Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Társadalom és családélet - Juhász Antal: A falu társadalma - Családi munkamegosztás, külső munkaerő alkalmazása
Juhász Antal 13. kép: Kardos József és felesége 1950 táján a község határában 468 „élő" tanyai gazdaságot vettek számba, amiből kiviláglik, hogy a gazdákon kívül sok kisparaszt család is tanyán lakott. A birtokaprozódás során 4-5 hold földre is tanyát építettek. Tanyán több munkát adott a sok állat (tehén, disznó, birka] legeltetése és gondozása. A tanyai gyermekek öt-hatéves koruktól libákat, disznókat legeltettek. Aratás után a tarlóra csapták ki a jószágokat, de a libapásztornak, disznópásztornak vigyáznia kellett, nehogy a kukoricásban kárt okozzanak. Nagyobbacska fiúkra, lányokra már rábízták a tehenek őrzését. Tíz-tizenkét éves lányoknak mutatták, hogyan kell „kovászt tenni", lisztet szitálni. Az ügyesek ott settenkedtek anyjuk vagy dajkájuk körül és ellesték a kenyérsütés munkamódját, fogásait. A hasonló korú fiúk vizet hordtak a jószágoknak, kukoricát daráltak a csirkéknek, majd surbankó legényként - tizenhat évesen - herét kaszálgattak. Tizennyolc évesen az apátfalvi legény maga kaszált, s ettől fogva aratáson egész emberszámba vették és legénynek számították, aki bálba járhat. (A fiatalabbakat, akik aratáskor még nem kaszáltak, a legények kinézték maguk közül a bálban.] A tizenhárom-tizennégy éves lányok maguk kovászoltak, dagasztották a kenyeret, de a kemencét még anyjuk fűtötte, mert hozzáértést kívánt, hogy szalmával, szárízékkel vagy gallyal mennyire kell azt fölfűteni. Mire eladó nagylányok lettek, tudtak kenyeret sütni, főzni, aratáson markot verni, kapálni, 130
