Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Agyag-, föld-, kőfeldolgozó ipar
Kézműiparok Vályogfalat korábban is alkalmaztak, de sohasem tudott versenyre kelni a vertfallal. Vályogból inkább csak melléképületek és épülettoldások készültek, ebből rakták a szabadkéményt is.27 A vertfalat cigányokkal tapasztatták be, ugyancsak közülük kerültek ki a kemenceépítő specialisták is. Apátfalván az utolsó kemenceépítő Restás Miska volt. Kétféle kemencetípust emeltek: búboskemencét és sarkoskemencét. Kőművesek A vertfal készítés gyakorlata miatt a kőművesek tevékenységére nem volt olyan nagy szükség. Ezért nem meglepő, hogy a statisztikai adatok a század elején csupán egy kőművest tartanak számon.28 Valójában azonban a nagyobb számban dolgozó ácsmesterek egy része egyben kőműves is volt. Kőművesek készítették a melléképületeket, a disznóólakat, színeket, kotár- kákát, de az ő kezüket dicsérik egyes házak vakolatdíszes homlokzatai is. A kotárka és a disznóól gyakran egy épületet alkotott, melynek alsó része téglából épült, ez a disznóól, felső része pedig lécekből, itt tárolták a kukoricát. Tetejét cseréppel fedték. Ezek a melléképületek szükségessé tették, hogy a mester ne csak a kőművesmunkákhoz értsen, hanem a famunkákhoz is. A kőműves legfontosabb szerszámai: a malterosláda, lapát, merítőkanál, kalapács, simítófa, fángli, palló, bak, deszka. A szerszámok egy részét kovácscsal csináltatta. Homokkitermelés Az építőiparhoz szorosan hozzátartozik a homokkitermelés, mely Apátfalván jelentős megélhetési ág volt. Bár különösebb szaktudást nem igényelt, mégis erre szakosodott emberek, specialisták végezték, akik főként ladikkal rendelkező halászok és szegény napszámosok voltak. Ez utóbbiak akkor jártak a Marosra dolgozni, ha a mezőgazdaságban más munkájuk nem volt. 27 Tóth Ferenc 1979,185. 28 Magy. Stat. Közi. Új sorozat., 2. köt. 1904, 681., 48. köt. 1913, 681. 307
