Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Szellemi kultúra - ifj. Lele József: Hagyományos gyógyító eljárások - Betegségek, gyógyítások

Ifj. Lele József

vastól sérült a kéz, láb, folyóvíz alatt alaposan kimosták, és azt nézték, vajon kellően vérzett-e a seb? Jól kinyomkodták, majd tiszta ruhával vagy friss disznózsírral kent ruhával kötötték. Volt, aki sérült részét kölnivel fertőtlenítette. Ha zsír csapódott a testre vagy láng égette, tojásfehérjével kenték, majd tiszta ruhával kötözték. Voltak, akik a hideg vizes hűtéstől, mint fertőzés veszélytől tartottak, ám többen a sérülés után azonnal ezt használták. Ha a köröm alá, egyáltalán a test valamely részébe szálka ment, beletörött a tövis, tüsök, a szappanos kovász kihúzta! Egyre kevesebben, de még emlékeztek arra, hogy seb mosásra használták a papsajt főzetét, az irdalt tengerihagymát, sózott vöröshagymát, illetve az útifüves borítást.

A fájdalomtól hosszan síró gyereknek fehér gyolcs sarkába kötött cukros kenyeret adtak, ez volt a csalóka.

A sömörösség is a szégyellt, titkolt betegségek közé tartozik. Ezt a szárazon összetört sömörfű kenőcsével kezelték.42 A fejbőr sömört pedig napraforgó- olajjal kenegették.

Szemfájást sok minden okozhat. A megerőltetett szemet pihentették, kamillás teával, mások friss tejföllel borogatták. Használt a gőzölgő kamillásvíz fölé hajolás, illetve a napi l-2gerezd fokhagyma evése, mely utóbbi a vérkeringést serkentette. Fájós vagy gyenge szemű gyerekkel sok sárgarépát etettek. Ugyanazt vélték farkassötétség és csőlátás ellen valónak is. „Leginkább hűléstől lettek csipásak. Ilyenkor -különösen a gyereknek - valósággal beragadt a szemük. Voltak, akik puha háziszappanos vizes ruhával áztatták le a csipát, azután a szemhéjakat disznózsírral vékonyan bekenték. Mások kamillateával vagy hársfateával mosták, de az is jó volt, ha fehérliliom virágjának a szirmát pálinkába áztatták, és azzal a pálinkával mosogatták. Ilyenkor a beteg fejét meleg ruhával is jó volt bekötni.”43 „Csipás szömre mink nyers, karikára szelt krumplit raktunk, elmúlt." (FK)

Szemölcs vagy tyúksegg főként a kézen, láb ujján volt kellemetlen. Ezért igyekeztek megszabadulni tőle. Aki fölsértette, annak fiaszemölcse lett, vagyis a fölsértett bőrről több is keletkezett. Legtöbben szürke ló farokkal kötötték el a tövében, és várták a leszáradását. Mások hertelen talált döglött békával simogatták, remélve az elmúlását, amit mások keresetlen békaként emlegettek. Voltak olyanok is, akik valami maggal kerekítgették, majd a magot útkereszteződésben hátranézés nélkül, a fejük fölött hátradobták. Ami/aki fölvette,

42 Bálint Sándor 1957,1,416.

43 Szigeti György 1974, 8.

512