Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból Szegedre visszatelepülve természetesen a lokális környezet meghatározta, szűkebbre szabta a lehetőségeket, mint azt a pezsgő kultúrájú Bécsben megszokhatta, így Bäck nem folytathatta töretlenül ambícióit. Ennek ellenére nem adott alább művészi igényességéből. Az új helyszín alapvető tematikai változást jelentett, hiszen a megrendelések nagy számát a portré megbízások tették ki. Fotózta családtagjait, ismerőseit, barátait, de Szegeden születtek a város akkori szellemi és művészeti elitjét bemutató képei. Az 1920-as évek elejétől jóval nagyobb számban jelentek meg munkái, többek között Király-König Péter, Juhász Gyula, Gergely Sándor, Fischhof Ágota, Erdei Ferenc vagy Mezei Mária portréi betekintést nyújtanak kitűnő jellemábrázoló képességébe (Nátyi, 2018: 30-33). Tudjuk, hogy Moholy-Nagy László számára elkészítette korai műveinek reprodukcióit, melyekért nem fogadott el honoráriumot, így a képzőművész saját alkotásait - például a fentebb már említett Kézimunkázó nőt ábrázoló krétarajzát - is odaajándékozta a fotográfusnak (Szelesi, 1975:120). Bäck Szegeden maradva a húszas-harmincas évtizedben nem tudta folytatni a korábban megkezdett utat. Az évtizedben női aktokról készített sorozata bizonyítja, hogy eredeti szándékait nem adta fel, de a helyi megrendelők egészen másfajta fényképeket kívántak tőle. Az 1930-as években a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma volt az a csoportosulás, amely tagjai között tömörített olyan alkotókat, akik fel tudták venni azt a képzeletbeli stafétabotot, amelyet az előző generáció művészei (Csáky, Moholy, Gergely) emigrációjuk következtében elejtettek, vagy az itthon maradtak (Bäck) sajátos helyzeténél fogva nem tudtak továbbvinni. A kollégium képzőművész tagjai közül Buday György grafikusművész, mint a mozgalom spritus rectora, szervezője, lelkiismerete; a könyvművészet, a fametszés európai hírű mestere vált a legismertebbé, de a tagok között jelenlegi öszszevetésünkben meg kell említenünk a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának két fotográfusát, Kárász Juditot (1912-1977) és Müller Miklóst (1913-2000) is. A Szegedről induló, 1930 szeptemberétől Németországban a dessaui Bauhausba beiratkozó Kárász a következő hónaptól a párizsi École de la Photographie-ban folytatta módszeres tanulmányait. 1931-ben visszatért a Bauhausba. A nagy hírű iskolában Walter Peterhans (1897-1960) tanította a szakmai ismereteket, emellett Kandinszkijhoz és Albershez is járt. Az 1931, 1932 és 1933-as nyári szüneteket szülővárosában, Szegeden töltötte. Reitzer Béla, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egyik képviselője ismertette meg a fiatal fényképészt a kollégium tagjaival. 1932-től aktív szereplője lett a szervezetüknek. Részt vett a falukutatásban, a kiszállásokon, szerepet vállalt az agrársettlement mozgalomban - hiszen a fiatalok folyamatosan járták a vidéket; Szeged, Makó, Tápé, Apátfalva környékén gyűjtőmunkát folytattak. Az ezeken az utakon készült fotósorozatok alapját képezték egy majdan elkészülő szociofotó kötetnek (Csapiár, 1970: 656-657). 65
