Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Társadalom és családélet - Juhász Antal: A falu társadalma - Családi munkamegosztás, külső munkaerő alkalmazása
juhász Antal ekekapázás, aratásokon a kaszálás, kévekötés, keresztezés, majd az asztagra- kás, a zsákolás, a lovakkal és ökrökkel való bánás, a trágyahordás. Asszonyi munka a sütés-főzés, mosás, takarítás, a tejfeldolgozás, gyermekek nevelése, az épületek tapasztása és meszelése, aprójószág gondozása, piacozás és bevásárlás. Női és/vagy férfimunka a tehénfejés, tapasztás, női és gyermekmunka a marokverés. A 20. században két háború is katonának szólította a munkabíró férfiakat. 1914-1918 és 1940-1944 között a hadba hívott férfiak helyett az asszonyoknak és az otthon maradt férfiaknak kellett elvégezniük a paraszti munkát, ami két nemzedék asszonyaira a megszokottnál több terhet, fáradságot rótt. Sok apátfalvi férfi elesett a két világháborúban, 1944 után számosán évekig hadifogságban voltak. Mindezek fölborították a parasztcsaládok hagyományos munkarendjét. A rokonok és az összetartó tanyaiak lehetőségük szerint segítették az egyedül maradt asszonyokat. * * * Azok a parasztcsaládok, amelyek családi munkaerővel nem tudták megművelni földjüket, ellátni állataikat, időszakos és állandóan foglalkoztatott munkásokat fogadtak. A nyári hónapokra a gazdák hat-hétéves lányokat, fiúkat szegődtettek liba- és disznópásztornak. Élelmet kaptak meg a szüleikkel való egyezség szerint ruhát vagy pénzt. Kisgazda, kisparaszt is pásztorgyereket fogadott, amíg fiára, lányára rá nem bízhatta a jószágok őrzését. Előfordult, hogy a libapásztor, kiskanász a gazda hasonló korú gyermekeivel együtt őrizte az állatokat. Kora hajnalban, még harmattal hajtottak ki. Ebéd után kijárt nekik pár óra pihenés és délután 3 órától este 8-ig legeltettek. „Negyedik osztályos vótam, amikor elszegődtettek libapásztornak Tóth Józsefhez. Disznókra, tehenekre is kellett vigyázni. Másik nyáron Varga Sinka Gyuri bácsiéknál vótam, ott ugyanaz vót a dógom. Aztán kisgyerökre vigyáztam Körmöcziéknél. A bátyám makói gazdánál vót béres." (Sz-né K. J.) Napszámosoknak napkeltétől napnyugtáig tartott a munka. Volt olyan gazda, aki megkövetelte, hogy napkeltekor a tetthelyen legyen a munkás. A falutól 9-10 km-re lévő tanyára a kétkezi munkásnak hajnali 3 óra előtt el kellett indulnia. Nyáron kapálásra, télen trágyahordásra fogadtak napszámost. A gazdák gabonáját részes munkások aratták. A 20. század elején a tizenegyedik részért dolgoztak, vagy 60 kiló búza járt egy hold levágásáért. Ez a 132
