Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Homokkitermelés

Vízi élet

4. kép: Homokkitermelés

az utcák és közök homokolására kívánta fölhasználni, de amennyiben a helyi szükségleten fölül is állna belőle rendelkezésükre, annak időnkénti és részletenként! eladásával az elöljáróságot bízta meg.5 Az üzletszerű értékesítést nem tudták megakadályozni, az egyre nagyobb méreteket öltött. Legegyszerűbbnek kínálkozott, hogy az elszállított homok után tarifát állapítsanak meg: közönséges kocsi után tíz krajcárt, vasúti vagon után egy forintot kellett fizetni.6 A homokbányászás kigödrösítette az amúgy is lapos sertéslegelőt, 1890- ben innen eltiltották a homokszállítást, helyette a Kereszt utca irányában lévő Nagyporondot jelölték ki. Mivel a vagontételben elszállított homok bevallott mennyisége nem volt arányban a beszedett díjjal, az üzéreket 1899-ben a szállítástól eltiltották, de a helybeliek szabadon hordhatták.7 Magyarcsanád községnek iskola és egyházi célra szintén díjmentesen biztosították.

A 19. század végétől vette kezdetét a talicskás kitermelés. Alacsony vízálláskor a Maros homokpadkáiról, porondjairól hordták föl a homokot. Elsőnek Goldstein Mihály vállalkozott arra, hogy a Maros medréből „két oldalról körített zátonyról" a homokot kitermelje. Ez már szemcsés, éles homok volt.

5 MNL Csongrád Megyei Levéltár Makói Levéltár Apátfalva közgy. jkv. 1881. 23.

6 Közgy. jkv. 1890. 25.

7 Közgy. jkv. 1899. 56.

15