Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Társadalom és családélet - Markos Gyöngyi: Az apátfalvi gyermek - Az apátfalvi iskolás gyermekek a 20. század végén

Markos Gyöngyi

A felsős gyerekek számára úgynevezett játszóhelyek nem alakultak ki. Játszani szoktak iskolában, utcán, szomszédban. Az, hogy a baráti csoportok, társaságok összetartó erejének kialakulásában milyen szerepe van a játékoknak, további kutatásokat igényel. Úgy tűnik: a közös játék, az együttlét nem olyan fontos ma az iskolás gyerekeknek, mint a hagyományos parasztközösségek életében. A felsős gyermekek közül iskolában 16, utcán 13, szomszédban 23 gyerek nem játszik. Iskolai szünetekben a lányok kedvenc játéka a fogócska [11 fő), bújócska (6 fő), szik-szak-szuk, labdajátékok [3-3 fő). Fiúk között a foci [11 fő), fogó [6 fő), humó [4 fő). Az utcai játékok között ugyanezek ismétlődnek. A szomszédban való játék során a kicsikhez hasonlóan a fiúk-lányok játéka elkülönül. Új játékként jelentkezik a gödörilonka, leütőcske, tollaslabda valamint a társasjátékozás.

Az apátfalvi gyerekek hajdani kedvenc játéka, a süllőzés és a dólézás teljesen ismeretlen a mai gyerekek körében. A süllőzésről 6, a dólézásról 4 gyereknek sikerült a déd- és nagyszülőktől megtudni a játékok lényegét.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy az iskolás gyermekek élete, életkörülményei Apátfalván más falusi és városi gyermekekéhez hasonló. A feldolgozás során a jelenkor állapotának rögzítésén túl igyekeztem felderíteni, hogy a gazdag hagyomány- és szokásvilággal rendelkező faluban él-e még ezzel kapcsolatban valami a gyermekek emlékezetében?

Megállapítható, hogy elvétve találunk még szokáselemeket, elsősorban az ünnepi szokásokhoz kapcsolódva. Kiemelten őrzik hagyományukat a fiatalok is a falu búcsújával kapcsolatban. Déd- és nagyszülők igazi örökségeként maradt meg és hagyományozódik a munka szeretete.

Teljesen átalakult és felszámolódott a gyermekek szabadidejének eltöltése és a játék-kultúra. Apátfalván megfigyelhető új tendencia, amely a régi szokások és hagyományok felelevenítésére irányul. Az erre vállalkozóknak nincs könnyű dolguk, mert fel kell venni a versenyt az elektronikus média kínálatával. Ha a hagyomány-felerősödési tendencia folytatódik, mind több családban beszélnek a régi szokásokról, játékokról, mesékről stb., a hagyományok sem tűnnek el véglegesen. Hiszen a múlt ismerete nélkül nem lehet a jövőt sem építeni.

194