Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Táj és település - Tóth Ferenc: Parasztházak és berendezésük - Tetőfedés

Tóth Ferenc

13. kép: Náddal és cseréppel fedett, szabadkéményes lakóház, 1956. Szabó Mátyás felvétele (MFM ltsz mfm_n04602]

megereszkedjen. A tetéjcsináló a gerincen nyeregülésben dolgozott. A végig font gerinc nádvégeit a töve fölött gömbfával lekötötték, a gerincet koporsódeszkával lekalapolták.

A nádtetejű házaknál a gazlécek végére verébdeszkákat szegeitek, merőlegesen pedig sörtedeszkákát Az utóbbiakat cibakvasak tartották. A 19. század elejéig általános volt Apátfalván a nádtető, 1925-re csak néhány maradt, de a melléképületeknél még ekkor is gyakori volt.4

A cserépfedés a 19. század közepétől terjedt el, ehhez hódfarkú cserepet használtak. A legalsó lécet állítva szegezték, hogy a tető síkja ne törjön meg. A gerincre kerülő dudacserepet általában meszes habarcsba rakták, dróttal le is kötötték.

Miután a nyers vertfal kiszáradt, következett a tapasztás. Vert-, vályog- vagy sárfalon a vakolat nem áll meg. Azt tartják, hogy földnek föld a cimborája, a téglának majter a lelke. Tapasztáshoz sárgaföldet használtak, ilyet általában négy ásónyom mélyen találtak. A sarat a gémeskút közelében készítették, a beáztatott földbe toklászos polyvát tapostak, egy napig kelni hagyták. A tapasztást a

4 Banner János 1990,18.

56