Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Medgyesi Konstantin: A "szegedi" Móra Ferenc
Medgyesi Konstantin A „szegedi" Móra Ferenc Az első megközelítés: a szegedi indulás, a szegediség születése Tudjuk, Móra Ferenc 1879-ben Kiskunfélegyházán született, ott folytatta tanulmányait, majd Budapesten volt egyetemista, s 1 évig tanított Felsőlövőn. 1902. május 1-jén lett szegedi polgár. Valószínűleg ő sem gondolta, hogy élete hátralevő 32 éve Szegedhez köti majd. Azt feltételezhetjük, hogy Móra 1902 körül Szegedre mint élete egy átmeneti állomására gondolt pusztán. Móra írásaiból rekonstruálható, hogy miként találkozott először a várossal, melyek is voltak az első benyomások; ahogyan azt manapság mondani szokás - hogyan alakult a„kémia" Szeged és Móra Ferenc között. Tanári vagy oktatási tisztviselői szegedi állást szeretett volna, de tudjuk, hogy arra nem volt esélye sem. A Szegedi Napló akkori főszerkesztője azonban felajánlott neki egy újságírói állást. Erre a helyzetre Móra 25 évvel később így emlékezett: „Jobb dolgom nem volt, eljöttem Szegedre".1 Arról is ír később Móra, hogy mikor életében először járt Szegeden, akkor, ahogy mondja: „Bizony, nem olyan szándékkal [jöttem], hogy sohase menjek el belőle többet".2 A forrásokból megtudhatjuk; legelőször csak egy napra érkezett Szegedre, lényegében az állásinterjúra. Mivel a vonat csak délután indult vissza Kiskunfélegyházára, ezért a szabad idejét szegedi csavargással töltötte. Ahogy fogalmaz: csavargott ebben „az idegen városban, ahol egy lélek ismerősöm nem volt".3 Megcsodálta a városháza előtt a hetipiacos sokadalmat. Délben leült a Postapalotával szemben a Széchenyi tér vaskorlátjára és ott elfogyasztotta a korabeli „szendvicset" - az édesanyjától kapott karéj kenyeret. Ez élete első érdemi, maradandó szegedi emléke: ahogyan majszolja a kenyeret a Széchenyi téren. Szinte magunk előtt lehet ez a kép. Azt is be tudjuk azonosítani a különböző írásaiból, hogy Móra fejében mi volt 1902 körül Szeged legérdekesebb, legfontosabb, legizgalmasabb szellemi arculati eleme. A művelt, tájékozott félegyházi Móra bizonyosan sokat olvasott a szegedi boszorkányperekről: a Szegeden letelepedő Mórát ez a kérdés izgatta leginkább, ezt hozta magával a korábbi olvasmányélményeiből. A „friss szegedi" Móra amint tehette, egyből kiment a Boszorkány-szigetre, mert azt a helyet látni akarta. Úgy gondolta, a Boszorkány-sziget „nagyon emlékezetes helye" a városnak: „Hát már csak megnézem, gondoltam" - emlékezett később (Móra, 1936: 97). A boszorkány téma évekig foglalkoztatta Mórát, kifejezetten érdekelte, kutatásokat is folytatott - úgymond Szeged „jóhírneve" védelme érdekében. S kikutatta; nem igaz, hogy Szeged bűnös város, mert nem Szegeden volt az utolsó boszorkányégetés 1728-ban, hanem Nagykárolyban 1745-ben - de Svájcban bizony még 1783-ban is előfordult élőember-égetés. 195
