Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Fodor Ferenc: Adatok a paraszti gazdálkodáshoz - Kukoricatermesztés
Adatok a gazdálkodás változásához Kukoricatermesztés A kukorica a legfontosabb takarmánynövénynek számított. A gabona után a legnagyobb vetésterületet foglalta el. A magyar és fleischman fajtákat vetették. Ismerték a lófogú kukoricát, pútyikukoricát, csikhandit, de ezek nem játszottak fontos szerepet a gazdálkodás szempontjából.23 A kukoricát a legtöbb helyen sarokkal vetettét, sarkalták. Nagyobb gazdaságokban használtak kukoricahányót, melyet az eke gerendelyére szereltek, ez minden harmadik borozdába vetett.24 Aratás után az árpatarlót fölugarolták és azt is bevetették kukoricával. Ezt mislingnek nevezték. Ez már nem ért be, zölden vágták le, és szárították meg. Köttetlenül kúpolták föl. A lovaknak, teheneknek télen szecskázva adták. A kukoricát kukoricafosztó segítségével fosztották, de sok helyen hajason szedték. Az udvaron szárral takarták le és később fosztották meg. A csuhét - a kukoricáról lefosztott hajat - összerakták, szárral körberakták, télen a lovakkal, tehenekkel etették meg. Szedéskor az apró csöveket - a böndőt - külön rakták. A kukorica behordásakor a disznóknak dobáltak belőle. Baltával eldarabolták, törekkel, céklával (takarmányrépával) összekeverték, így adták a lovaknak, teheneknek. A kukoricát a legtöbb helyen kotárkában tárolták.25 A szárat szárvágóval vagy gyalázkával vágták ki. A gyalázkát nádvágásra is használták. A kévéket a kukorica levelével kötötték be - „levélbe kötöttünk” - mondták. Ezen kívül kötöttek sással és kenderrel is. Volt, aki fűzfavesszővel kötött. A vesszőből először gúzst hajtottak. Az elágazó vesszőt rekike vesszőnek nevezték. Ebből nehezebb volt gúzst hajtani, mert könnyen tört. Ezért először néhány napig fonnyasztották. A kévéket 15-20-asával, kúpba állították. Behordáskor nagy, kerek kúpokba rakták össze. A magnak való kukoricát már szedéskor, vagy fosztáskor külön rakták, a csuhét rajta hagyták. Ezt összekötözve az ereszei alatt függő rúdra aggatták. 23 Szigeti György 1999,158. 24 A kukoricahányó használatát részletesen bemutatja Szigeti György 1999,160. 25 A kotárka előtt egyszerűbb építésű góréban tárolták a kukoricát. Ennek az oldala „...keskeny hézagok kihagyásával oszlopokra szegeit széldeszkából volt. [...] A górét minden évben friss kukoricaszárral födték be. A későbbi kotárka állandó jelleggel kőlábra épült, és az alját leginkább disznóólnak képezték ki.” Szigeti György 1999,168. 211
