Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Tóth István: Változások Szeged arculatában szegedi épületeken keresztül
Változások Szeged arculatában szegedi épületeken keresztül, a Nagy Árvíztől a második világháborúig Tóth István Ahhoz, hogy Szeged arculatában valójában milyen változások mentek végbe, vissza kell tekintenünk egy kicsit a 19. század közepére. Vessünk egy pillantást az 1850-es Szeged térképre, amely Péter László révén vált közismertté nem csupán Szegeden, de a szélesebben vett régióban, sőt országosan is (Péter, 1974). Láthatók a színezés által elhatárolódó városrészek, a századok alatt kialakult szabálytalan utcavonalak, az egyes összenőtt városrészek központi terei - általában a templomok és városi közintézmények köré kialakult terek (Alsóváros, Palánk, a Vár, Városháza és az előtte elterülő Szentháromság tér, majd később Piactér s végül a Széchenyi tér, Felsőváros). A mozgalmas reformkor Szegeden ezek között a keretek között zajlott, amelyet igazából csak az 1879-es tavaszi árvíz másít meg, egy hatalmas metamorfózissal európai mértékű lüktető társadalmi életű, regionális gazdasági központtá változtatva a várost. Szeged arculatán nyomot hagyott az 1854-ben Szegedre elérő Budapest-Szeged vasútvonal, majd az azt követő harmadik évre a Temesvár-Szeged vasúti összeköttetést biztosító Szegedi vasúti híd. Ezek a maguk természeténél fogva gazdaságélénkítő hatással bírtak. A mezőgazdasági környezetre, valamint a Tisza folyóra épülő feldolgozóipar építményei, a gyárak ugyancsak maradandó épületekben kulmináltak. A város polgári lakossága azonban jelentős részben földszintes vagy legfeljebb egyemeletes klasszicista jellegű házakban élt. Mindezt a környezetet változtatta meg az árvíz. Következményeként az újjáépülő város, az 1879-es térkép alapján bizonyíthatóan, európai formájú körutas, sugárutas, szabályozott utcájú lett. 146 Szeged 1850-es térképe
