Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Anyagi kultúra - T. Knotik Márta: A női öltözet ruhadarabjai

Az női öltözet ruhadarabjai

zöldbe játszó taft, amilyent Langó Kati néni viselt 1894-ben esküvőjén.30 Különlegesen szép együttes a hatalmas virágú brokátból való bokros szoknya és testhönálló.31 A gyönyörű állású szoknyát 20 cm széles piros, pipiszőrös kartonnal bélelték, peremére keskeny fekete csipkét varrtak.

A század elején kedvelt haris szoknya szintén bokros formájú. 1967-ben néprajzi gyűjtés alkalmával egy ládából öt darab került elő. A szoknyák a lehelet finom, átlátszó, szövéssel vagy nyomással mintázott pamut kelmét fehérben, feketében és halvány színekben őrizték meg.32 A rózsaszínűt párosítottuk a már említett, fehér rakott blúzzal.33 A kelmét Kempelen 1854-ben említi szegedi tudósításában a sokszoknyáról írva: „a felső mindig finom barege vagy foulard”.34 1860 körül a szegedi cégek a „francia batisztokat, a bareseket" hirdették. A barege kelme, az apátfalviak ajkán haris divatja náluk még az 1920- as években is tartotta magát. Barisból csak szoknyát varrtak, fölsőnek vékony volt. „Templomba selyembe’, bálba kartonba’, harisba’ jártak." A szoknyát otthon is meg tudták varrni.

A Böss kőrajzán látható, régi béleletlen, lágyan omló széles kötő hossza és bősége a szoknyát majdnem betakarta. Apátfalván mindig csillogó, színjátszó taftselyemből készült, és a pruszlikos, testhönállós öltözetet végigkísérte. Ebből a típusból 1957-ben gyűjtötték az első darabot, kék-piros, vöröses lilába játszó taftból. Tíz év múlva a következőt, vörösbarnába játszó taftselyemből.35 36

Majd a szoknya boka fölé rövidülése, a rakott blúz divatja mind a kényelmesebb viselést szolgálta, ehhez járult a nagyfodrú, keskenyebb kötő. Szinte kizárólag atlasz selyemből varrták, középkék színben kedvelték. A fodor szélét apró hajtásokkal kísérték, fekete csipkével borították.35

Ez a rakott blúzos öltözet a fodros kötővel nemcsak formailag volt vidámabb, fiatalosabb megjelenésű, de színeiben is.

A magasra szabott sonkaujj térhódítása egyes helyeken vagy teljesen kiszorította a nagyselyemkendő viseletét, vagy azt az ujjak fölé csak a vállakra redőzték be. A családi fényképek mutatják, hogy Apátfalván is ez történt.

30 MFM 52.1067.1-2. ltsz.

31 MFM 57.2.1-2. ltsz.

32 MFM 67.10.7., 67.10.8., 67.10.9., 67.10.10., 67.10.11. ltsz.

33 T. Knotik Márta 1990,164-165. kép.

34 Szegedi mozaik. Hölgyfutár, 1854. febr. 15.

35 MFM 57.1.1., 67.10.2. ltsz.

36 MFM 59.11.2., 65.15.2. ltsz.

337