Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Szellemi kultúra - ifj. Lele József: Hagyományos gyógyító eljárások - Betegségek, gyógyítások

Ifj. Lele József

A gyömbér, a hársvirág, a székfűvirág teáit máig használják, mint ahogyan a sósborszeszt is, aminek kapitánycsöpp nevét nem, de a spirituszt az apátfalvi idősek még ismerik.

Hajhullás ellen nincs orvosság. „Fajtája” - mondják. Meg azt, hogy okos fő nem bírja a hajat.

Hasfájós gyermekkel köménymagos teát itattak vagy kamillateát, de olyan szülő is volt, aki megkergette gyermekét, hogy fusson sokat, ami által kiengedett a fájás. Krónikus gyomor-, bél-, és hasfájóssal bükkfa parazsára öntött forró vizet, lehűtve itattak; torkukat is megöblítették vele. Hatása volt a patikában vett keserevíznek is. „Súlyos hasmenésben voltam. Mondták, hogy egy deci vízhez öntsek egy deci ecetet, és abban főzzek meg egy tojást. Mikor kihűlt, megettem. Semmit sem ettem hozzá. Helyrejöttem. De a levét is meg kellett innom." (AB) Fejes Katalintól hallottuk, hogy akinek ment a hasa, azt lyukas kosárral leborított cserépre, téglára ültették. A gőze használt. „A hasfájásnak a gyomrára vékony kenyeret tettek, arra égő gyertyát, amit pohárral borítottak le. Amikor a levegő a pohárban elfogyott, a köldök kidudorodott, és rendbe jött a bélrendszer. A kenyérre azért volt szükség, hogy a forró faggyú ne égesse a testet." (PGyné)

A havibaj, havivérzés nem betegség, hanem egészség. Fejlettségüktől függően érkezett meg a lányok életében. ,A fejletteknél már 14-15 éves korban jelentkezik. Nem is tudtam, mi történt. Anyukám nem beszélt róla, talán azt hitte, hogy a nagyobb lányoktól már úgyis hallottam felőle. Mikor aztán megtudtam, mi az, tiszta fehér ruhát használtam. Volt, akinek nem jött meg, ezért tűrővízre (langyos vízzel telt lavórba) ült. Ha meg sok volt, és hosszasan tartott, orvoshoz mentünk. Nemibaj? Az pedig teljesen ismeretlen volt a mi fiatalságunk idején." (PGyné)

Hályog minden bizonnyal keletkezett egy-egy idősebb apátfalvi szemén, de annak házilagos levételét senki se merte megpróbálni. Igaz, az emlékezet őrzi, hogy valaki őrölt kristálycukorral akarta eltávolítani, de többet nem tudtak.

Hideglelés vagy heptika olykor meg-megrázza az embert, mint „kutya a tolisöprűt” Legáltalánosabban akkor, ha elrontja a gyomrát vagy ha megfázott. Ilyenkor hiába a sok paplan, dunna, csak kitartó teázás és a megnyugodott testhelyzet gyógyít. Ahol volt, ott borsos forralt bort adtak a hideglelősnek, akit rázott az isten hidege. Súlyos esetben ma is szokás alkalmazni a hideg vizes lepedőbe csavarást, ami a magas lázat lehúzza. „Hallottam, hogy akit régen hideg rázott, vagy kilelte, annak tyúkganajos főzetből csináltak borogatást és lehűlt" (AB)

506