Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Halászat
Tóth Ferenc tartózkodtak. Mielőtt kivetették a hálót, a két ladik egymás mellett volt, a hálót a két ladikra egyformán szétosztották. Lerakáskor az egyik halász sziklanyozva evezett, a két ladik olyan mértékben távolodott egymástól, amilyen gyorsan tudta a másik halász ereszteni a hálót. Fölszedéskor mindkét ladikban a meder közepe felöli, elöl álló halász szedte a háló alját, a másikuk előbb csak tartotta evezővel a ladikot, aztán a két hátsó halász kezdte szedni a háló tetejét. A gyorsaság volt a fontos, mert csak így maradt meg a hal a hálóban. Miután a két ladik egymás közelébe került, a kilincsnél össze is kapcsolták őket. Közben a hálóból bepotyogott a ladikba a zsákmány. Jégzajláskor jó fogásaik voltak, mert a jég terelte a halakat. Halászás után a partmenti füzesre borítva, vagy a fölrobbantott híd pillérére rakva szárították meg a hálót. Előfordult, hogy két piritty hálót összefogatták, és mint nagyhálóval halásztak. Ilyenkor egy ladikot használtak, mert a háló másik végét a partmenti porondon húzták. Emelőhalászat. Éjszaka az istápot, az ollóhálót használták. Ezek ladikhosz- szúságúak voltak, az összefogó csavarnál csuklottak. Az istáprudak között feszült ki az aprószemű háló. Az eszköz olló állását a kőrisfából készült kifeszítővel rögzítették. A rudak négyméteresek voltak, kinyitva a nyílás három méter széles, a hálószemek 5x5 cm-esek. A hajó orrában lévő halász úgy tartotta az istápot, mint egy ollót; a másik halász a ladik farában lassan és csendben evezett. Amikor a harcsa beleakadt a hálóba, a halász kilökte a tetejét a vízből, és a társa felé fordította. Zavaros vízben, csendes helyen használták. Jaczkó István 85 kilós harcsát is fogott vele. Keresőhalászat. Nappal alkalmazták a kecét, a keresőhalászat jellegzetes eszközét. A Maroson az ún. kuszakecét alkalmazták, ennek hálója háromrétegű; a két szélső nagylyukú volt, ezt reginának nevezték, arra volt jó, hogy beleakadjon a hal, a belső háló apró szemű. Két keskenyedő öble, zsákja volt. A szájánál a kecefák nyitott ollóhoz hasonlóan álltak, a keresztfa bele volt szegezve. Ehhez az eszközhöz kőrisfát használtak. A kecét a víz folyása irányában, a megriasztott hallal szemközt húzták. Lassan sziklanyozva eveztek. A húzókötél tízméternyi. Horgos halászat. Az öreg halászok megfigyelték, hogy márciusban, amikor a fűzfákon akkora a levél, mint az egér füle, a harcsa akkor kezd enni. A nyolctíz centiméter hosszú szakállas horogra csalétek céljából apró keszeget, élő egeret, békát fűztek.19 19 Csongrád Megyei Hírlap 1979. nov. 6. 28
