Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Bárkányi Ildikó: Adatok a férfi viselet változásához - Vászonruhák
Adatok a férfi viselet változásához pamut-, esetleg lenvászon lehetett. Mátó Lajos (1935) szerint olyan bőségű volt, hogy ha viselője a két szélét felfogta, vállig emelhette a karját, hogy szétterüljön. Szárát rojtozás díszíthette, egyesek szerint akár háromszoros is. A fiatal férfiak inkább nyáron viselték, az idősebbek azonban télen is felvették, ilyenkor a bő felső gatya alá még egy, szőkébb szárút is felhúztak. Legtovább a tanyai gazdák tartották meg ezt a ruhadarabot, vasár- és ünnepnapokon a templomban jelentek meg benne még a két világháború között is. Télen a fehérruha fölé subát vettek fel. A bőszárú gatya báli viseletként sok tréfára adott lehetőséget. Antal Balázs (1925) szerint előfordult, hogy azok a legények, akik haragban álltak egymással, a bálban titokban elvágták ellenlábasuk gatyamadzagját, így annak viselője nevetség tárgyává lett. (Persze, ilyenkor rögvest előkerült a bicska; lobbanékonyságuk miatt a pátfalviakat „bicskásoknak" nevezték a környékbeli falvak lakói.) Viselésének rangjelző üzenete is volt: a londorgatyások közé a tehetősebbek tartoztak, míg munkás vagy cseléd az I. világháború után már nem járt gatyában. Az 1950-es évek végén, emlékezet szerint már csak egy idős gazda viselte a faluban, „londorgatyás Vereb István”, akinek ragadványneve már a ruhadarab használatának ritkaságára utal. A gatya a halotti öltözethez is hozzátartozott. A fehérruha többi darabjához hasonlóan, a vászongatyát is házilag, otthon varrták meg az asszonyok, vagy rokon segítségét vették igénybe. Aratáskor a munkába fogott fiúgyermekek számára még az 1950-es években is varrtak vászongatyát az édesanyák.23 A fehérruhát, gatyát hetente váltották, szombaton rakták le és vasárnap vettek tisztát. Az is előfordult, hogy három hétig is hordták. Gondozása sok törődést igényelt: egy paraszti kézirat szerint az ünneplő bőgatyát viselés után apró ráncokba szedték, nedves ruhával letakarták és frissen sült, forró kenyerekkel borították be, hogy ráncolása tartós maradjon.24 Helye használaton kívül az ajtó mögötti fogason volt. A munkára viselt vászongatya mellett a harmincas években egyre inkább elterjedt a fekete klott anyagból készült, rövid, combközépig érő gatya, elsősorban a fiatal legények körében. A klottgatyát először a napszámosok, cselédek viselték, a gazdák lenézték, aki ilyen ruhában dolgozott, számukra a vászongatya, a begombolt nyakú és ujjú ing volt az elfogadott „munkaruha”. 23 Csapó Jánosné 1999,1. 24 Péli Péterné 1984, 8. 349
