Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Bíró-Balogh Tamás: Kölcsönhatások: írók, költők és Szeged
Bíró-Balogh Tamás Kölcsönhatásban: írók, költők és Szeged Széli István Szegeden született, orvostanhallgató volt, majd jogot tanult, később Budapestre költözött. Tolnai Gábor Kunszentmiklóson született, Szegeden csak egyetemi évei alatt élt, aztán a fővárosba költözött, az akadémikusságig vitte. Tömöri Viola Budayhoz hasonlóan kolozsvári származású, Szegedre jött egyetemre, de egy ideig itt is dolgozott, majd egy külföldi ösztöndíj után Budapesten telepedett le, aztán egy ideig ismét Erdélyben élt, végül Tiszaújvárosba költözött, ott is halt meg. Látható: a reprezentatív szegedi írócsoport tizenhat tagja közül mindössze hat született Szegeden, viszont csak egy tag maradt végleg a városban, de ő meg nem itt született. A legtöbben az egyetemi éveik után Budapesten, illetve külföldön telepedtek le. A Művkoll azonban nevében is szegedi, alighanem a „helyi" irodalom legerősebb korszakát jelenti. Hasonló eredmény mutatkozik meg, ha megnézzünk a hetvenes-nyolcvanas évek két reprezentatív szegedi költői antológiáját, az 1979-ben megjelent, Szigeti Lajos Sándor által szerkesztett Gazdátlan hajókat, illetve az 1983-ban Vörös László szerkesztette A hazatérés lehetőségeit. Előbbiben - ezt szokás az llia-iskola „nagy generációjának" nevezni - Baka István Szekszárdon, Belányi György Garcson, Géczi János Monostorpályiban, Petri Csathó Ferenc Szegeden, Téglásy Imre Békéscsabán, Zalán Tibor Szolnokon született (és Abonyban nőtt fel). A második, pár évvel későbbi antológia négy szerzője közül a tragikusan fiatalon meghalt, és a kötetben már csak posztumusz jelenlévő Herbszt Zoltán Sopronban, Hévízi Ottó Budapesten, Józsa Fábián Hartán, míg a Vecsernyés Imre néven publikáló Dlusztus Imre Szegeden született. Tehát mindkét antológiában egy-egy szegedi születésű költő van, igaz, ők meg is maradtak a városban. A többiek Baka István kivételével az egyetem elvégzése után elköltöztek Szegedről. Ma szintén sok író és költő van Szegeden, doyenjük Simái Mihály és Horváth Dezső, a legfiatalabbak a Törzsasztal íróműhely köré csoportosulnak. A teljesség igénye nélkül sorolok pár szegedi lakos szerzőt: Bencsik Orsolya, Bene Zoltán, Becsy András, Gyukics Gábor, Hász Róbert, Kelemen Zoltán, Kollár Árpád (bár ő Szentmihályon él), Lanczkor Gábor, Latzkovits Miklós, Lázár Bence András, Lengyel Zoltán, Orcsik Roland, Plugor Magor, Szilasi László, Veszelka Attila. Ez a névsor azonos kvalitású azzal a névsorral, amikor olyan neveket mondok, akik itt tanultak, de az egyetem vagy a főiskola elvégzése után elmentek Szegedről: itt tanult Ambrus Lajos, Dékány Dávid, Géczi János, Gimesi Dóra, Grecsó Krisztián, Győréi Zsolt, Háy János, Hevesi Judit, Keresztesi József, Kiss László, Kiss Ottó, Pál Sándor Attila, Schlachtovszky Csaba, Szijj Ferenc, Totth Benedek (egy szemeszter), Temesi Ferenc és Túri Tímea. Darvasi László és Podmaniczky Szilárd szintén itt tanultak, de nem mentek el rögtön a városból, évtizedeket éltek itt, mielőtt a fővárosba, illetve a Balaton partjára költöztek. 89
