Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Szellemi kultúra - ifj. Lele József: Hagyományos gyógyító eljárások - Betegségek, gyógyítások

Ifj. Lele József

Lenőtt nyelv „Ha a gyereknek születéskor le volt nőve a nyelve, a bábaasszony vágta föl borotvával, de azért sokszor csak selypesnek maradt.”38 Amelyik lány, asszony később sokat beszélt, „nyelvelt", arra mondták: „No, ennek aztán fővágták a nyelvit."

Amelyik gyermek a fájdalomtól sírt, annak mondták: „Né ríjjál, mertgyün a markoláb, azt elvisz!"39 A markolábról Bálint Sándor is ír.40 41

Mádrá ról csak szó hallatán eszelnek: „Olyan epekő féle. Ha az ember olyat eszik, ami odabent nem szíves vendég, akkor fölgyün, és kihányják. Erre mondták. Nőknél a méh fájása okozhatja. Ilyenkor használt a mádracsöpp. Aki asszonyt ez a baj szenvedte, az kiengedte a pendelye pertlijét, és a jobb kezének nevetlen ujját megnyálazva a méh tájékát húzogatta." (LE]

Májbetegséggel orvoshoz mentek régen is. Akinek viszont májfoltjai voltak, cukorbetegségre gyanakodtak, ami miatt sokan nem mentek orvoshoz, mert szégyellték, titkolták.

A mellfájósok is titkolóztak. Aki bátrabb volt, az hallgatott az idősebb tanácsára, és ette a birsalma magját, főtt ezerjófűvel borogatta, meleg lenmaglisztet rakott rá. Ha a csecsbimbó kirepedezett, az anya a saját nyálával puhította.

A nátha tavaszi, ragályos betegség, amibe főként a gyenge szervezetűek „esnek bele”. Sok teát itattak azzal, aki beleesett, felnőttek a forralt bort és egy- egy korty pálinkát is ittak ilyenkor. Régen jakabcsöppet (spirituszt) is fogyasztottak, mások kockacukorra csöpögtetett sósborszeszt (Dianát) fogyasztottak.

A nehésség „olyan guta féle lehet, mert azt mondják az emberek, ha valami nem sikerül; Üsse meg a nehésség." (AB)

A nemibajokról a maiak sem beszélnek, csupán annyit: ,Aki megszerzi, szégyellj nem beszél róla. Orvoshoz meg csak akkor mennek, amikor már nincs mentség a műtét alól, netán a tragédia viszi őket el."

A nyakfog a mandula régies neve. „Ha valakinek nyakfoga volt, azt felhúzták. Törülközőt tettek az álla a nyakára, azt avval húzták felfelé."*1 Langó Ernőné arra emlékezett, hogy „akinek ilyenje volt, annak a nyakát a mandulája tájékát langyos szappanos kézzel kellett húzogatni, azt' elmúlt."

Nyilamlás vagy hasogatás, amely a test bármely részét bánthatja és igen fájdalmas. Főként a két világháborúból kihűlve hazatért katonák szenvedtek tőle. „jó rá a meleg só, a korpa, de régen dohánylevelet tettek rá mézzel." (AB)

38 Szigeti György 1974, 28.

39 Diószegi Vilmos - Pongrácz Lóránt 1967.

40 Bálint Sándor 1957, 2, 88.

41 Diószegi Vilmos - Pongrácz Lóránt 1967.

510