Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
iskola capo maestro-ja, Aba-Novák Vilmos (1894-1941) éppen ekkor festette a Hősök kapuja freskóit. A Ferazzitól tanultak és Aba-Novák inspirációjának befolyására ez idő alatt fordult érdeklődése a falfestészet irányába, amikor Szegeden a legnagyobb igény jelentkezett a reprezentatív, nagyszabású feladatok megoldására (Muladi, 2001: 9-10). Aba-Novák egyébként a város több művészére befolyással volt, többek között Buday Györggyel is jó kapcsolatokat ápolt (Nátyi, 2019c). Vizsgált korszakunk végéig ezek a murális megbízások kötötték le Vinkler alkotóereje jórészét, ahol európai igazodása, a korabeli művészeti áramlatokra érzékenyen reagáló figyelme számos esetben megmutatkozott. Az 1937-es Párizsi világkiállítás megtekintésekor az egyik legnagyobb élményét Picasso modernizmusa jelentette. Ennek következményeként eszköztára egyszerűsödött, ecsetkezelése nagyvonalúbbá vált, a fegyelmezett szerkezet uralja a szimmetrikus elrendezést. A visszafogott színezés, a lényegesre szorítkozó, egyszerű rajz, a lakonikus tömörségű fogalmazás csak az esszenciális tartalmakra koncentrál, amint azt például a Somogyi-telepi templom Utolsó vacsora-ábrázolásán látjuk (Nátyi, 2019a: 299- 301). Az européer műveltségű, a művészettörténetben, modernista irányzatokban tájékozott Vinkler pályája végéig egyfajta pictor doctus szerepet töltött be a szegedi festészetben. Félévszázados festői munkásságában az avantgárd eredményei éppúgy megjelentek, mint ahogy a klasszikus tradíciók is megbecsült helyet kaptak művészetében. A művész barátságot ápolt a szegedi egyetem akkori klasszika-filológus professzorával, Kerényi Károllyal (1897-1973), aki egész életére meghatározó szerepet játszott a festő szellemi igazodásában. 1941 és 1943 között Polgár utcai műtermében csütörtökönként gyűlt össze az a baráti társaság, melynek Kerényi Károly mellett Szent-Györgyi Albert tudós, Rusznyák István belgyógyász, Bálint Sándor néprajzkutató, Baróti Dezső irodalomtörténész és Sík Sándor is tagja volt (Gáspárné Zauer, 1985:188). A római ösztöndíj (1936) után hazatért fiatal művész későbbi pályájának alakulására alapvető jelentőségű volt e szellemi körrel való kapcsolata. A társaság tagjai közül többnek az arcképét is megfestette. László Gyula profeszszor lényeglátóan közelítette meg Kerényi befolyását a fiatal festőre: „[...] Kerényi Károly görög élménye, szinte csak egyik változata az archetípus létének: a görög istenek is bennünk élnek és bennünk születnek újjá, embervoltunk kiteljesedésének menetében. Itt kapcsolódik bele e mélylélektani világba Vinkler László ember-képzetének megformálása. Az a görög világ, amelybe ő elmerül, a mi világunk, a minden korban élő világ, Vinkler László tehát a múlt ürügyén hozzánk szól és magatartása időtlen: korunkban élő időtlen ember ő" (László, 1985:209). Kerényiről készített - a tudóst fehér köpenyben, valószerűtlen fénybe állító, éteri - arcképe ennek a mindkettőjük életében meghatározó, inspirativ szellemi kapcsolatnak állít emléket. A Képzőművészeti Főiskolán már Karlovszky Bertalannak is feltűnt a növendék kiemelkedő portretirozó tehetsége, akiből második László Fülöpöt szeretett volna képezni. Az ifjú festő ennek a szándéknak ellenállt, átiratkozott Glatzhoz, de később a sokoldalú, művelt, évtizedekig a szegedi főiskolán oktató, tanszékvezető Nátyi Róbert-------------------------------Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból 70
