Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Parasztházak és berendezésük - Tetőszerkezet
Tóth Ferenc a ház elejéért nem számítottak semmit. Alkura ment a falverés, útdíjában fogták fel a munkát. A téglaalapozást vagy téglalábazat készítését úgy számították, mintha azt is földből döngölték volna. A két világháború közötti időben ölét (1 öl = 1, 83 m] két, két és fél mázsa búzáért verték, majd utóbb pénzben százötven forintért folyóméterét. Kialkudtak naponként egy-egy liter tejet és valamennyi pálinkát, szalonnát. Az alkunál az egész banda jelen volt. A deszka használatáért külön fizetett a gazda folyóméterenként 50 fillért, és minden istráng után szintén 50 fillért. Alkun kívül igencsak minden gazda naponként vitt italt, a munka végeztével pedig kaptak egy ebédet. A rosszul vert fal morzsás. Ennek több oka lehet: rosszul döngölték, keveredés nélkül termőréteg került egy helyre. A jó fal fénylik, amikor a deszkát elveszik, és a nádszálat át lehet dugni a friss falon. A túl nedvesen, sárosán vert fal nem szorít, nem lehet furkózáskor megszorítani, a száraz pedig kipörög.3 Tetőszerkezet A mennyezet gerendázatának elhelyezése a faltömők feladata volt. A mestergerenda alá még a falveréskor szemöldökgerendát helyeztek. A kisgerendák helyét a nyers falba ásóval vágták. A kisgerendák alá alátétdeszkát, rázlódnit tettek. Ezt követte a nádalás, amely abból állt, hogy a nádkévéket a kisgeren- dára merőlegesen - vastag és vékonyabb végét felváltva - összefordították. Erre fél sukk vastagon földet hánytak és letapasztották. Apátfalván a szelemenes tetőszerkezetet alkalmazták. Legrégibb változata, amikor ágasfa tartotta a szelement. Az ágasfa alkalmazását az ollószáras nyeregtető váltotta fel. Zsinórpadon történt a faanyag leszabása, lekötése. A méretre szabott fát becájgolták, beszámozták. A cájgolás római számokkal történt, ezt a számtípust vésővel könnyű volt beütni. A parasztházaknál általában sima cájgolást alkalmaztak (pl. XV, XXII], de ha törés, hajlat volt a tetőszerkezetben, akkor rutnis cájgolásra (pl. XV\. XXI1\) vésték, így tehát minden egyes szarufának és ollószárnak megvan a párja, és már lent meghatározták leendő helyét. A tetőszerkezet építése az ollófák összeállításával kezdődött. Az ollótalpat, mely 10x15 centiméteres anyagból készült, felhelyezték a falakra mintegy 3 A vertfal-készítőkről ld. még Nagy Vera: Kézműiparok c. fejezetét. 54
