Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Szellemi kultúra - Felföldi László - Gombos András: Adatok Apátfalva tánchagyományához - A hagyományos táncok ápolása, újjáélesztése
Adatok Apátfalva tánchagyományához egyhelyben táncol, még frontját sem változtatja. Nehéz megítélni, hogy ez a szűk helynek vagy a technikai felszerelés hiányosságának tudható-e be. Legszembetűnőbb a tánc elemzése közben a tapsok alkalmazása. A höcögőket, bokázókat, csizmaverőket, váltócsapokat tapssal díszíti. Szerepük a hangulatkeltés mellett, a zenei hangsúlyok erősítése. A kontratapsokkal a ritmust aprózza, a táncot díszíti. A szforzátó mozdulatok közül a könnyed dobbantások is élvezetesebbé teszik a táncot. A taps nélküli motívumaiban, /ezek főleg höcögők/ a jobb karját elöl rézsűt magastartásban, míg a bal kart mélytartásban hagyja a táncos. A marsok a lakodalmi szokásban foglalnak helyet. Általában a templom és a lakodalmas ház közötti szertartásos vonulás közben táncolják. A Dél-alföldön azonban szokás volt az is, hogy a lakodalom végén a banda kikísérte a vendégeket. A zenészek utoljára elhúzták nekik kedvenc nótájukat, és a férfiak még jól kitáncolták magukat. A tánc lakodalmi szokáshoz fűződő kapcsolatát Kardos István öltözéke is jelzi, mert hosszú vőfélyszalagot visel. Ez a szokás elevenedik meg a Martin György által gyűjtött filmen. Kardos István marsának kinetográfiai lejegyzése módot adott táncának alaposabb vizsgálatára, olyan apró motívumvariációk megfigyelésére, melyek felett a gyakorlatlan megfigyelő elsikkadna. Szép egyértelmű táncos motívumai láttán, egyéni táncszerkesztésével elénk tárul annak az embernek a táncos egyénisége mely meghatározója s egyben formálója volt környezetének, s vált általa hallhatatlanná, az APÁTFALVI TÁNC. 487
