Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - T. Knotik Márta: A női öltözet ruhadarabjai
T. Knotik Márta A másik darab szintén 1907-ben került a múzeum gyűjteményébe „selyem téli kaczabáj” megnevezéssel.5 Ez a kacabájkák későbbi, hivalkodóbb formáját képviseli. Fényes, fekete atlaszselyemből szabták, vastagon vattázták és fehér flanellal bélelték. A dupla vastagság pótolja az ujjas alól elmaradt vállkendő melegét, viszont merevvé, jellegzetesen dagadóvá formálja. Szabása hátul, derékban szűkül, onnan erősen a csípőre bővül, elől testtől eláll. Merevsége folytán záródására nincs is szükség. Díszítése sokkal gazdagabb, a kacabáj és a gallér szélét, az ujjak végét fodor szegélyezi. A fodrot leleményesen a fekete atlaszselyem élénk színű (sárga-piros-kék), kockásán szőtt épszéléből szabták és ráncolták. A fodor fölé egy sor hullámvonalba rendezett, zöld-fehér-piros gyári zsinórt fektettek, majd két, kék színű szövött szalag közé fekete-fehér üveggyöngyből zeg-zug sort varrtak. Utóbbi gyöngyös díszt hónalj magasságban az ujjakon is körülvitték. A díszítést még avval tetőzték, hogy hátul a derékvonalra két kokárdát helyeztek, melyet zöld-piros-lila selyemszalagból kerekítettek. A harmadik kacabájt Vígh Vincéné Veréb Rozália viselte, emlékezet szerint 1902-ben csináltatta és esküvőre, ünnepre vette föl.6 Az előzőtől csupán apróságokban különbözik. Flanel helyett fehér mintás, piros szövettel bélelték. Elejét egyetlen horogkapocs fogja össze. A fodor fölé csillogó, gyöngyös-flitte- res, kék színű, gyári szalagot fektettek. Ebből három sort helyeztek az ujjakra hónalj magasságban. Az élénkszínű kokárdákat zöld-rózsaszín-kék selyemszalagból kerekítették. A fényes fekete atlasz kacabájtól csak 1985-ben vált meg gazdája. 1967-ben a nyolcvan év körüli adatközlők emlékeztek, hogy az öregek a „nagy selyem kendőt a kacabáj alá húzták föl és a rojtjai kilógtak" alóla. A „kacabáj vattás bélésű, hétköznapra fekete klottból, kilencszázharminchétben még a napam viselte" - mesélte egyikük. Böss kőrajzán a kacabájhoz hasonlóan dagadozó férfi ujjast, mándlit látunk, ehhez hasonló tárgyi anyag múzeumi gyűjteménybe nem került. Sajnos, a férfi öltözet más ruhadarabjai sem találhatók meg a Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményében. A pruszlik az írott forrásokban Makón 1835-ben „pántlikával vagy aranycsipkével ékesített pruszli”, 1855-ben „a hón alatt és elől igen kivágott kurta mellény”.7 Ezeket példázzák a század elején kitűnő érzékkel gyűjtött darabok. 5 MFM 52.1109.1. ltsz. 6 MFM 85.31.1. ltsz. 7 T. Knotik Márta 1990,186. 326
