Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Társadalom és családélet - Markos Gyöngyi: Az apátfalvi gyermek - Kisgyermekkor
Markos Gyöngyi Étkezés, alvás, tisztálkodás „A kisdedet az Annya rendszeresen Esztendeig szoptatja: ha nem közbe kapat- ják az ételre, elsőbenn is annak az ételnek a levéből advánn néki mellyet a Kereszt Anyák küldenek. Az utánn pedig téjjel pépet főznek neki lisztből, vagy pedig tejjes kenyeret adnak enni. Ez okozza osztánn a sok gilisztás gyermeket, kik el sáppadván elfonnyadván két-három esztendős korokbann elhalnak” - írta a 19. század első feléről Kiss Bálint szentesi lelkész.23 24 A szopásról a rendes ételre való átállás alapelve még egy évszázad múlva is hasonló maradt. A rövid ideig tartó pépes étkeztetés után mind az ételek fajtája, mind az étkezés rendje a felnőttekével azonos lett. Különbség annyiban volt, hogy a gyerekek több tejet és tejjel készült ételt fogyasztottak, illetve két étkezés között kenyeret (tejfölöst, túróst, zsírost, lekvárost stb.) kaptak. Régebben a kávé és a kakaó szinte ismeretlen volt Apátfalván. Teát gyakrabban itattak velük, elsősorban akkor, amikor betegek voltak (bodza, hársfa, kamilla). A már önállóan étkezni tudó gyermekek külön, kerek vagy négyszögletes asztalnál fogyasztották el az ételt. Apátfalván is szokás volt enni a kemencepadkán vagy a kuckó ban ülve. Általában a felnőtté válás küszöbén, a felnőttekével azonos munkavégzéssel szereztek jogot arra, hogy a felnőttek asztalához ülhessenek. A középkorban általános egy tálból evés szokása Apátfalván a '20-as években néhány családban szórványosan élt. A változások folyamatát Szigeti György így látta: „Ahol a nagy asztalnál az apa volt a családfő, mert a nagyapa már nem élt vagy mert máshol lakott, ott a módosabb helyen a gyereket, ha csak egy volt, a nagy asztalhoz ültették, de ha magát jól bíró nagypapa is ült az asztalnál, akkor neki a tekintélye ezt nem engedte meg. Akkor még azt mondta az öregapa: »Máj' ha kaszálni tucc fiacskám, akkó űhecc az asztalhon\«"u A közös tálból evés szokásának felbomlása után a gyerekek kaptak cserép-, majd zománcozott tálkát, bögrét. Már a kisgyermekeknek is feladatuk volt vigyázni az edényeikre. A gyerekeknek kedveskedtek különböző süteményekkel: mézes süteménynyel, majd később piskótafélékkel. Kenyérsütéskor tejfölös lángost, zsíros bodagot készítettek; kalácstésztából kézzel megformált madarat és szintén lángost. 23 Filep Antal 1971,127. 24 Szigeti György 1985a, 29-31. 152
