Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Horváth Ferenc: A szegedi vár bontása. A vár helye és szerepe a szegediek gondolkodásában
Horváth Ferenc A szegedi vér bontása. A vár helye és szerepe a szegediek gondolkodásában A Szegedre települt ispáni székhely a királyi politikai hatalom gyakorlásának is színtere volt. Ezért kezdetben a mindenkori szegedi várnagy viselte az ispáni (főispáni) tisztet is. Emellett a vár a szegedi régió királyi magánbirtokainak igazgatási központjaként is működött. A szegényes történeti források miatt a királyi vár (melyet a király általában costrum nostrum Segediense-ként említ az oklevelekben) és a királyi város (mely civitatis nostre Segediensis-ként szerepel a dokumentumokban) középkori viszonyairól szinte semmi konkrétumot nem ismerünk. Annyi bizonyos, hogy alapvetően a királyi hatalom - királyi magánbirtok - királyi város - nemesi megye viszony határozta meg ezt a kapcsolatot, egészen 1498-ig, a királyi szabad városi rang elnyeréséig. Ezután az előbbiek és a kollektív nemességgel felruházott város viszonya lépett előtérbe. Kétségtelen, hogy a király mint földesúr, a kiváltságok biztosítása révén a város fejlődésének mentoraként szerepel a kapcsolatban. A nemesi megyeszervezetben a legnagyobb birtokos, a királyhű Bor-Kalán nemzetség kisebb középnemesi családjai a hangadók. Az alispán és három szolgabíró először 1327. október 6-i oklevélben tűnik fel. Ezzel a királyi vár mint intézmény és az annak helyt adó építmény a királyi sóközponttal szervesen illeszkedett a település életébe. A helyben lakók egy része a vár szolgálatában talált megélhetést. Ezt tükrözi az 1522-es tizedjegyzékben szereplő Palotás vezetéknév, valamint az igen gyakori Huszár (szolgáló nép) és a Katona (fegyveres szolga) családnév. A gyakori királyi jelenlét, az ide összehívott királyi kongregációk, valamint a megjelenő országnagyok - hiszen az elzálogosítások esetében is a királyi környezet előkelőiről volt szó - pozitív ösztönzőként hatottak a város-vár-viszony alakulására. A királyi vár, illetve a hozzá tartozó adminisztráció jelenléte bizonyos biztonságot is nyújtott a városnak. Mindez hozzájárult egy jól követhető városfejlődéshez: először 1469-ben a három városrész jogi egyesüléséhez, majd 1498-ban a királyi szabad városi rang elnyeréséhez vezetett. Az külön vizsgálódást érdemelne, hogy ez a korszak beépült-e, ha igen, miként épült be a szegediek gondolkodásába, történéseiből mennyi maradt meg a közvélekedés szintjén. A török félhold alatt 1526 mind az ország, mind Szeged életében döntő változást jelentett. A várnak és a városnak ekkor kezdődött meg több mint 300 évig tartó idegen hatalom alatti élete. A 143 éves oszmán uralom alatt a vár és a város viszonya érthetően ellenséges volt. Különösen igaz ez a Tóth Mihály hajdúinak 1552-es, szerencsétlen kimenetelű visszafoglalási kísérlete utáni időszakra, amikor a Palánk magyar lakossága vagy a török bosszújának esett áldozatul vagy - túlnyomórészt - Kecskemétre, Debrecenbe és Kassára menekült. Helyükre balkáni népelemek települtek: 1560-ra teljessé vált a népességcsere. Magyar szóval a Palánkban csak elvétve lehetett találkozni. Szeged török polgári és katonai centrum, a több megyére kiterjedő szegedi szandzsák közigazgatási központja lett. A várba többszáz fős őrség települt, így Szeged török katonai bázissá, a török hadak állandó felvonulási, gyülekező te115
