Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Iparosok szervezetei
Kézműiparok Iparosok szervezetei Ha egy gyereket mesterséget tanulni adtak a szülei, akkor 13-14 évesen került a mester mellé. A 20. század közepén előfordult, hogy valaki ennél később állt inasnak. Az inas nemcsak a mesterséggel kapcsolatos feladatokat látta el, hanem a mester földjének, gyümölcsösének művelésébe is besegített. A század elején az apátfalvi iparosok is ipartestületbe tömörültek, de ennek önálló épülete nem volt. Az 1960-as évektől a KIOSZ fogta össze az iparosokat. A vezetőség kedd esténként tartott fogadóórát a kultúrházban, megpróbáltak segíteni az anyagbeszerzésben, adóügyekben, kérelmek írásában. Az iparengedély elnyeréséhez is a KIOSZ jóváhagyása kellet. Az új belépőt a szakképesítést igazoló okmánnyal vették föl. Félévenként közgyűlést tartottak, tagdíjat szedtek. Március 15-én vacsorát rendeztek a Rózsa vendéglőben, melyre a megyei KIOSZ vezetőket is meghívták. Az iparosok együtt vonultak fel május elsején, együtt koszorúztak április negyedikén és november hetedikén. Minden évben farsangi iparos bált rendeztek a gazdakör épületében, mely egész falubállá nőtte ki magát, mivel nemcsak iparosok vettek részt rajta, de fontosabb kuncsaftjaikat is meghívták. Az iparosok jelentős szerepet töltöttek be a falu sportéletének támogatásában. Itt a futballnak voltak nagy hagyományai. 1922-ben alakult meg az Apátfalvi Atlétikai Club, melynek első elnöke Széli Sándor malomtulajdonos volt.54 Az iparosok közül sokan maguk is futballoztak, a többiek közül pedig sokan támogatták a csapatot, Bakai Mihály cipész például futballcipők készítésével. Összegzés Apátfalva lakóinak száma a két világháború között volt a legnagyobb. A hagyományos kézműiparok némelyikének utolsó virágkora is erre az időszakra esik. Makó közelsége mindig meghatározó volt a falu életében. A városi mintát szívesen utánozták, akár építészetről legyen szó, akár viseletről vagy bútorról. Ezért az iparosoknak is előbb-utóbb a városi minta szerint kellett dolgozniuk, de ez mindig bizonyos fáziseltolódással következett be. Makón már nem készültek festett bútorok, amikor Apátfalván még a századforduló 54 Tóth Ferenc 2000, 73. 321