Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Szellemi kultúra - ifj. Lele József: Hagyományos gyógyító eljárások

Hagyományos gyógyító eljárások

leírt, a szegedi tájra vonatkozó - megállapításai Apátfalvára is vonatkoztathatók, néhány gondolatát átvesszük.

„A népi orvoslás fogalma meglehetősen szövevényes, gyakorlata több forrásból táplálkozik. Leglényegesebb meghatározó vonása, hogy a modern orvostudomány gyakorlatával szemben hagyományokból merít. [...] Eljárásaiknak különösen azon a szellemi fokon lehetett nagy hatása, amikor a betegségek okozóit még gonosz szellemekben, rontó erejű boszorkányokban keresték, akik fölött - mint hitték - a rendszerint mélyen vallásos, jámbor hírben álló javasnak »Istentől kapott« hatalma van. Ezeknek a javasoknak, akik leginkább imádsággal gyógyítottak, ráimádkozó, ráolvasó szövegeikben megtaláljuk az ősi magyar sámán elemeket, keveredve a középkori egyházi liturgia ma már csak töredékeiben felismerhető, elnépiesedett betegségűző szövegmaradványaival."9

Az orvoslásra születni, ráterömni kell. Ezt a nagy igazságot Apátfalván is lehetett hallani, hiszen ahol évszázadokon keresztül magára volt utalva a nép, ott nagy hitele volt annak, akiben a környezete fölfedezte a hagyományos orvoslási készséget. Hasonlóképpen volt ez a füves gyógyítókkal, akik bizonyos öröklési és érdeklődési hajlamuknál fogva jelentősen járultak hozzá növényismeretükkel az emberi egészség óvásához.

„A népi orvoslás valószerűbb módja gyógyító füvek, kenőcsök, főzetek és fürdők használata volt.” - írja még Bálint Sándor. „Egy részük még a középkori kolostori kertek gyakorlatából jutott a nép körébe, bár ennek ellenkezője is valószínű: ide meg részben valamikor parasztkertekből került." Majd így folytatja: „E füveknek, növényeknek a nagyobb foganatosság érdekében paraliturgikus, azaz szentelményszerű erőt is tulajdonítottak. így az ünnepi, főleg karácsonyi és húsvéti eledelek maradványainak, többek között a karácsonyi méznek, diónak, fokhagymának, fokhagymakoszorúnak, a kókonnya néven emlegetett húsvéti tojásnak, továbbá bizonyos helyzetekben a kenyérnek (újkenyér], bornak (Szent János áldása). A néphit szentelményi karizmáját eltúlozva, sokszor föltétien gyógyító erővel ruházta föl a Háromkirályok vizét, balázsáldást, virágvasárnapi barkát, nagyszombati szőlővesszőt, Márk napján szentelt búzát, Sarlós Boldogasszony napján szentelt fodormentát, Nagyboldogasszony ünnepén szentelt virágot, főleg comborkát."10

9 Bálint Sándor 1980,156-157.

10 Bálint Sándor 1980,158-162.

491