Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Ivóvíz

Vízi élet

Tóth Ferenc

Apátfalva közvetlenül a Maros-partjára épült, így mindennapi életükben a gyors sodrású folyó fontos szerepet töltött be. A község keletkezése a marosi révvel függött össze, ugyanis Arad, Gyula, Makó és Őscsanád felől jövő Árpádkori országos hadiutak csomópontjában településfejlesztési tényezőként hívta életre a községet.

Ivóvíz

A Maros vize az ország egyik legjobb ivóvizének számított. Makó történetírója, Szirbik Miklós szerint „a Fekete Körösi után valónak tartatik".1 A Maros szabályozása miatt Makó távol esett a folyótól, ezért itt talicskába rakott cserépkantákkal hordták az ivóvizet, ezzel magyarázható, hogy itt ládás talicska alakult ki. Apátfalván a Maros parton vaskos gerendából vízmerigető helyet alakítottak ki. Banner János 1925-ben azt tapasztalta, „bár a községnek ma már artézi vize van, a lakosság még ma is ragaszkodik a Maros-víz használatához. Kora reggel a legelső dolog a Marosra menni, s a napi munkát is az fejezi be. Hol a férfiak, hol az asszonyok vagy gyerekek mennek a vízért, s biz ott a szép Maros partján jól esik egy kis elbeszélgetés [...] A vízért két cserépkantával jönnek rendes munkaruhájukban [...] A vastagcserepű edényben a víz lehűl, lehiggad, és állításuk szerint jobb, mint az artézi víz.”2

1 Szirbik Miklós 1979, 29.

2 Banner János 27.

11