Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nyéki Tamás: 1956 emlékezete a szegedi városképben
Nyéki Tamás 1956 emlékezete a szegedi városképben és néhány vidéki város utcanév- és emléktáblája helyezkedett el nyilvánosabb tereken. A legtöbb ilyen„forradalmi"emléktábla vagy emlékmű katonai és rendőrségi laktanyákban, rendőrőrsökön és temetőkben volt található. Ezeket az adott katonai vagy rendőri alakulatok, egységek, az MSZMP, a KISZ, a munkásőrség szervei rendszeresen koszorúzták, de legtöbbször - az emlékhelyek elhelyezkedésének is megfelelően - viszonylag zárt körben, noha a helyi vagy az országos sajtó rövid hírekben (néha fotómelléklettel) tudósított róluk. Szegeden három ilyen emléktáblát avattak, amelyeknél szintén rendszeresek voltak a koszorúzások (jellemzően november 4-én) egészen 1989-ig. A helyi Délmagyarország utoljára 1986-ban tudósított ezekről, a rendszer utolsó éveiben már nem tartotta fontosnak, vagy talán már nem tartotta ildomosnak. Ezek közül az elsőt (ritka kivételként) közterületen emelték, Gyapjas Pál karhatalmista hadnagy emléktábláját a róla (1958 és 1960 között) elnevezett utca első épületén helyezték el 1960. november 4-én. Gyapjas a budapesti rádió védőjeként esett el 1956. október 24-én, és azon kívül, hogy előtte Szegeden szolgált, nem tudni, hogy miért éppen őt választották ki a többi, egykoron Szegeden szolgált és a forradalomban a„rend"védelmében meghalt karhatalmista közül, hogy utcanevet és saját táblát kapjon. 1993-ban az utca nevét Szent-Györgyi Albert utcára változtatták, emléktábláját leszerelték. De Gyapjas egy másik emléktáblán is szerepelt. A Moszkvai körúti egykori karhatalmista laktanyában (később itt volt szegedi rendőrkapitányság, ma a Szegedi Határrendészeti Kirendeltség van az épületben) a BM Belső Karhatalom azon tagjainak volt a fényképes emléktáblája 1961-től, akik Szegeden szolgáltak és 1956-ban estek el a forradalmárokkal vívott harcokban. Gyapjasé és Bagi János főhadnagyé, akik mindketten a rádiónál, Kállai Mihály tisztesé, aki a Kilián-laktanyánál, Kuba János karhatalmistáé, aki a Köztársaság téren vesztette életét, és Kollár István volt tisztesé. A harmadik 1989 előtti emléket a Kossuth Lajos sugárúton, a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság első szintjén emelték 1970-ben az 1945 utáni, Szegeden szolgált rendőrmártíroknak, köztük az 1956-ban elesetteknek is. Két utóbbi emléktábla a rendszerváltás után eltűnt, lappang valahol. Talán ehhez a három emlékhelyhez köthetnénk Dénes Leó, Szeged első és a forradalom napjaiban leváltott tanácselnökének belvárosi emléktábláját, amelyet talán kissé elkésve, 1987. május 16-án állítottak egykori lakóházán, a Károlyi utca 2/b. alatti társasházon, és csak néhány évet élt meg leszereléséig. A 2006-os sétákat évekig nem követték hasonlók sem az egyetem, sem az önkormányzat vagy iskolák, civil szervezetek szervezésében. 2016-ban sikerült csak felfrissíteni ezeket, amikor Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata egy jól használható térképet is kiadott a szegedi jelölt emlékhelyek feltüntetésével, és a 60. évforduló lökést adott az egyre népszerűbbé váló tematikus idegenvezetéseknek, hogy beemeljék a repertoárjukba, illetve az iskolák és a város egyes kulturális intézményei (könyvtár, művelődési házak, stb.) is bátrabban nyúlhattak hozzá a témához. Mert úgy érzem, hogy kissé bátortalanul kezelték az 1956-os forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos emlékhelyek csoportos felkeresését a minden évben szokásos, október 23-i nemzeti ünnepségek kivételével.Talán túlságosan átpolitizált 1956, túl közel vagyunk még hozzá, egykori, bármelyik oldalon 184
