tartozó 100 fős kisközség.

FEKETETO Csókától keletre fekvő régi népies nevén Cérnabara, amely a német Tschernabara magyarosítása, szerbül Crna Bara (1900-as évekbeli katonai térképeken Czernabara) a hajdani csókái uradalomra települt vegyes ajkú magyar-szerb falu. Egykori dohánykertész szegedi népe az 1800-as évek elején költözött ide. Ma Csóka közigazgatásához tartozó pár száz fős helység.

EGYHÁZASKÉR a csókái uradalomhoz tartozott, régies nevén Verbica, középkorban Kérabara, 1888-től Egyházaskér, másként Verbicza, szerbül Vrbica. A Marczibányi-uradalom az 1700-as évek végén szegedi dohánykertész családokat telepített ide. Verbica kivételes jelentőségű néprajzi dokumentuma Borbély Mihály meseanyaga, Kálmány Lajos gyűjtése. Ma Csóka közigazgatásához tartozó pár száz fős kisközség.

TISZASZENTMIKLÓS Tisza menti bánsági község Csókától délre. A középkorban Rasán-Szent-Miklós néven virágzott. Magyar lakosságát a hódoltság idején szerbek váltották föl, szerbül korábban Potiski Sveti Nikola, ma Ostojiéeevo, német neve Sank Nikolaus an der Theiss. Magyar -közte szegedi - lakossága 1803 után több szakaszban telepedett meg a faluban. Ma Csókához tartozó magyarságát őrző 2800 fős község.

HÓDEGYHÁZA Csókához tartozó, attól délkeletre az Aranka menti temesközi magyar falu régen Jázova, szerbül Jazovo. A középkorban Hódegyháza néven virágzott. Magyar lakossága a török időkben eltűnt és szerbek költöztek a helyükre, a falu régi magyar nevéből Hodics lett. A temesvári kincstári igazgatóság 1760 táján Jázova-Hodics néven szegedi dohány kertészekből gányófalut alapított a régi helyén. Házaik homlokán föltűnt a napsugár, amely szintén Szegedre emlékeztet. Ma Csókához tartozó ezer fős község.

PÁDÉ Az Aranka mellett a Tisza torkolatnál fekszik Csóka községhez tartozik. Régi magyar nevén Magyarpadé, szerbül Srpski Padej, ma hivatalosan Padej. Vegyes lakosságú falu, amely a középkorban a Csanád nemzetség birtoka volt, a hódoltság alatt szerbek lakták. A török után a kamaráé, majd Ormosdy István vásárolta meg, aki 1784-ben szegedi dohánykertész családokat telepített a szerbek mellé. Földesura 1814 után a Diván család lett, a falu ekkor két településrészre különült el, az egyikben a szerbek, a másikban a magyarok laktak, két kúriája épült. Magyar többségű 2800 fős község.

Alsó-Kiskunság, Bács-Kiskun megye, Kiskunhalas környéke

KISKUNHALAS A Duna-Tisza közi homokhátság legmagasabb részén fekvő Halas évszázadok óta virágzó, hatalmas kiterjedésű mezőváros, az egykori szegedi határ nyugati szomszédságában. Népnyelve szintén ő-ző jellegű. A jászkun nép minden követ megmozgatott, hogy törvényes jogait visszaszerezze, elismertesse, végül örökváltság révén szerezte vissza régi földjeit és jogállapotát. A redempcióval (1745) Halas tulajdonába jutott Fehértó, Füzes, Balota, Zsana, Tajó, Bodoglár puszta, ahol hosszú ideig pásztorélet folyt a betyárvilág mellett. A hatalmas határt fokozatosan és túlnyomóan a szegedi pásztornép, tanyai szegényparasztok több hullámban szállották meg, s települtek az „eprön pöndült halasiak” világába. Az 1879. évi szegedi árvíz után a kilencvenes évektől nagyszámú, leginkább alsótanyai család dohánykertész bérlőként telepedett meg a halasi határ déli részén. Az utolsó kisebb hullám a 20. század elején azokat az átokházi, csorvai, juhászokat, gulyásokat veti a halasi földre, akiknek talpa alól elfogyott a szegedi járás. Ma a kiskunhalasi járás központja a 27 ezer fős város.

ZSANA Halas városának hajdani pusztája, a „szögedi főd” közvetlen szomszédságában, amelyet egykori juhászaink már régóta legeltettek. Tanyásodása a tagosítás után kezdődött: a halasi birtokosok itteni felparcellázott, eladó földjeit a szöged-alsótanyai kisparasztok vásárolták meg. Velük kezdődött Zsana földművelése, szőlő- és gyümölcskultúrájának kibontakozása. Zsana 1949-ben tanyaközséggé alakult. Egyesült vele a szomszédos Eresztő, továbbá Balota és Tajó kisebb, határos része. Zsana ma 750 fős kisközség a kiskunhalasi járás része.

BALOTASZÁLLÁS A tatárjárás idején elpusztult magyar lakosság helyére IV. Béla kunokat telepített, nevét Balta kun kapitányról kapta. Baltha-szállás a török alatt puszta lett. A hajdani halasi határban Alsóbalota, Felsőbalota, Kisbalota, Alsószállás, Göbölyjárás puszták, illetőleg tanyák összevonásából 1950-ben alakult ta nyaközség. Ahalasihatár többi helységéhez hasonlóan szinte teljes egészében alsótanyai szegényparasztság szállotta meg, ezt a családnevek is tanúsítják. Ma a Kiskunhalasi járáshoz tartozik az 1500 fős község.

KISSZÁLLÁS Hajdani kincstári puszta, majd 1840 után uradalomból lett tanyaközség. Az uradalom cselédsége az 1800-as években Mélykút, Jánoshalma zselléreiből és felvidéki szlovák idénymunkásokból, illetőleg ezeknek itt maradt, elmagyarosodott, eredeti vezetéknevüket azonban jórészt máig híven őrző ivadékaiból népesült be, továbbá Tápiószele, Békéssámson, Mezőkövesd summásaiból. őket követték a 20. században pedig még Szeged külső tanyavilágának szegényparasztjaiból összeverődők. Ma a kiskunhalasi járáshoz tartozó 2400 fős község.

TOMPA A hajdani szabadkai Tompa-pusztán települt népes falu volt. Szabadka városa a szomszédos Szeged példájára az 1800-as évek végén 25 éves, öröklődő bérletként parcellázta föl, elsősorban a maga bunyevác, kisebb részben magyar népfölöslege számára. Települtek azonban Bácskából, Szerémségből, elvétve az ország más vidékeiről is. A földrajzi közelségéből érthető, hogy a szegedi tanyák népe is hamarosan föltűnik Tompán. Bevándorlása a trianoni béke után különösen fokozódott, mivel az országhatár elvágta a pusztát addigi anyavárosától. 1922-ben önálló községgé szervezték és Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták. A település 2004-ben városi rangot kapott, ma 4400 fős, a kiskunhalasi járás része.

KELEBIA Évszázadokon át Szabadka városának birtoka, hasznavehetetlennek tetsző homokpuszta volt. Előbb a vasút szelte ketté, majd a trianoni határ vágta ketté, létrejött Alsókelebia. Szabadka Szeged ösztönző példájára a vasút két oldalán végighúzódó legelőt először 1893-ban, majd 1900-ban elárverezte. A vásárlók leginkább szabadkai polgárok, városi tisztviselők, ügyvédek, tanítók, jómódú iparosok köréből kerültek ki. Főleg magyarok voltak, kis részben bunyevácok is. Akadt egy szegedi is: Tóth Mihály, városi főmérnök. Ma a kiskunhalasi járáshoz tartozó 2500 fős község.

KÉLESHALOM Az egykori Bács-Bodrog megye északi részén, Jánoshalma közelében. Népies nevén Wanes, régebbi hivatalos nevén Felsőterézhalom. Akisszállási uradalom birtoktestéből kiszakított homokpuszta, amelyet 1905-ben a szabadkai Délvidéki Közgazdasági Bank parcellázás céljából vásárolta meg. Népe sokfelől rajzott ki: Jánoshalmáról, Mélykútról, Horgosról, Martonosról, Magyarkanizsáról, s csekélyebb számmal Szeged Alsótanya nyugati peremeiről ideszakadt családok is vannak. Ezek azonban itt már elszigetelődtek ősi nyelvjárásterületüktől. A virágzó szőlő- és gyümölcskultúrájú 400 fős kisközség ma a jánoshalmi járáshoz tartozik.

13 KÖZÉP-BÁNSÁG szerb oldal a Tisza balpart- román határ között az Arankától délre - folytatás

BEODRA Törökbecse és Nagykikinda között fekvő nagyközség. Középkorban Bőidre, később elpusztult, a hódoltság után is még sokáig puszta. Népi nevén Beodra, Biodra. Szerbek telepedtek le rajta 1740 táján. 1781-ben Karácsonyi Bogdán vásárolja meg beodrai uradalom címen a kamarától. A földesúr magyarokat és németeket is telepített a faluba (1795) így jelentős a szegedi gányóivadékok magyarsága, szegedi tájszólása. 1805-ben mezőváros, 1946-ban Karlova (Dragutinovo) és Beodra egyesült Novo Miloáevo néven. Két kastélya közül egy maradt mára. Ma Törökbecse közigazgatásához tartozik a 6500 fős nagyközség.

TOROKBECSE Óbecsével átellenben a Tisza bal partján ősi folyami átkelőhelynél kialakult bánáti mezőváros jelentős magyar lakossággal, szerbül Növi Beéej. A középkorban vára volt, egy ideig Brankovics György szerb fejedelem birtokolt. A helység a hódoltság idején sem enyészett el. 1774-ben mezőváros lett, s kincstári határát az itteni szerb lakosság haszonélvezetben bírta. A falu később határőrségi század székhelye lett, amely 1752-ben bácskai szerb granicsárokkal is gyarapodott. Torontál megye visszaállítása (1779) után mint kamarai birtok, a Sissányi-család tulajdonába került (1782). A földesúr a szerb lakosság mellé 1820-ban a szegedi tájról telepített magyar gányókat, akiknek számát a közeli Bor jasról betelepült szintén szegedi magyarok is gyarapították (1849). 1860 tájáig a bánáti gabonakereskedelem központja volt. Kálmány Lajos itt is rövid ideig káplánkodott. Szentkláray Jenő plébános, a Temesköz kiváló történetírója szülőhelye. Rohonczy földesúrnak köszönhető borászata.

ARACS Vrányova, szerbül Vranjevo vegyes ajkú helység mára Törökbecsével egybeépülve. 1888-ban a helység nevét Aracsra változtatták. A kamara szerb pásztoroknak marhalegelőül adta bérbe, a kis település neve Vranova (Varjas) volt. Vrányova katolikus magyar lakossága 1820-1840 között Szeged vidéki, bácskai és marosi magyar napszámos és iparos, hajóács és molnár néppel gyarapodott.

TÖRÖKTOPOLYA Nagykikindától dél re fekvő falu. Régebben Karácsonyi Bogdán beodrai uradalomához tartozott (1781). A vízjárta terület ármentesítésével 1790 táján alapította Topolya községet, amely a bácskaitól való megkülönböztetésül a Töröktopolya hivatalos nevet kapta. Szerbül Banatska Topola, németül Banat Topola. A falut szegedi gányók és németek lakták. Ma Nagykikinda közigazgatásához tartozik ezer fővel.

TÓBA Nagykikindától délre vegyesajkú kis bánáti falu. Szerbül Tóba, eredetileg a Szenthubert-tóbai uradalomhoz (1789) tartozott. 1797-ben ide települt magyar dohánykertészek szegedi eredetűek. Magyarcsernye község közigazgatásához tartozó magyar többségű 700 fős település.

MAGYARCSERNYE Közép -Bánsági falu, népi magyar nevén Cérnya, szerbül Nova Crnja. Alapítója Csekonics József, a mezőhegyesi állami ménesbirtokkormányzója, a zsombolyai uradalom birtokosa (1794). Buzitova pusztára dohánykertészeket telepített a szegedi tájról 1829-ben, így keletkezett a falu. Ma 1700 lelkes magyar többségű község.

TAMÁSFALVAazÓ -Béga, népiesen Böge mentén fekvő magyar-német vegyes község. Magyarságát Bedekovich Tamás földesúr 1840-ben telepítette szajáni dohánykertészekből. Összeépült és egyesült (1897) vele a németajkú Hetin, régi magyar nevén Hetény is, innen a falunak szerb Hetin neve. Ma Bégaszentgyörgy közigazgatásához tartozó 700 fős falu a szerb-román határ mentén.

TORONTÁLTORDA Bégaközi eredendően színmagyar bánáti nagyközség, szerbül Torda. 1767, majd 1797-ben Szeged vidéki magyarok telepedtek meg. Ma Bégaszentgyörgy közigazgatásához tartozó 1700 fős község.

MAGYARSZENTMIHÁLY Nagybecskerektől északra bánsági eredetileg színmagyar falu. Szerbül Mihajlovo. Ma Nagybecskerek közigazgatásához tartozik.

BÉGASZENTGYÖRGY Szerb közép-bánsági, a Béga-síkon fekvő Nagybecskerektől északkeletre elhelyezkedő vegyes ajkú nagyközség. Röviden Szentgyörgy, szerbül Zitiste. 1319: Zenthgyurgh. 1790-es években svábok telepedtek le. 1810 táján szegedi iparosokat és cselédséget telepítettek ide, gányótelep jellegű volt. Ma önálló község 2800 fővel.

TORZSUDVARNOK Az Ó-Béga mentén, Bégaszetgyörgy szomszédságában fekvő vegyes ajkú falu. Németül Rogendorf, szerbül Banatski Dvor. Két településrésze: Szöllősudvarnok és Törzsudvarnok. Bolgár és régebben német kisebbsége együtt él a magyar többséggel, amely Szeged vidéki és Csanádi katolikus magyarokból 1825 után települtek Petrovics József akkori birtokán. Ma Bégaszentgyörgy közigazgatásához tartozó ezer fős magyarlakta község.

MAGYAR! 11ABÉ Temesközi Béga-menti falu, amely Itebő néven már a középkorban virágzott. 1219: bencés apátság. A 18. század végén született újjá. Békésből települt református magyar falu. Az 1800-as évek elején bevándorló katolikus kisebbsége a szegedi törzsökből származott. Népiesen Ittebe, Alsóittebé, Itabé, Kisitabé, szerbül Növi Itebej. Ma Bégaszentgyörgy községhez tartozik, 1300 fős.

MUZSLYA Nagybecskerektől délre magyar többségű falu, szerbül Gornja Muzlja. Kincstári földön 1890-ben keletkezett. Eleinte Becskerekhez tartozott, gyors fejlődése következtében azonban már 1905-ben nagyközség lett. Népének zöme Szajánból települt át ide. Ide költözött a Karácsonyi Bogdántól alapított (1817), majd megszüntetett Akács gányófalu szegedi eredetű magyar lakossága is (1891). Nagybecskerek várossal egybeépült helységrész lett belőle, önállósága megszűnt.

LUKÁCSFALVA A Bega partján, Nagybecskerek déli szomszédságában települt kis magyar falu, szerbül Lukino Selo, németül Lukasdorf. Lukács Lázár földesúr alapította (1785), aki bolgárokkal és szegedi dohánykertészekkel népesítette be. Ma Nagybecskerek közigazgatásához tartozó magyar többségű 500 fős kis helység.

5 DÉL-BÁNÁT- szerb oldal

TORONTÁLÚJFALU A Berzava mentén a trianoni szerb-román határnál, régi magyar népi nevén Újfalu, szerbül Krivabara, németül Markowitschewo. Bedekovich-család birtokaként 1842-ben a szegedi gyökérzetű Szajánból és Bikácsról közel nyolcvan gányó familia települt ide. Ma Zichyfalva községhez tartozó fogyó magyar népességgel-100 fő.

ZICHYFALVA Dél-Bánságban Versectől északnyugatra korábbi szerb nevén Mariolana, ma Plandiáte a népnyelven Morminc. Kamarai német alapítású község, nevét gróf Zichy Ferenc udvari kamarai igazgató tiszteletére nyerte. Csekély magyar kisebbsége szegedi sarjadékokból került ki, akiket nyilván a birtokos Karátsonyi-család telepített az 1800-as évek első felében. Ma vegyes népességű 4 ezer fős kommunaköpont.

ÜRMÉNYHAZA Az egykori kiszáradt Versec-alibunári mocsár sík területén települt község, a Teréz-csatorna mentén. Ürményi Ferenc temesvári kincstári jószágigazgató kezdeményezésére települt dohánytermesztő népe Kiskunmajsa, Apátfalva helységekből (1817). Innen a neve: Örménháza. Szerb nevén Jermenovci. A telepesfalut a szerb granicsárok 1848-ban porig égették, kincstári segéllyel épült újjá 1854-ben. A Vajdaságban először itt tört föl a kőolaj (1952). A magyar többségű ezer fős község Zichyfalva közigazgatáshoz tartozik.

15 DÉL-BÁNÁT-román oldal

BÁNLAK Temesvártól délre, a Berzava közelében fekvő bánáti vegyesajkú község. Románul Banloc. Ő-ző tájszólást beszélő magyarságát hajdani földesura, Karátsonyi Lázár telepítette az 1800-as évek első felében Beodráról, illetőleg Akácsról. Ma 1400 fős község.

DETTA Temesvártól délre, a Berzava közelében fekvő vegyes ajkú bánáti mezőváros. Régi magyar neve Déd, románul Deta. Gányó eredetű magyar lakossága szegedi tájszólásban beszélt. Az 5500 fős kisváros históriája és népmozgása, német gyökerekkel igen összetett: svábok, cipszerek, olaszok, bolgárok szerbek, zsidók be és elköltözéséből áll a helység mozgalmas története, sokrétű gazdaságtörténeti vonatkozással. 2002-ben népességének közel 20%-a volt mindezek ellenére még mindig magyar.

OMOR Temesvártól délre a Berzava mentén Romániához tartozó, vegyes ajkú bánáti község. Aközépkorban virágzó falu, a hódoltság idején elenyészett, 1779-ben újjászületett. A kamara, majd az 1800-as évek közepén a Dercsényi-család volt a földesura, akik Ő-ző tájszólást beszélő magyar népét 1840 táján telepítették ide. ők építették Szegeden a későbbi tulajdonos nevéről ismert Zsótér-házat. Ma 300 fős kisközség.

DÉZSÁNFALVA Versectől északra, a Moravica patak mentén elterülő vegyesajkú falu, románul Dejan. Hanseni Deschan József temesvári kamarai adminisztrátor, 1794-ben románokból és szerbekből telepítette. Ezeknek egy része azonban hamarosan az akkori határőrvidékre költözött, majd a birtokot 1817-ben Ghika Konstantin és Emmanuel megvásárolta. A falut akkor nagyőszi elnémetesedett franciák népesítették be, akikhez 1829 táján kiszombori, óteleki, párdányi, magyarcsemyei magyar, tehát jórészt szegedi eredetű családok is csatlakoztak. Ma 300 fős kisközség.

16 ARAD VÁROS KÖRNYÉKI SZÓRVÁNY TELEPÜLÉSEK

ZIMÁNDÚJFALU Aradtól északra fekvő kisközség, régies magyar nevén Zimándköz, románul Zimandcuz. Jórészt szegedi eredetű gányókból Wodianer Sámuel nagykereskedő által telepítve. Ma mintegy ezer fős magyar többségű község.

DEZSŐHÁZA A Zimándi-hegyalján Aradtól északkeletre fekvő kisközség. Románul Satu Mic, magyar falu Pankota közelében. Deseő Ádám Arad megyei alispán alapítása 1870 táján. Lakossága Kálmány Lajos tanúsága szerint részben temesközi magyar. Ma alig 2 00 fős település.

SIMONYIFALVA Aradtól északkeletre a Fekete-Körös közelében fekszik. Népiesen Simonfalva, románul Satul-Nou. 1883-ban alapított falu, Báró Simonyi Lajos ekkor parcelláztatta birtokát és főleg magyarokat, részben németeket , szlovákokat telepített ide Békésből. Majd újkígyósiak vertek itt gyökeret, akiknek ősei szegedi dohánykertészek. Ma mintegy 800 fős magyar többségű helység.

ff