Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nyéki Tamás: 1956 emlékezete a szegedi városképben
Nyéki Tamás 1956 emlékezete a szegedi városképben között pedig voltak olyanok, akik családtagjaik, rokonaik vagy ismerőseik 56-tal kapcsolatos történeteit osztották meg a sétán jelenlévőkkel. A séták útvonalának kialakítása során figyelemmel kellett lenni arra, hogy egy kisebb vagy közepes nagyságú csoport az életkori sajátosságoknak megfelelően, mekkora sebességgel és mekkora területet tud bejárni. Túl hosszúra nem lehetett nyújtani a programot (az első séta még 2 és fél óráig tartott, de a többit már a tapasztalatoknak megfelelően másfél órásra csökkentettem) és ebből következően túl messzire sem lehetett menni. A tömegközlekedés (villamos, busz vagy trolibusz), illetve a séták számára bérelt jármű felhasználását technikai és szervezési okok miatt elvetettük. Szerencsére a limitált lehetőségek is jól lefedték a Szegeden 1956-ban történt főbb események vagy a forradalommal kapcsolatos emlékművek, emléktáblák és szobrok helyszíneit, amelyek leginkább a Belváros területét érintik. Ha ezeknek az eseményeknek és egyéb helyszíneknek a területi megoszlását megvizsgáljuk, akkor a következők derülnek ki. A Belvárosban 34 helyszín köthető 1956-hoz (közülük hét vagy nyolc nem egykori eseményhez kötődik, hanem csak magára 56-ra emlékező alkotás), Rókus városrészhez 4 helyszín, Móravároshoz 3 helyszín (ebből egy csak 56-os emlék), Alsóvároshoz és Fölsővároshoz egyaránt 2-2 helyszín (ezek közül a fölsővárosiak és az egyik alsóvárosi csak 56-os emlék), Újszegedhez 1 helyszín (ráadásul olyan 56-os emlékhez köthető, amelyet 1989 előtt emeltek az„ellenforradalom"egyik áldozatának). A csatolt egykori önálló települések emlékhelyei sem korabeli eseményekhez köthetők, hanem a forradalom 1989 után állított emlékművei. Ezek közül Szőreghez 3, Kiskundorozsmához 2, Gyálaréthez 1 helyszín kapcsolódik. Az egykori öthalmi karhatalmista (majd 1991-ig szovjet laktanya) 2018-ig még szerepelhetett az 56-os emlékhelyek listáján, de 2019 első felére teljesen elbontották, így mementóként megszűnt létezni (szobordíszei még évekkel korábban a hódmezővásárhelyi Emlékpontba kerültek). Ha ezek után szűkítve a fenti emlékhelyeket, csak a szoborral, emléktáblával, emlékművel, kopjafával jelölteket nézzük meg, akkor a következő statisztika alakul ki. 1956-hoz kapcsolódóan 1989-ben egy kopjafa és egy domborműves emléktábla, az 1990-es években 12, a 2000-es években 7, a 201 О-es években pedig 10 emléktábla, emlékmű, szobor vagy egyéb emlék született Szegeden. A 90-es évek emlékállításainak nagy száma a rendszerváltás utáni új, forrásban lévő időszaknak köszönhető, a 2000-es és 201 О-es évek jelölt emlékhelyei pedig főleg az 50. és a 60. évfordulóhoz, illetve az ezekkel kapcsolatos pályázati lehetőségekhez köthetőek. Ezek az emlékek természetesen és jellemzően a szegedi Belvárosban találhatóak, sokkal kevesebb jut a csatolt községek területére és a szegedi külvárosokra. Mára szinte teljesen kiment a köztudatból (és pont ezért akarok erről részletesebben beszélni), hogy az 1956 és 1989 között fennállt rendszer is kitermelte a saját „forradalmi" (igazából forradalomellenes) emlékhelyeit, de az 56-os eseményekhez fűződő határozott, mégis ellentmondásos kötődése miatt ezeket az emlékhelyeket többnyire zárt területen alakította ki. Talán csak a budapesti Köztársaság (jelenleg II. János Pál pápa) tér mártíremlékműve, egy-két fővárosi emléktábla 183
