Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - T. Knotik Márta: A női öltözet ruhadarabjai
Az női öltözet ruhadarabjai kérdésére „vót nekem ahun eszem" választ adta, még papír mintát sem használt. A szalagos díszítést a bőséges csipkézés váltotta föl. A hagyományos öltözetet Apátfalván csak 1920 körül érintette meg a szecesszió divatja, ami más méteráru és más rövidáru választékkal is járt. Vásárolni Puliczer Sámuel és Kohn Izidor apátfalvi ruhás botjába és Makóra jártak. Az 1963-ban vásárolt fekete, mintás selyemből varrt, rakott blúz hét gombbal zárul, egy kellett a magas nyakra is.26 A díszítést a nyakra és a vállra boruló gallérra is kiterjesztették, így a tenyérnyi széles, fekete tüllalapú, lágy esésű csipke szinte elborította a blúzt. Ujjára és a gombolásra csipke rátétet helyeztek. Lényegében ugyanez mondható el az 1930-ban készült fekete rakott blúzra is, amit Vígh Vincéné viselt.27 A rakott blúz fehér változatát csak 1978-ban sikerült megvásárolni Langó Istvánnétól.28 A múzeum 1967-ben gyűjtött rózsaszín baris szoknyáját meglátva mutatta meg, milyen a hozzáillő fölsőrész. Majd, csak évek múlva volt hajlandó megválni tőle. Azóta kiállításainkon a két darab együtt szerepel.29 Különlegesen szép áttetsző szövetét, elszórt virágos koszorúkkal, géppel hímezték. Szokatlanul gazdag mintájú, finom csipkével díszítették, magas nyakán két sorban. A változások ellenére az apátfalviak a bokros szoknya viseletét megtartották. Szabásához 7 szél anyagot használtak, a teljes bőséget derékban úgy ráncolták, hogy a hason, a kötő alatt lapos maradjon. Alját leginkább piros (pipiszőrös) vászonnal szélesen hajtották föl. Alája sok szoknyát, nyolcat-tízet vettek: „a legalsó vót a legrövidebb, mindig egy gallérral vót rövidebb a többi, hogy mind egyforma legyen" hallottuk Dinnyés Andrásnétól, aki kézzel varrta az egyszerűbb holmikat. Langó Kati néni esküvőjén, 1894-ben „nagy farral vót" fölöltözve, tíz szoknya is volt alatta. Az apátfalviak akkor is nagy farral jártak, amikor már vidékünkön mindenütt folyamatosan áttértek a szabott szoknyára. A tápaiak szerint a nagy farról lehetett megismerni őket. Az apátfalvi asszonyok e megkülönböztető jegye még az 1930-as években is dominált, megérte a kivetkőzést. A legszebb bokros szoknyákat még a színjátszó taft divatjából ismerjük. Az 1909-ben testhönállóval együtt vásárolt szoknya anyaga zöld-piros, vöröses 26 MFM 63.39.2. ltsz. 27 Lányától özv. Kardos Istvánná Vígh Katalintól (szül. 1909.) vásárolták 1986-ban. MFM 86.16.1. ltsz. 28 MFM 78.5.1. ltsz. 29 T. Knotik Márta 1990,164-165. kép. 335
