Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Parasztházak és berendezésük - A háztelkek
Parasztházak és berendezésük ezért hívták életes kasnak, kukoricás kasnak. Cséplés után odaálltak melléje kocsival, és a zsákból egyenesen beeresztették, beöntötték a gabonát. Amikor őrletésre került a sor, leginkább gyerekfélét küldtek bele, hogy szakajtóval adogassa ki a szemet. A kas vázrendszere alul szánkótalpra épült, fölül egy négyzetes vesszőkoszorúból állt. Mindkettő négyzetes vagy legfeljebb enyhén téglalap alakú. A koszorúhoz viszonyítva a talp mindig kisebb, ez adta a kas sajátos, fölfelé szélesedő formáját. A két összeácsolt gerendázatba 15-20 cm-ként lyukakat fúrtak, és ebbe rudakat helyeztek, a sarkokra valamivel erősebbet. Amikor a teljes váz elkészült, vesszővel körben befonták. Fölső csücskébe egy kis bebúvó ajtót raktak. Az építményt nútolt palinccsal padlózták, és három pár szarufából álló nyeregtetővel látták el. Héjazatát általában zsindellyel fedték. Tapasztását a kas funkciója döntötte el. Ha csöves kukoricát tartottak benne, csak az elejét és a hátulját simították be jó polyvás sárgafölddel, a két oldalát szinte teljesen szabadon hagyták, hogy szellős legyen. Gabonatárolás esetén pedig körös-körül, kívül-belül betapasztották és meszelték. A kas a török idők emlékét őrzi. A futások alkalmával kettős értelemben is az élet mentése volt a legfontosabb: saját életük és a gabona óvása. A szánkótalpas kas veszély esetén közlekedési eszközzé változott: lovat fogtak elé, és máris mocsaras, lápos helyre szállíthatták. A nagyméretű gabonatárló, a hombár ma is ismert. Falazatát szintén sövényből fonták, kívül-belül tapasztották, évente meszelték. Udvarhosszban áll, ajtaja középen nyílik. Talpgerendára épült, erre fél ölenként keresztgerendákat helyeztek, rajta feküdt a padlózat. Lépcsőről lehet föllépni az ajtó mögötti közép részbe, a hombárpitvarba. Jobbra és balra nútolt zsilipdeszkákkal a gabonafélék elkülönítésére két vagy négy részre volt választható. Ajtaját zárták, alján macskabebújó nyílást vágtak. A csöves kukoricát kotárkában vagy fóréban tárolták. E kettő kivitelezésben lényegesen eltérő. A góré házi készítésű, a telken a lakóépületre merőlegesen, vagyis udvarkeresztben állt, ajtaját a végén helyezték el. Vázrendszerét vízszintes irányú lécezéssel borították, kukoricaszárral vagy cseréppel födték. A góré alá ólat nem építettek, de talicskát, szerszámot és limlomot raktak alá. A kotárka viszont ácsmester munkája. Vázrendszere nem csak szögletesre fűrészelt, hanem gyalult is volt. Magas kőlábra építették, de ha disznóólát raktak alá, körbefalazták. Hátsó oldalán volt a létrának, tarlógereblyének, hagymaboronának és más kisebb eszközöknek a helye. Disznóólát, tyúkólat is építettek alá. 47
