Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból szobrászat egyik legkülönösebb opusa. Legközelebbi analógiáját nem is a plasztikában találjuk, hanem Ferdinand Hodlernek (1853-1918) a berni Kunstmuseumban található, Az éjszaka (1889-90) című festményének sötét drapériába burkolózó, kísérteties központi alakja hozható vele szoros összefüggésbe (Nátyi, 2017d). Az aktivisták szobrászaként elhíresült Gergely Sándor plasztikai munkássága nem ismeretlen az avantgárd művészettel foglalkozók előtt. Grafikai tevékenysége viszont annál inkább terra incognitaként jellemezhető. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Passuth Krisztina 1974-ben közreadott, alapvető munkájában - amely a magyar művészeknek az avantgárdban betöltött század eleji szerepvállalásáról értekezett - a következőképpen fogalmazott: „Gergely mint szobrász sokkal modernebb szemléletű, mint grafikus - ex librisei szecessziós stílusban készültek, a maguk nemében igen színvonalasak, de a korszerű stílusáramlatokhoz nem sok közük van" (Passuth, 1974: 64). A Móra Ferenc Múzeumban rendezett Moholy és a Szegedi avantgárd című kiállításnak - Bánszky Sándor szobrászi életművének bemutatása mellett - egy másik fontos hozadéka is volt: Gergely exlibriseihez készített eredeti vázlatainak a megtalálása. Ezek tanúsága szerint alkotójuk - mind tartalmilag, mind formai szempontból - éppen, hogy túllépett a szecesszió dekoratív szerkesztésmódján. A tenyérnyi rajzokon a kubizmus elveihez közeledve a tömegek dominálnak, miközben a formák erőteljes, plasztikai alakításról tanúskodnak. A kereső vonalak hangsúlyos élekkel hasítják ki a rajzlap fehér felületéből a maguk„terét". A kubista és konstruktív szobrászat eredményeit Gergely a rajzi logikának megfelelően, autonóm módon építette be a kisméretű, de mégis monumentális munkákba. E szűkre szabott ismertetés keretei között nincs mód, hogy a magyar avantgárd művészet legismertebb, legkiemelkedőbb alkotójáról, Moholy-Nagy Lászlóról bővebben értekezzünk. A városhoz kötődő kapcsolatát, fiatalkorának meghatározó szellemi impulzusait a helytörténeti irodalom az elmúlt évtizedekben alaposan tisztázta (Tóth, 1967; Péter, 1983; Szelesi, 1986). Szegeden töltött középiskolai évei (1905-1913) után Budapestre költözött, ahol jogot tanult. 1916-ban besorozták katonának. A keleti fronton töltött szolgálat alatt számos rajzot és vázlatot készített. 1919 márciusában aláírta az aktivisták forradalmi nyilatkozatát, bár a Tanácsköztársaság eseményeiben nem vett részt. Az 1919 augusztusában, Szegeden tartózkodó művész találkozott Gergely Sándorral. Az ősz folyamán a két elkeseredett, kiábrándult alkotó elhatározta, hogy pályájukat külföldön folytatják. A kiutazás költségét egy közös kiállítás bevételéből szerették volna finanszírozni. A Délmagyarország hasábjain Juhász Gyula sorai plasztikusan érzékeltetik ezt a helyzetet: „A legmodernebb művészeti irány két fiatal, tehetséges képviselője mond búcsút Szegednek. Gergely Sándor szobrász és a rövid ideje itt tartózkodó Moholy-Nagy László készülnek külföldre. Távozásuk előtt Szegeden készült műveikből kiállítást rendeznek a Gizella tér 3. sz. alatt levő műteremben. A kiállítás november 7-tői 5-ig délelőtt 70- 7 óráig 3 korona belépődíj mellett megtekinthető" (Juhász, 1919a). 60
