Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból a költő lendületes alakját. A tisztelet kölcsönös volt, hiszen Juhász kiállítási recenziójában a következő módon nyilatkozott: „Kiforrott, készés erős tehetséget revelálnak ezek a művek. Góth Imre a naturalizmuson keresztül jutott el a maga egyéni stílusához. Tájképei, interieurjei, arcképei (köztük több markáns önarckép) és csendéletei egyaránt határozott és komoly talentumról tesznek tanúságot. Biztosan rajzol, a színeket pompásan hangolja össze és erőteljesen komponál Góth Imre, akinek további művészi fejlődése elé a legszebb reménységgel és nagy várakozással nézhetünk" (Három szegedi festő kiállítása a kultúrpalotában, 1920: 5). A Juhász-portrét oly sok relikviával, levelezéssel, dokumentummal együtt a költő múzsája, majd halála után hagyatékának fáradhatatlan szorgalmú összegyűjtője, Kilinyi Irma őrizte meg a majdan megalapítandó emlékmúzeum részére. Kilinyi 1944. augusztus 11-én történt öngyilkossága után a felbecsülhetetlen értékű emlékanyag az örökösök kezén feloszlott. Egy részét raktárba szállították, amely a háborús események következtében elpusztult. A Délmagyarország 1945. augusztus 12-i számában úgy tudta, hogy Góth Imre életnagyságú Juhász Gyula portréja is megsemmisült ekkor.13 Szerencsére a hír nem volt igaz, a költő arcképe ma a Móra Ferenc Múzeum tulajdona. Legismertebb alkotását, a Koncert című vásznat már Berlinben (Grosse Berliner Kunstausstellung, 1921) vitte sikerre, viszont tematikája miatt érdemes itt szót ejtenünk róla, hiszen Szegeden átélt zenei élményt örökít meg, amint a hat szereplő különböző módon reagál a muzsika éteri hangjára. A kép a kortárs német festészet megértéséről is tanúskodik, hiszen Góth akadémista portréfestő hajlamai itt szerencsésen találkoztak az új tárgyiasság (Neue Sachlichkeit) eredményeinek az ötvözésével. A modern művészetek szegedi történetének bemutatása nem lehet teljes a fotográfia újszerű vonulatainak tárgyalása nélkül. A város a modernkori magyar fotográfiának több jelentős alkotót adott. Az elsők között tanácsos Bäck Manci (1891 -1989) fotográfusnő működését megemlítenünk, aki a szegedi fényképészet XX. század elei történetében jelentős szerepet töltött be. A Szegedről indult avantgárd művészek, Csáky József, Moholy-Nagy László, Gergely Sándor kortársaként egészen más lehetőségek között, más akadályokkal kellett megküzdenie, mint a később külföldön világhírnevet szerzett kollégáinak, akik a fejlődésük számára jóval kedvezőbb környezetben fejthették ki működésüket. Tevékenységének legintenzívebb, a fontos műveket létrehívó korszaka éppen arra az időszakra tehető, amikor Moholy, majd Gergely emigrációba indultak (1919-1920). Bäck viszont pályakezdésétől nyugdíjba vonulásáig mindvégig Szegeden maradt, alkotói pályája a helyi lehetőségek koordináta rendszerében lényegesen szűkebb körre terjedhetett ki, mint azt az ambiciózus fiatal fotós szerette volna. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumánakfellépéséig, Kárász Judit és Müller Miklós megjelenéséig, Bäck képviselte a modernebb, nyitott szellemiségű áramlatot a szegedi fotográfiában (Nátyi, 2018: 27-28). 63
