Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Táj és település - Tóth Ferenc: Parasztházak és berendezésük - A háztelkek

Tóth Ferenc

az álló sövénykerítés, amely a földbe ásott erősebb oszlopokhoz erősített vízszintesen futó doronghoz kötött álló vesszőből készül, az előbbihez viszonyítva nagy anyagmegtakarítást jelent. Ezt a két típust újabban épült házaknál már nemigen látjuk."1

Ezt az ősi kerítéstípust váltotta fel a makóiaktól átvett földből készült vertfal kerítés. Ezt alaposan letapasztott, gyökerével kifelé fordított csutkatővel feddték. Ezt a kerítést fehérre meszelték vagy foltonként tarkára. A fűrészelt deszkaáru elterjedésével megjelentek a makói típusú függődeszka kerítések, melyeknek fölső végeit mintásán fűrészelték ki. Ezt követték a tégla-, majd a betonkerítések.

A nagykapuknak az egyszárnyú változata az 1920-as években szegényebb családoknál még előfordult. Ezek fektetett deszkából készültek, és a kerítés félfájához gúzzsal kötve forgott nyitáskor vagy becsukáskor. A deszkakerítéshez - makói típusú - íves, fölül prémmel szegett úgynevezett bógnis kapuk tartoztak. Szegmentjébe tűztől oltalmazó kifűrészelt szalamandra ornamentika került, ezt sárkányos kapunak nevezték. Mivel bajelhárító szerepe elhomályosult, díszítőelemmé alakult át. Más állatfigurákat is alkalmaztak, ilyenek voltak a halas és libás kapuk.

2. kép: Vertfal-kerítés, 1954. Nagy Dezső felvétele (MFM ltsz mfm_n04225)

1 Banner János 1990,13.

42