Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Társadalom és családélet - Markos Gyöngyi: Az apátfalvi gyermek
Az apátfalvi gyermek Markos Gyöngyi „A gyermek nemcsak az egyén életének a folytatása, hanem a társadalom és a nemzet folyamatosságának biztosítéka is. A múltat, a hagyományt örökíti át a jövőnek. A gyermekeknek a társadalomban elfoglalt helye, értéke jellemzi és meghatározza az adott társadalom szemléletét, céljait. Gyermekeink helyzete, nevelése a felnőtt társadalom gyermekekhez való viszonyulása ma is időszerű probléma, hiszen ezzel annál inkább szembe kell néznie egy társadalomnak, minél fejlettebb."1 (Fügedi Márta) A gyermek a hagyományos paraszti társadalomban nagy tisztességnek számított. A házasságkötések elsődleges célja az utódok biztosítása volt, ezzel is megteremtve a termelés folyamatosságának a feltételét. A családokban a múlt század végén még nem volt ismert a családtervezés, születésszabályozás. Az általános elv az volt, hogy a gyermek „isten áldása”, „isten akarata". Azt tartották: „Ha isten báránykát ád, akkor legelőt is ád.” A családszerkezetben az I. világháborúig Apátfalván is a hagyományos szemlélet uralkodása volt jellemző. Általános volt a 3-4, esetleg 5 gyermek nevelése, de nem volt ritka egy-egy családban ennél több sem. A gyermekek nevelésében jelentős szerepet játszott, hogy Apátfalván viszonylag sokáig fennmaradt a nagycsaládi rendszer. Addig a hagyományok szigorú rendje a szokásokban is uralkodó volt. A fiatalasszony a férje családjába került, ahol a döntő szót és elveket a családfő határozta meg. A nagycsalában együtt lakó menyecskék közt az anyós szava volt a döntő. A századforduló után a családi 1 Fügedi Márta 1988, 5. 139
